A Lánchidat 1913–1915 között teljesen átépítették, az arra járók napról napra látták, hogyan születik újjá az eredetileg 1849-ben átadott dunai átkelő. Csak a kőpilonok, az oroszlánok és a vámházak maradtak a régiek, azaz Buda és Pest közé teljesen új szerkezet készült. Ám a járókelők 1915 őszén meglepve olvasták a budai hídfő kőfalán az új feliratot: Széchenyi Lánchíd. Így ír erről a Pesti Hírlap 1915. október 5-i száma: 

„Akik a pesti és a budai part között a Lánchid közelében teszik meg propeller-utjaikat, már napok óta látják a hid vége felé terpeszkedő kőfalakon azt az aranybetűs felírást, amely a „Széchenyi-Lánchid”-at foglalja magában. Ebből azután mindenki megtudhatja, hogy a hid uj nevet kapott és hogy jövőbeli pályafutását ezzel az uj névvel kezdi meg.”

Miért volt ennyire különleges ez a felirat? Azért, mert a Lánchídnak 1915-ig egyszerűen nem volt neve. Sőt, egyszerűen kisbetűvel írták, „lánchíd”, és nem azért, amiért „nemecsek ernőt” írták kisbetűvel. 

A névtelen híd 1865-ben (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A „lánchíd” ugyanis egy olyan hidat jelent, amelynek a szerkezete láncokon függ. A hídra az 1840-es években vagy mint állandó hídra, vagy mint lánchídra hivatkoztak, és mivel sokáig egyedüli híd volt, így nem is volt arra szükség, hogy más néven nevezzék. Mire megépült a Margit híd, amelyet el is neveztek, addigra annyira megszokta mindenki, hogy a lánchíd a „Lánchíd”, hogy sokáig senkinek nem jutott eszébe, hogy el is kellene nevezni. Egészen az 1890-es évekig. 

Akkor ugyanis több Széchenyiről szóló műben felelevenítettek egy epizódot, ami 1842-ben, a híd alapkövének lerakása után játszódott le. Kossuth Lajos ugyanis ekkor, 1842. augusztus 24-én felvetette, hogy a kész hidat Széchenyiről kellene elnevezni. Az ötletet sokan támogattak, de talán a leghevesebben maga Széchenyi ellenezte, ő ebben Kossuth valamilyen csapdáját látta. 

A híd elnevezése 1901-ben már napirenden volt, de a hivatalos körök nem támogadták (Fotó: Fortepan/Képszám: 59736)

Az 1890-es években az akkor felelevenített történet többek fantáziáját megmozgatta. Hubernay József 1895-ben vetette fel az átnevezést, majd 1896-ban többen is támogatták a híd elnevezésének ötletét. 

Igen aktív volt az átnevezés szorgalmazásában egy DDSG-hajóskapitány, Ebeling Károly. (A kapitány sajnos nem élte meg javaslatának valóra válását, mert ő volt az I. világháború első magyar halálos áldozata, annak ellenére, hogy civil volt. Az Al-Dunán járó hajójára a hadüzenet után a szerbek tüzet nyitottak, és a kapitány életét vesztette.)

A Széchenyi Lánchíd oroszlánjai 1930-ban (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A híd elnevezését egyre több helyről szorgalmazták, 1899-ben az 50. évfordulón Zelovich Kornél, maga is neves mérnök, a Magyar Mérnök és Építész Egylet ünnepi ülésén tartott előadást, ahol szintén felvetette, hogy a híd a Széchenyi nevet kapja. 

Az Erzsébet híd átadásakor, amely ugyancsak lánchíd volt, szintén felmerült, hogy a Lánchídnak nevet kellene adni, hiszen ekkortól már két lánchíd volt a fővárosban, ám az ügyben nem történt előrelépés.

Két évvel később egy Széchenyi emlékének ápolására alakult bizottság hivatalosan kérte a Fővárosi Közmunkatanácstól a híd átnevezését. A Közmunkatanács a kérelmet a tulajdonos képviselőjéhez, a Pénzügyminisztériumhoz továbbította. Ám a minisztérium az átnevezést elutasította. Miért? Egyszerűen feleslegesnek tartották, úgy gondolták, a „Lánchíd” név annyira rögzült, hogy csak zavart okozna egy új elnevezés.

A Lánchidat 1915-óta hívják Széchenyi Lánchídnak (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Akkor miért nevezhették mégis át 1915-ben? Ne feledjük, ekkor már zajlott a háború. Nagy átadóünnepséget nem szerveztek, de talán attól is félt a minisztérium, hogy az új híd képe tiltakozást fog kiváltani a budapesti közönségből, ezért így kívánták az új hidat a régihez, az eredetihez kötni. 

Mindenesetre az elnevezésről a minisztérium nem egyeztetett senkivel, nem szellőztették meg a sajtóban, és nem szerveztek névadó ünnepet, egyszerűen felvésették a hídfőkre a nevet. A Pesti Hírlap fent említett cikke az elnevezésről még a következőket írta: 

„Most […] csöndben vitték keresztül az elkeresztelést, nem engedve szóhoz jutni azokat, akik mindenbe beleavatkoznak és akiknek még a könyökükben is kikívánkozó indítványok rejlenek.”

A cikk írója ezzel arra utalt, hogy az idők során nem csak a Széchenyi Lánchíd elnevezés merült fel, hanem időről időre azt a javaslatot is felvetették, hogy egy főhercegről vagy főhercegnőről kellene új nevet kapnia. Talán ennek a vitának akarták a minisztériumban elejét venni. 

Nyitókép: A világ egyik legszebb hídja sokáig névtelen volt (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)