Az eltűnt Geist-ház és Pintér-ház nyomában – A Kálvin tér elfeledett arca

Írta: Gönczi Ambrus

2021. márc. 2. 9:00

A Kálvin tér közlekedési csomópont, Budapest egyik legforgalmasabb és legnépszerűbb tere, a közelben múzeumok, éttermek, szállodák találhatók, de a tér számos érdekességet is tartogat a várostörténet iránt érdeklődők számára. A Kecskeméti utca – Kálvin tér találkozásánál, ahol ma a Korona hotel híddal összekötött hatalmas tömbjei magasodnak, egykor két gyönyörű bérház állt, melyeknek izgalmas történetére érdemes visszaemlékezni.

A Kálvin tér 2. szám alatt 1863 óta a híres Geist-ház állt. Az épületet ugyan a földszinti traktusban működő kávéház tette igazán ismerté és népszerűvé, de a ház tulajdonosát is meg kell említenünk. Geist Gáspárról van szó, aki szülővárosában, Gyulán még kádármesternek készült, végül mégsem az lett, mert Bécsben megismerte a sztearingyertya készítésének titkait és kedve kerekedett a gyertyaöntéshez.

1844-ben Pesten polgárjogot nyert, ekkor már gyertyakészítőként kereste kenyerét. Ádám nevű, sertéstenyésztéssel is foglalkozó nagybátyja megbízta, hogy állatait Pesten értékesítse. A jól jövedelmező sertésüzlet gazdag polgárrá tette a gyertyaöntőt és anyagi helyzete szempontjából házassága is kifejezetten szerencsésnek bizonyult. Gartner Mihály mészáros leányát vette feleségül és 1862-ben, amikor apósa meghalt, a mai Kecskeméti utca – Magyar utca – Kálvin tér által határolt két telek is az ő tulajdonába került.

Geist 1863-ban megbízta Gottgeb Antal építőmestert, hogy egy nagy alapterületű lakóház emeleteit és homlokzatát tervezze meg, a földszintre álmodott kávéház és az udvar kidolgozására pedig Ybl Miklóst kérte fel.

A Geist-ház 1879-ben (Forrás: Fortepan/Képszám: 82069)

Az épület három főbejárattal rendelkezett: a Kecskeméti utca felől a bérlakásokhoz lehetett eljutni, a Magyar utcai fronton egy vendéglő működött, a Kálvin téri bejárat pedig magának, az említett kávéháznak volt az ajtaja. Az első itt berendezkedő híres kávésháztulajdonost Hüttner Mihálynak hívták, aki először azzal került a korabeli újságok oldalaira 1864-ben, hogy kávébérletet ajánlott a majdani vendégeinek. 3 forint kifizetése ellenében már a kávéházba való belépés előtt lefoglalhattak sok csészényit az értékes nedűből a pesti polgárok.

Erre a módszerre, melyet ma talán a helyfoglaláshoz hasonlíthatnánk, a Geist-házba költözése után (1871) már nem volt szüksége. Addigra nagy népszerűségnek örvendett, nevét Hüttnerről Bátorira magyarosította, egyben kávéházát Báthorynak nevezte el, írásmódjában is jelezve, hogy ez a hely akár a hazai arisztokrácia képviselőinek igényeit is képes kielégíteni. Hatalmas forgalmat bonyolított, a művészvilág, a közélet és a politika szereplői is gyakran ellátogattak ide. Remek volt a konyha, az úgy nevezett Báthory-pirítós fogalomnak számított a városban, a jóízű beszélgetéseket pedig nem zavarta semmilyen élőzene (arra ott voltak a zenés kávéházak és akadt belőlük éppen elég Pesten és Budán).

