A Nagyszentmiklóson született Bartók Béla 18 éves korában, 1899-ben került Budapestre, a Zeneakadémia növendékeként főleg a VII. kerületben lakott (az Alsó és Felső Erdősor, valamint a Jósika utcában) albérlőként és kosztos diákként, de ebben az időszakban is sokat költözött, néhány hónapnál többet szinte sehol nem töltött. 

Élete első önálló lakásába 1907-ben költözött be, a Teréz körút 17. szám alatti bérház negyedik emeletére, közel a számára fontos Zeneakadémiához (ahol tanított), az Operához és mindössze néhány megállóra a Pesti Vigadótól. 1909-ben megnősült, feleségével, Ziegler Mártával itt éltek 1911-ig, ide született 1910-ben fiuk, Béla.

Hamarosan kiderült azonban, hogy a körúti lakás nem alkalmas az alkotómunkára (mindegyik lakása egyben alkotóműhelye is volt a zeneszerzőnek, a koncertező zongoraművésznek és a népzenekutatónak). Legendásan érzékeny hallása sokszor nagy szenvedést okozott számára, ahogy itt is: zavarták a kívülről jövő hangok és ritmusok, gyakori költözéseinek legtöbbször ez volt az oka.

A város szívéből falusias környezetbe költöztek, az akkori Rákoskeresztúr-nyaralónak nevezett községbe, amelyet később Rákoshegynek neveztek, és akkor még nem tartozott Budapesthez. 1920-ig éltek ott, házuk a mai Rákoshegyi Bartók Zeneház; bár a négyszobás házban nem volt sem víz, sem villany, sem gáz, sem csatorna, a zeneszerzőt munkájában nem zavarta semmi. Itt töltötte ifjúkorát ifj. Bartók Béla, itt látogatta és fényképezte őket barátja, Kodály Zoltán, aki kiváló amatőr fotográfus volt.

A Rákoshegyi Bartók Zeneház (Fotó: bartokzenehaz.hu)

Bartók Béla szobra a Rákoshegyi Bartók Zeneház udvarán (Fotó: bartokzenehaz.hu)

Az I. világháború utáni időszak élelmiszer- és nyersanyaghiánya a Bartók családot sem kímélte: nem lehetett kapni gyertyát, petróleumot, tüzelőt, és a Budapest–Rákoshegy között közlekedő vonat is rendszertelenné vált. Ezért döntöttek úgy Bartókék, hogy elfogadják Lukács József bankárnak (Lukács György kommunista politikus apjának) a meghívását, és beköltöznek a városba. A Gellért-hegyi Lukács-villában, a Gyopár utcában 1920–22 között a laktak, itt élvezhették a zöldövezet és a jó levegő áldásait, és egyben a város közelségét is (az épület Budapest ostromakor teljesen megsemmisült).

Egy családi örökség folytán 1922-ben ismét önálló otthonhoz jutott a család: a Szilágyi Dezső tér 4. szám alatti szecessziós-premodern bérpalotába (Förster-palota) költöztek. A ház igazi kuriózum volt a maga korában: a II. világháború előtt két liftje is volt (az egyik a lakóké, a másik a cselédségé), beépített központi porszívórendszer és kaputelefon tette a lakásokat még komfortosabbá.

Erre az időszakra esett egy fontos változás Bartók életében: szinte egyik napról a másikra elvált Ziegler Mártától, és még ugyanabban az évben, 1923-ban feleségül vette egyik tanítványát, a nála 22 évvel fiatalabb Pásztory Dittát (első feleségével baráti kapcsolatban maradt). Fiuk, Bartók Péter 1924-ben ide, ebbe a bérpalotába született.

A Szilágyi Dezső tér 4. alatti Förster-palota homlokzata, ahol Bartók 1922-től 1928-ig élt (Fotó: Tittel Kinga/pestbuda.hu)

Az épület homlokzati mozaikjai Roth Miksa műhelyében készültek (Fotó: Tittel Kinga/pestbuda.hu)

A művészházaspár 1928-ban ismét költözött; a zajok miatt újra a kertvárosba vágytak, így a Rózsadomb keleti lejtőjén, a Kavics utca 10. szám alatt találtak új otthonra.

„… öt percnyire van a villamostól, nagyszerű villa-út vezet majdnem a házhoz, a Dunát Ujpesttől majdnem a Parlamentig látjuk, Pesten tul meg szinte Gödöllőig ellátni.” „Olyan falusi itt a levegő – bornyak bégetnek, tücsök cirpel, néha-néha szamár ordítja el magát. Csakhogy végre kiszabadultunk abból az utálatos lakásból” – írta Bartók az édesanyjának az 1928. május 4-én és június 4-én kelt leveleiben.

