A legtöbb alkotó a maga korában jóval aktívabb annál, mint amennyit munkáiból az utókor megőriz. Az 1864-ben született idősebb Francsek Imre ezek közé az építészek közé tartozik. A műegyetem után Czigler Győző és Pfaff Ferenc irodájában képezte magát, később a Fővárosi Közmunkák Tanácsának (FKT) mérnökeként és a Magyar Mérnök és Építész Egylet tagjaként számos épületet terveit bírálta meg, rengeteg pályázaton maga is indult, néhányon nyert is, ezenkívül pedig cikkeket írt, előadásokat tartott.

Idősebb Francsek Imre és felesége, Sacher Eleonóra 1910 körül (Forrás: Fortepan/Képszám: 14673)

Egy ízben például leírta, hogy Alpár Ignác, a Szabadság téri Tőzsdepalota (később tévészékház) tervezője tőle kért tanácsot, amikor a FKT nem akarta engedélyezni az épület középső rizalitjának megépítését. Francsek az Egylet értesítőjében közölt levelében (1905. december 10-én) végül szerényen megjegyezte, hogy – Alpár hízelgő állításával szemben – nem az ő érdeme, hogy a Tőzsdepalota emblematikus építészeti elemének megépítésére végül mégis engedélyt adott a tanács. 

Kortársai jól ismerték, de mit tud róla az utókor?

A városligeti Műjégpálya épületének tervezésekor Francsek Imre figyelembe vette az előző, Lechner Ödön alkotta épület sajátosságait (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Lechner Ödön tervezte eredeti korcsolyacsarnok 1896 előtt Klösz György felvételén (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Legismertebb budapesti munkája a városligeti korcsolyacsarnok, a későbbi műjégpálya neobarokk főépülete, amely 1893 végére készült el mindössze hat hónap alatt. Francsek tisztelettel bánt a korábban itt álló, Lechner Ödön tervezte kisebb, jórészt fából készült korcsolyacsarnokkal: középső része a hármas tagolással, előreugró rizalitjával, a fel-felbukkanó Palladio-motívumokkal lényegében a lechneri ház továbbgondolása. Persze jóval nagyobb annál: mintegy 150 méter hosszan terül el a műjégpálya mellett, és egykor minden kényelmi funkciót megkapott, ami a régebbi pavilonból hiányzott, amikor

„édes anyáink és apáink kint a hóban kötötték fel az akkor még kezdetleges, kampós orrú, szíjas, fatalpú korcsolyát”,

ahogy a Vasárnapi Ujság korabeli cikke fogalmaz 1895. február 3-án. Volt itt fűtött, tágas öltöző, zárható szerkények, ruhatár, korcsolyakölcsönző, étkező és még zenekari helyiség is. 

Az épület mintegy 150 méter hosszan terül el a jégpálya mellett (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Gellért-szobor körüli kolonnád

A főváros egyik legtöbbet fotózott pontján, a Gellért-hegyen szintén Francsek munkája fogad bennünket: ő tervezte ugyanis a Szent Gellért-szobrot (Jankovits Gyula munkája) körülölelő kolonnádot és a szobor építészeti részét, továbbá a hegy lábánál végigfutó kerítést is. Noha a szobrot övező félköríves oszlopcsarnok tervezőjeként gyakran bukkan fel tévesen Kallina Mór neve is, ő csak a hegy ezen részének rendezésére kiírt pályázatot nyerte meg „Turul” jeligéjű, Árkay Aladárral közösen jegyzett tervével, a végső megvalósítást azonban – vélhetően pénzügyi okok miatt – a Közmunkatanács végül saját mérnökére, Francsekre bízta. 

A Szent Gellért-szobrot körülölelő oszlopkarélyt is Francsek Imre tervezte (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Fővárosi Közmunkák Tanácsának egykori székháza a Döbrentei téren

A Fővárosi Közmunkák Tanácsa Francseket bízta meg új, Döbrentei tér 4. szám alatti épületének tervezésével. Az építész erről maga számolt be az Építő Ipar 1897. január 20-i számában, hozzátéve: a tervezési és művezetési munkákat kollégája, Bakos János műszaki tanácsos ellenőrzése mellett végzi. 

A Fővárosi Közmunkatanács Döbrentei téri székházának terve az Építő Ipar 1897. január 27-i számának mellékletében 

Az írásból kiderül, hogy a ház földszintjének a két tér felé eső részén üzlethelyiségeket alakítottak ki, a mellékutcára néző részen pedig a kapuslakás, a főlépcső és egy szolgalakás volt. Az I. emeleten volt „a Tanács kívánalmainak megfelelő nagyságú tanácsterem, tágas előcsarnokkal, az elnökség, a segédhivatal és az irattár helyiségei, míg a II. emeleten a műszaki osztály és számvevőség van elhelyezve. A III. emeleten egyelőre bérlakások terveztettek azon célból, hogy az építésbe fektetett tőke jövedelmezőbbé tétessék, s hogy ha a Tanács működésének köre esetleg fejlesztetnék, ez az emeletsor csekély átalakítással a hivatalos helyiségek kibövitéseül szolgálhasson.” 

