Ötven évvel ezelőtt, 1969. szeptember 24-én egy új budapesti múzeum megnyitásáról adtak hírt a lapok: Ettől a naptól várta látogatóit az Öntödei Múzeum, a II. kerületben, a Bem utca 20. alatt.
A Magyar Nemzet 1969. október 12-én hosszú cikkben mutatta be a múzeumot. A cikk bevezetésében olvashatjuk: 

„A Vízivárosi Bem utca 20. szám alatt néhány hét óta »mezőtúri« téglával burkolt, vaskéményes új épület áll. Az épület nagyon régi, s nagyon új. Ez a különös benne, s ennyi a története. A Bem utcai homlokzaton egyetlen szó, s két évszám. »Múzeum«. S oldalt: „1845–1964”.

Valóban a múzeum legnagyobb műtárgya maga a műemlék épület, amely híven szemlélteti egy öntöde működését, végig lehet követni a vas útját egészen a kohótól a kész kerékig. Mindezek mellett a magyar öntészet történetét kísérhetjük végig szebbnél szebb öntvényeken (például csodás harangokon, kályhákon, dísztárgyakon vagy Gábor Áron rézágyújának – valójában bronzágyú – hiteles másolatán) keresztül.
A legmegdöbbentőbb látvány azonban a 157 éves tető. A hatalmas fagerendák által tartott, fából készült farkasfogas tető, amely teljesen egyedi hangulatot ad a múzeum belső tereinek. 

Az Öntödei Múzeum épülete (Fotó: MMKM) 

Ganz Ábrahám életét a PestBuda oldalain bemutattuk, most csak a gyár alapításának körülményeire térünk ki. A svájci születésű Ganz Ábrahám a Hengermalomból, ahol addig dolgozott, 175 éve, 1844-ben lépett ki, és kezdett saját vállalkozásba.

E célből 1845-ben a vízivárosi Királyhegy utcában telket vásárolt. Ekkor ez még a város külső része volt, így a Budai Tanács gond nélkül engedélyt adott arra, hogy itt öntödét nyisson. Az üzlet alapja a Ganz által szabadalmaztatott kéregöntési technológia volt, amellyel olyan vasúti kereket lehetett gyártani, amelynek a külső karimája kemény, a belseje viszont valamivel puhább. A jó minőségű vasúti kerekeket sok európai országba exportálták, így az üzlet virágzott. 

A múzeum belső tere (Fotó: MMKM) 

1858-ban kezdett bele Ganz az új csarnok felépítésébe, és 1862-ben már át is adhatták az új üzemet, amely a Ganz-gyár – a későbbi ipari óriás – törzsgyára lett. Döbbenetes, hogy bár közben a város körbenőtte a Ganz-gyárat, ebben az üzemben egészen 1964-ig folyt a termelés. Azért az 1950-es évek közepére már zavaró volt a budai Belvárosban egy öntöde, ezért 1957-ben a megszüntetendő üzemek közé sorolták a gyárat, és a termelés 1964. augusztus 15-én leállt.

A területen, az 1960-ban született tervek szerint egy többemeletes lakóház és bölcsőde épült volna. Ám ekkor már elkezdődött egy – a szocializmusban teljesen rendszeridegen –, mai szóval civil kezdeményezés a gyár egy részének megmentésére. Ennek a munkának a lelke, valódi mozgatója Kiszely Gyula technikatörténész volt, aki ekkor, az 1960-as évek elején a Lenin Kohászati Művek budapesti kirendeltségének vezetőjeként dolgozott, és mindemellett megalapította a Kohászati Történeti Bizottságot. A kezdeményezés mellé állt a furcsán hosszú nevű Műszaki Emlékeket Nyilvántartó és Gyűjtő Csoport – amely a Művelődési Minisztérium keretében a műszaki emlékeket gondozta –, a Központi Kohászati Múzeum és a Lenin Kohászati Művek is.

A kiállítás részlete (Fotó: MMKM)

A munka eredményeként az öntöde épületét műemlékké nyilvánították. A múzeummá alakítást a sajtó lelkesen pártolta, és a sok illetékes hivatal és fontos ember közül is egyre többen amellett álltak ki, hogy az épületben múzeum legyen. Kivéve egy embert, a Fővárosi Tanács VB-elnökét, Sarlós Istvánt, aki ragaszkodott a bontáshoz, amelyre ki is adták az utasítást 1965 áprilisában.

Ám még időben sikerült megváltoztatni a döntést, így 1965 novemberében a Fővárosi Tanács VB Városrendezési és Építészeti Műemlék Felügyelősége is jóváhagyta az épület egy részének műemléki megmentését és a múzeum kialakítását. 1966–1969-ben egyszerre folyt az építkezés és a kiállítás tervezése. 

És hogy miképp sikerült ezt az 1960-as években Kiszely Gyulának elérnie, azt dr. Lengyel Károly „Amíg az öntödéből múzeum lett...” című tanulmányában így jellemezte:

„Egy bulldog szívósságával szerez pénzt valamely feladat elvégzésére, majd keres olyan céget, aki ezt a feladatot társadalmi munkában, szívességből vagy ügyszeretetből ingyen elvégzi.”

Egy példa: A poros, kormos falakat a tűzoltóság gyakorlatozás címén mosta le. A kész múzeum 1969. szeptember 24-én megnyitotta kapuit. A múzeum jelenleg a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Ganz Ábrahám Öntödei Gyűjteménye.

Akit a múzeum alapításának regénybe illő története jobban érdekel, olvassa el dr. Lengyel Károly fentebb idézett tanulmányát az Öntödei Múzeumi füzetek 5. számában. 

Harangok a múzeumban (Fotó: MMKM)

Nyitókép: A múzeum belső tere (Fotó: MMKM)