A Geist-ház és a Danubius-kút 1905 körül (Forrás: Fortepan/Képszám: 200395)

Bátori Mihály 1897-ben, 73 évesen elhunyt, a kávéház új tulajdonosa pedig Morvai Ferenc lett. Ő sokkal kevésbé volt sikeres és szerencsés, mint elődje. Többször is előfordult, hogy egy-egy nagyobb kártyacsata valóságos háborúskodássá fajult, rendőrhatósági fellépés és bírósági ügyek jelezték, ha egy-egy bakkaramérkőzés alatt valaki hatalmas vagyont kártyázott el, de nem akart fizetni. Morvai úr gyakran volt kénytelen tanúként megjelenni bírósági tárgyalásokon.

Olyan eset is akadt, amikor a Borsszem Jankó című élclapot tiltotta ki a „Báthoryból”, mert annak szerkesztősége méltatlanul viselkedett: egy olyan verset közöltek, mely az olvasók egy része szerint Kossuth Lajos emlékét sértette. Szegény Morvai úr egyre nehezebben bírta a megpróbáltatásokat, 1905-ben idegösszeroppanást kapott és állandó gyógykezelés alá került.

A Geist-ház 1895 körül (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Ekkor vette át az üzletet Beyer Marcell, aki ismét sikeressé tette a „Báthoryt”. Az ő specialitása a zöld bornak nevezett alkoholos ital volt, melyet elsősorban egyetemi hallgatók fogyasztottak nagy mennyiségben. Volt még egy igazi különlegessége: feltűnően szép lánya, aki gyakran segített édesapjának a napi ügymenetben, jelenlétével felvillanyozva a kártyázó vagy kvaterkázó vendégeket. 1916-tól azután szinte mindig ott szerepelt a bulvárlapok oldalain, hiszen színjátszásunk egyik állócsillaga lett, Bajor Gizi néven.

1911-ben a Geist-ház története új fejezethez érkezett. 1909-ben elbontották a Kálvin tér 1. alatti kétszintes házat, az addig ott bolttal rendelkező kereskedők számára pedig egy kioszkot építettek a téren, ideiglenes jelleggel. Ugyanekkor a ferencvárosi oldalon a református egyház nagyszabású építkezés előkészítésébe fogott. A Kálvin tér 8. és 9. számú épületeket el akarták bontani, hogy helyükre lakóház és áruház épüljön.

Az itt működő árusok is a kioszkba költöztek. Hogy még fordulatosabb legyen a sztori, Geist Gáspár leszármazottja pont ekkor döntött úgy, hogy felmond Beyer Marcellnek; bizonyára zavarta a kávéház népszerűségével együtt járó zaj. Felmerült az az ötlet, hogy a „Báthory” is költözzön a kioszkba, amíg rendes helyet nem talál magának, de Beyernek ez nem nagyon tetszett.

A kioszk a Kálvin téren (Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

Egy Sommer Károly nevű szaktárs azonban megpróbálkozott a dologgal és három éven keresztül a híres kávéház a tér közepén működött. Szegény Sommer számítása azonban nem jött be, mert 1914-ben a főváros elbontotta az építményt. Úgy ítélték meg, hogy zavarja a közlekedést és a városképet. Ezen kívül a reformátusok építkezése sem valósult meg; a 8. és 9. számú házak, az egykori Két Oroszlán Fogadó és a mellette lévő lakóépület (az utókor szerencséjére) máig a helyükön állnak.

A Kálvin tér 1920-ban (Fotó: Fortepan/Képszám: 200397)

Az épület a második világháborús ostromban olyan súlyosan károsodott, hogy nem tudták újraépíteni. A helyén foghíjtelek maradt, ahol parkot létesítettek.

A szétlőtt Geist-ház és Pintér-ház a Danubius-kút maradványával 1945 tavaszán (Fotó: Fortepan/Képszám: 45557)

Közpark a Geist-ház helyén 1958-ban (Fotó: Fortepan/Képszám: 51607)

Térjünk át most a másik épület bemutatására, melyről néhány szó erejéig már említést tettünk. A Kálvin tér 1. szám alatt 1863-tól 1909-ig egy klasszicista stílusú ház állt. A tulajdonosa Gyarmathy György, vegyi anyagokkal és szeszes italokkal kereskedő üzletember volt. Fia, Gyarmathy Gyula már egzotikus fűszereket, babkávét, kakaót, úgy nevezett gyarmatárukat importált.