A már majdnem elkészült épület Divald Károly felvételén (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A cikkből kiderül, hogy ekkor a ház már fedél alatt volt, teljes elkészülését augusztusra tervezték. Az épületet nemsokára birtokba vették, ám a Közmunkatanács 1938-ban átköltözött a mai Madách tér frissen elkészült, vörös téglás épületébe, a Döbrentei téri házat pedig lebontották. 

Kulturális központként születik újjá a Krisztina tér legendás épülete

A közelmúlt egyik örömhíre, hogy felújítják az egykori Budai Polgári Casino Krisztina tér 1. szám alatti épületét, amely Francsek Imre egyik legszebb alkotása (1893). A II. világháború után tornyától és díszeitől megfosztott, lehangoló állapotba került ház a jelenleg is zajló felújítása során a főbb eredeti építészeti elemeit (például a sarokkupolát) és a hitelesen rekonstruálható díszítéseit visszakapja, homlokzata azonban, úgy tűnik, egyszerűbb formában, a díszek nélkül születik újjá. Megújul az első emeleti impozáns díszterem és a főlépcsőház is, a belső udvart pedig lefedik, hogy több teret nyerjenek az épületbe költöző Márai Sándor Kulturális Központnak. 

A Budai Polgári Casino az elkészülte után nem sokkal, 1893-ban és felújítás közben, napjainkban (Fotó: archív: Építő Ipar 1893. 12.28., friss: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Casino épületének földszintjén, az élelmiszerbolt helyén működött az 1900-as évek elejétől az 1910-es évek derekáig a legendás Auguszt Cukrászda, a romantikus találkák helyszíne: számos korabeli újságban olvashatjuk, amint szerelmes urak (és néha hölgyek) apróhirdetés útján remélik viszontlátni kiszemeltjüket valamely megbeszélt időpontban. Akár titokban is, ahogy az alábbi üzenet szerzője fogalmazott a Budapesti Hírlap, 1910. október. 23-i számában:

„Levelem elküldetett. Ma Krisztina téri Auguszt cukrászdában találkozhatnánk inkognito (ötre). Kézcsókom!”

Hát így zajlott az ismerkedés a Facebook és a telefon előtt.

A Budai Polgári Casino díszterme az Építő Ipar 1893. december 28-i számában 

Technikai bravúr: hogyan lehet odébb tolni egy házat?

Az építész 1899-ben izgalmas feladatot kapott: a Kossuth Lajos utca és a Városház (akkor Gránátos) utca sarkán álló Dreher-palota kupoláját kellett „odébb tolnia”. Szó szerint. Az Eskü téri (ma Erzsébet) híd építése miatt ugyanis ki kellett szélesíteni a Kossuth utcát. Mivel a befolyásos sörgyáros Dreher család hallani sem akart a nemrég drága pénzen megépített palotája elbontásáról, más megoldás mellett döntöttek. 

Klösz György 1894-es felvételén jól látszik, hogy a kupolás Dreher-palota mennyire „belógott” a Kossuth Lajos utcába. Nem véletlenül merült fel az odébb tolása (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A Műszaki Hetilap az évi augusztus 13-i száma részletesen leírta a műveletet. Francsek Imre eredetileg – amerikai mintára, akkor már létező technikával – az egész épületet odébb akarta tolni (ugyanez a közeli Belvárosi plébániatemplom esetében is felmerült), végül csak a kupolát tolták arrébb. Az 1899. augusztus 4-én kezdődött művelet négy nap alatt zajlott le: sínek és vasrudak segítségével fölemelték, majd lassan húsz méterrel odébb tolták a 300 métermázsás szerkezetet. Ezután lebontották a palotának az új utcafrontba „belógó” részét, majd a homlokzatot méterekkel odébb újra felépítették, ezután tolták új helyére a kupolát. A sors fintora, hogy bár a palota ma is áll, kupoláját a világháború után lebontották.  

A Dreher-palota kupolája az eltolás művelete közben (Fotó: Uj Idők, 1899. augusztus 13.)

Bérházak: a város szövetébe épülve

Francsek több bérházat is tervezett. Ezek közül a legimpozánsabb a Rákóczi út 11. szám alatt található, 1900-ban az Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár számára épített palotát. A kétudvaros sarokház földszintjének Rákóczi (akkoriban: Kerepesi) úti frontján üzletek és a Takarékpénztár józsefvárosi fiókosztálya kapott helyet, a Puskin (eredetileg Esterházy) utcai fronton viszont bérlakások voltak. Az emeleteken 5 utcai és 3 udvari lakást alakítottak ki, és két elektromos liftet is beépítettek. Ebben a házban lakott Francsek Imre családja is. 

