Nemcsak Bécs közönségét, de az európai hídfenntartókat is megrázta, amikor 1976. augusztus 1-jén, hajnalban leszakadt a bécsi Reichbrücke, az 1937-ben épített lánchíd. A katasztrófa elgondolkodtatta a hidak fenntartóit, és felhívta a figyelmet a hidak rendszeres karbantartására. 

A budapesti hidak fenntartója, a Fővárosi Tanács is leszűrte a tapasztalatokat, és hídfelújítási programot fogadott el, amelynek során az összes budapesti hidat tervezetten átnézték, és a szükséges javításokat elvégezték. 

A Ferenc József híd nem sokkal az átadása után, 1900 körül (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.086)

Az eredeti, 1976-os menetrend szerint a Szabadság hídra 1981–1983 között került volna sor, a Petőfi híd felújítása és az Árpád híd kiszélesítése után. Azonban az élet közbeszólt, mivel 1978-ban a pesti oldal ellensúlyszekrényén rendellenes deformációt észleltek, és ezért a hidat alá kellett dúcolni. 

Ez megváltoztatta a terveket, előbbre kellett sorolni a város legöregebb hídszerkezetének, a Szabadság hídnak a javítását. Azért ez a híd a legöregebb, mert a Szabadság híd jelentős részei eredetiek, ellentétben a többi, azóta átépített híddal. (A Lánchíd vasszerkezetének legöregebb része 1914–1915-ben, az átépítésekor készült).

A német csapatok ugyan 1945-ben a Szabadság hidat is felrobbantották, de annak csak a középső része ment tönkre, a pillérek és a parti nyílások megmaradtak. A hídon az 1960-as években történtek kisebb munkák, 1965–1968-ban felülvizsgálták a szerkezetet, és újrafestették azt, majd 1969-ben a villamosvágányokat cserélték ki, és a pályaburkolatot javították, de a szerkezeten jelentősebb felújítás nem történt. 

Az egyik legzseniálisabb magyar hidász, Feketeházy János által tervezett Szabadság híd egy nagyon különleges, konzolos szerkezet. A két torony és róluk a part, illetve a híd közepe felé kinyúló részek nincsenek szilárdan rögzítve, azok mozognak, valójában mindkettő torony, kapuzat, egy-egy inga, amelyből az egymás felé kinyúló „karok” ráadásul nem érnek össze. A két szerkezet között egy 47 méteres harmadik szerkezet található. Azért, hogy ez a középső rész ne zuhanjon le, a hídfőknél a szerkezetben 609-609 tonna ellensúlyt építettek be, amely végül is a hidat tartja. 

Készül az új pályalemez (Fotó: Fortepan/Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

A pesti ellensúlynál érzékelt deformáció ráadásul a pályaszerkezetet is károsította. Végül 1979-ben a szakemberek úgy döntöttek, hogy előbbre hozzák a Szabadság híd felújítását, azt már 1980-ban el is kezdték a halaszthatatlannak vélt feladatokkal.

A munka 1980. február 27-én kezdődött el, a híd forgalom előli lezárásával, csak a gyalogosok kelhettek át a hídon. A munkák során elbontották a részben még eredeti és 1946-ban kiegészített pályaszerkezetet, és helyette vasbeton pálya épült. A híd 1896-os átadása óta első alkalommal bontották meg az ellensúlyokat, ami azzal is járt, hogy információkhoz jutottak az építők a híd eredeti színével kapcsolatban. A pálya aszfaltburkolatot kapott, és kicserélték a híd világítását, higanygőzlámpákat szereltek fel. 

A híd kereszttartói, amelyek az útpályát tartják. A híd még szürke (Fotó: Fortepan/Uvaterv)

A hidat ellátták korrózió elleni védelemmel is. A forgalom a hídon 1980. október 17-én indulhatott meg ismét. Azonban a munka nem fejeződött be, csak a legszükségesebb javításokat végezték el. Azért nem lehetett ekkor befejezni a megkezdett felújítást, mert el kellett kezdeni a munkát az Árpád hídon, és egyszerre csak egy hídon tudtak dolgozni a kivitelezők, illetve egy hidat lehetett részlegesen vagy teljesen kikapcsolni a forgalomból. Ezt követően, 1981-ben és 1982-ben kisebb, a híd pályaszerkezete alatti munkákat végeztek rajta. 

Öt évvel később, 1985. október 5-én a Szabadság hidat ismét le kellett zárni. A Népszabadság című lapban 1985. október 7-én így indokolták a döntést:

„A múlt hét közepén az derült ki, hogy a híd függőleges, acél tartóoszlopai – amelyek még múlt századbeliek – nagymértékben korrodálódtak. Ennek oka az első megállapítások szerint az, hogy a korábbi felújításkor az építők az oszlopok körül túl szűk rést hagytak a burkolatban, amely eltömődött; a csapadék nem tudott lefolyni, megtámadta, meggyengítette az acéllemezeket. Ha tovább hagyjuk közlekedni a járműveket (egy mai villamos nehezebb, mint egy megrakott kamion!), a tartószerkezet deformálódásának veszélyével kellett volna szembenéznünk. Ezért inkább már most kijavítjuk."

Valójában a baj nagyobb volt ennél, egy tartórúd, amikor kibontották körülötte a járdát, a korróziótól egyszerűen összeroskadt. Ez később akár végzetessé is válhatott volna. A Budapesti Műszaki Egyetem bevonásával sikerült elhárítani a problémát, és a sérült rácsrudat kijavították. Emiatt a gyalogosok elől is lezárták egy rövid időre a hidat.

Az 1985-ös II. ütemben kapta meg a híd a mostani zöld színét (Fotó: Fortepan/Uvaterv) 

A híd felújítása 1986-ra lett kész, a hátralévő munkákat, a festés befejezését már a forgalom mellett is el tudták végezni. Ekkor nemcsak az eredetihez jobban hasonlító zöld színét kapta vissza, hanem a címereket is. A zománcozott díszes történelmi címereket 1946-ban eltávolítottak a hídról. Az 1985–1986-os felújítás alkalmával a munkákért felelős Dalmy Tibor miniszteri biztos saját hatáskörben döntött arról, hogy a címerek kerüljenek vissza a hídra, meglepve ezzel nemcsak Budapest közönségét, de a főváros és az ország vezetőit is. 

A híd ma (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Akkor úgy számoltak, hogy a Szabadság hídon a villamosforgalmat egy évtizeden belül meg kell szüntetni. Szerencsére a folyamatos figyelemnek és vizsgálatoknak köszönhetően kibírta a villamosokat egészen a 2007–2008-as nagy felújításig, amikor megerősítették, és minden eredeti díszét, így a középső nyílás eredeti formájú korlátait visszakapta Budapest legkülönlegesebb szerkezetű hídja. 

Nyitókép: A mai híd (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)