A Kavics utca 10. alatti ház egykor (Fotó: Ligeti Géza)

A Kavics utca 10. napjainkban, itt élt Bartók 1928–1932 között (Fotó: Tittel Kinga/pestbuda.hu)

A kezdeti nyugalom után azonban itt sem volt maradásuk: az emeleti lakók lépései zavarták Bartókot, a fölöttük zajló egyre zajosabb és nyugtalanabb élet innen is továbbűzte őket. Azt gondolhatnánk, hogy Bartók a nyugtalan természete miatt váltogatta az otthonát, ám ezt cáfolni látszik az a tény, hogy nyolc évig – hazája elhagyásáig – a Csalán út 29. szám alatti emeletes villa volt az otthonuk, amelyre 1932-ben találtak rá.  

A ház az akusztikai és más szempontoknak is kiválóan megfelelt, igazi családi fészekké vált a művészházaspár és a gyermekek számára (Bartók mindkét fia velük lakott). A földszinten a házmester rendezkedett be, az emeleten lévő öt szobában pedig elég hely jutott a négyfős család minden tagjának. Az emeleten két helyiségben két zongora is állt, így a házaspár külön-külön (de akár egyidőben is) tudott gyakorolni a közös koncertekre. A külvilág zajaitól eredetileg még párnázott ajtóval is óvott emeleti dolgozószobájában vetette papírra Bartók remekműveinek egész sorát az 1930-as években. A ház ma múzeum – Bartók Béla Emlékház néven –, a zeneszerző tárgyi emlékeit féltve őrző, szellemiségét zenéjével rendszeresen megidéző emlékhely.

A Bartók Emlékház a Csalán út 29. alatt (Fotó: Tittel Kinga/pestbuda.hu)

A kertben áll Varga Imre 1981-ben készült egész alakos Bartók-szobra, amelynek másolata Párizsban és Londonban is megtalálható (Fotó: Tittel Kinga/pestbuda.hu)

Bartókot 1934-től saját kérésére fölmentették zeneakadémiai munkája alól, és a Magyar Tudományos Akadémia tagja lett, ahol népzenét rendszerező, tudományos munkát folytatott. Fokozatosan érett meg benne a döntés, hogy Amerikába emigrál. Miután 1939-ben meghalt imádott édesanyja, úgy érezte, nincs miért maradnia.

Utolsó magyarországi hangversenyét 1940. október 8-án a Zeneakadémia nagytermében adta, ahol feleségével lépett fel. A zsúfolásig megtelt nézőtéren a közönség tombolva ünnepelte a művészházaspárt. Székely Júlia írónő – volt Bartók-tanítvány – így emlékezett erre: „Fájdalmasan szép, gyötrelmesen vészterhes este. Azok a fiatalok, akik Bartók hangversenyei után mindig ott tolongtak a pódium körül, most is megjelentek. Nem tudtak elszakadni Bartóktól és Pásztory Dittától. [...] Megszűnt a taps, a kiáltozás, de mi csak álltunk ott a sötét nézőtéren a pódium körül, tanácstalanul, tehetetlenül, balsejtelmektől gyötörve. Volt egy perc, amikor mindenki megérezte, hogy soha többé nem látja Bartókot.” A koncert legvégén, a ráadások után Bartók az Elindultam szép hazámból... kezdetű népdalt játszotta el, hallgatói ebből tudták, hogy távozásuk végleges, többen sírtak is a közönség soraiban.

Pontosan nyolcvan évvel ezelőtt, 1940. október 12-én a házaspár kijelentkezett a Csalán úti lakásból, és a Déli pályaudvaron vonatra szállt. Olaszországon át Svájcba, majd onnan Dél-Franciaországon és Spanyolországon keresztül Lisszabonba utaztak, ahol október 20-án felszálltak az Excalibur nevű hajóra, és elhagyták Európát. Tíz nap múlva érkeztek meg New Yorkba. (Bartók első felesége, Ziegler Márta és Béla fia Magyarországon maradt.) 

Bartók életének utolsó öt évét Amerikában töltötte, ahol állandó anyagi nehézségekkel küzdött, és sokat szenvedett megromlott egészsége miatt. 1945-ben tüdőgyulladást kapott, de legyengült szervezetét végül a leukémia emésztette föl. Bár haláláig visszavágyott Magyarországra, többé már nem tért haza. New York-ban hunyt el 1945. szeptember 26-án.

A zeneszerző szobra a Bartók Béla úton, a Kosztolányi Dezső térnél (Somogyi József, 1981), amelyet születésének 100. évfordulója alkalmából avattak fel (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Földi maradványait 1988-ban hozatta haza fia, július 7-én hatalmas gyászoló tömeg kíséretében a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Nagyságát számtalan emlékhely és szobor jelzi a fővárosban. Több intézményt és utcát elneveztek róla, többek között a XI. kerületi volt Horthy Miklós út 1945 óta a zeneszerző nevét viseli.

Szelleme és művészete ma is köztünk él, a városban lépten-nyomon emlékezhetünk a XX. század egyik géniuszára.

Nyitókép: Szobra a Bartók Béla Emlékház kertjében (Fotó: Tittel Kinga/pestbuda.hu)