Az Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár számára 1900-ban emelt, Rákóczi út 11. szám alatti palotában lakott Francsek Imre és családja (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Ő tervezte a Szentkirályi utca 51. alatti, klinkertéglával díszített homlokzatú eklektikus épületet is, amely az evangélikusok Üllői út 24. alatti sarokházához csatlakozik. Az 1906-ra elkészült házban kaptak helyet az egyház központi irodái, levéltára és könyvtára, valamint lakások és egy templom is, méghozzá az emeleten. Az ingatlant azóta is az evangélikus egyház használja, a ház homlokzatát (az egész épületkomplexummal együtt) nemrég fel is újították, a munkálatok 2017-re fejeződtek be. 

A Szentkirályi utca 51-et néhány éve újították föl. A klinkertéglás homlokzat és a szép formájú zárt erkélyek valódi harmóniát hordoznak (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Furcsa véletlen, de Francsek életművében több sarokház is szerepel, a VII. kerületi Damjanich utca 17. szám alatti szintén ilyen. Az eredetileg egyemeletes, 1903-ban elkészült épületre a II. világháború után további két szintet ráhúztak, meglehetősen groteszk összhatást érve el ezzel. A helyzet azóta változott, bár az összkép továbbra is furcsa: a ház sarokerkélyét alátámasztó hatalmas Atlasz-szobrokat néhány éve, a ház egészét pedig a közelmúltban újították föl teljesen; ennek és a merész rózsaszín-narancs színkombinációnak köszönhetően az épület valósággal kirobban a szürkés utcaképből. 

A Damjanich utca 17. eredetileg egyemeletes volt, a fölső két szintet később húzták föl rá (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Damjanich utcai ház zárt erkélyét szép Atlasz-szobrok támasztják alá, amelyeket nemrégiben újítottak föl (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az épület bejárata mellett 2015 óta emléktábla hirdeti, hogy itt született és alkotott Gereben Ágnes irodalomtörténész. 

Újragondolt terek: Szabadság tér és Kálvin tér

Francsek Imre számos tervpályázaton indult, ő nyerte például a Batthyány Lajos kivégzések helyszínének, az 1849 után börtönként szolgáló Újépület helyének rendezésére kiírt pályázatot. A mai Szabadság tér helyén terpeszkedő gigantikus épületet 1897-ben bontották le. A területet ezután főképpen az épülő Országház közelsége miatt rendezni kellett, amely végül Palóczi Antal elképzelése szerint valósult meg.

A Kálvin (korábban Calvin) tér hatósági szabályozási terve (balra) a maihoz közeli állapotot mutatja, jobbra a Francsek által javasolt megoldás látható. A mai is álló református templomot az építész lebontotta volna, és a tér közepén egy kétszer akkora épülettel pótolta volna (Forrás: Építő Ipar, 1913. április 20.)

A Kálvin tér is egészen máshogy festene, ha a főváros megvalósítja a Református Egyházzal karöltve 1911-ben kiírt pályázatra benyújtott Francsek-féle tervet. Az építész ugyanis a tér teljes átrendezése, „kiegyenesítése” mellett érvelt. Elképzelése szerint a terület déli részén álló régi, egyemeletes épületeket a Hild Vince tervezte református templommal együtt le kellett volna bontani, helyükön új bérházakat építeni, a megnövelt alapterületű, új templomot pedig az újrarajzolt tér nyugati végébe telepíteni. A terv nem valósult meg, a templom azóta is áll.

A Francsek Imre nevet két építész is viselte egymás után: apa és fia. Ám míg az ifjabb Francsek a Széchenyi fürdő 1927-es bővítésével írta be magát a város történetébe, idősebb Francsek Imre nevéhez, mint láthattuk, több olyan épület is köthető, amely mellett nap mint nap elsétálunk Budapesten. Fia fő művének elkészültét az apa már nem érhette meg: idősebb Francsek Imrét ugyanis alig 55 évesen, 1920-ban ragadta el a halál egy vesebetegség formájában.

Noha idősebb Francsek Imrét nem tartják a magyar építészet élvonalába tartozó szakembernek, láthatjuk, hogy a maga korában ismert és elismert tagja volt az építésztársadalomnak, és több olyan épületet is tervezett, amely nélkül kicsit máshogy festene Budapest. 

S persze akadt, amiben úttörő volt! Ha legközelebb felpillantunk egy budapesti kupolára vagy épületek nagyszabású odébb helyezéséről látunk dokumentumfilmet, jusson eszünkbe: volt egy magyar építész, aki százhúsz évvel ezelőtt Budapesten is megvalósított már hasonlót. 

Nyitókép: A Városligeti Műjégpálya épülete (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)