Tőle vásárolta a házat Pintér Gyula, aki addig egy sarokkal arrébb, a Bástya utca - Kecskeméti utca - Képíró utca által határolt területen álló házban lakott és irányította hasonló profilú vállalkozását. A Gyarmathy-ház valószínűleg nem felelt meg elképzeléseinek, mert 1909-ben Hültl Dezső építészt megbízta egy sokemeletes, modern épület tervezésével.

A Gyarmathy-ház egy századfordulós képeslapon (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

1910-re a Pintér-ház elkészült, tulajdonosa pedig, aki a császári és királyi udvari szállító címmel is büszkélkedhetett, elégedetten vehette birtokba új rezidenciáját. Valóban gyönyörű épület volt ez, az art deco és a szecesszió stílusjegyeit magán viselő hatalmas bérház, remekül harmonizált Hültl másik Kálvin téri palotájával, az Üllői út torkolatánál felépült Magyar Gazdák Biztosító Intézetével.

A Pintér-házban működött Stern József ruhakereskedő cége, ő 1860 óta árult a Kálvin téren női alsó-és felsőruhaneműt. Majdnem negyven évig a Gyarmathy-ház adott otthont az üzletnek, tehát nem kellett a költözködéssel sokat törődnie Stern Henriknek, a vállalkozás akkori vezetőjének, egyébként pedig a téren álló kioszkban is működött Stern-bolt egészen 1914-ig.

A Pintér-ház 1920 körül, a sarokhomlokzat ötödik emeleti szintjén a Stern felirattal (Fotó: Fortepan/Képszám: 200396)

Fénykép a Magyar Építőművészet 1913-as évfolyam 9. számából

A Stern József Rt. reklámja a Tolnai Világlapja 1911. január 12-i számában

A cég 1929-ig működött, ekkor felszámolták, a Pintér-házban egy bizonyos Havas László folytatta a ruhákkal való kereskedést. Jó volna még sorolni, kik és meddig használták az épület áruházi traktusát, de sajnos a világháborús ostrom következményei nem teszik lehetővé a folytatást.

Az 1945 januárjában folyt elkeseredett utcai harcok ugyanis ezt a házat is elpusztították. 1948-ra teljesen elbontották és beépítetlen maradt egészen 1988-ig. Vagyis nem teljesen, mert időnként kisebb-nagyobb elárusító bódék megjelentek, az 1950-es évek közepétől pedig egy szabadtéri vendéglátóipari egység is működött, melyet Városkapu Eszpresszónak hívtak és arról volt talán a legismertebb, hogy a Vidám Színpad művészei gyakorta léptek fel esténként zenés-táncos műsorral.

A tér többszöri rendezése, a metróépítés azután rendszeresen átalakította a két üres telek kinézetét. Végül 1988-ban az akkori Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat osztrák és nyugatnémet közreműködéssel hozzáfogott a ma is álló hotel építéséhez. Ahogy mondani szokták, a többi már történelem. A tér az elmúlt évtizedekben újabb épületekkel bővült, az 1900-as évek elejének hangulata örökre a múlté. A Geist-ház és a Pintér-ház emléke azonban még biztosan sokáig velünk marad. 

Kálvin tér, jobbra a Pintér-ház helyén kialakított Városkapu Eszpresszó asztalai 1970-ben (Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

Nyitókép: A Pintér-ház 1920 körül (Fotó: Fortepan/Képszám: 200396)

Összesen 2 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


A Pinter-hazat hianyolom leginkabb a Kalvin terrol. Az Alfoldrol kozuton erkezoket ennek a gyonyoru sarokhaznak a latvanya fogadta a haboru elott. Szallodabovites okan siman vissza lehetne epiteni. Jobban is harmonizalna a megmagasitott szemkozti szarnnyal.


A mai Kálvin tér üvegházakkal van elcsúfítva. Teljesen idegen az egykori tértől. Ezeket én ágyúval lőném szét, és normális házakat építenék helyükre.



Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó