A Kálvin tér 2. szám alatt 1863 óta a híres Geist-ház állt. Az épületet ugyan a földszinti traktusban működő kávéház tette igazán ismertté és népszerűvé, de a ház tulajdonosát is meg kell említenünk. Geist Gáspárról van szó, aki szülővárosában, Gyulán még kádármesternek készült, végül mégsem az lett, mert Bécsben megismerte a sztearingyertya készítésének titkait, és kedve kerekedett a gyertyaöntéshez.

1844-ben Pesten polgárjogot nyert, ekkor már gyertyakészítőként kereste kenyerét. Ádám nevű, sertéstenyésztéssel is foglalkozó nagybátyja megbízta, hogy az állatait Pesten értékesítse. A jól jövedelmező sertésüzlet gazdag polgárrá tette a gyertyaöntőt, és anyagi helyzete szempontjából házassága is kifejezetten szerencsésnek bizonyult. Gartner Mihály mészáros leányát vette feleségül és 1862-ben, amikor apósa meghalt, a mai Kecskeméti utca – Magyar utca – Kálvin tér által határolt két telek is az ő tulajdonába került.

Geist 1863-ban megbízta Gottgeb Antal építőmestert, hogy egy nagy alapterületű lakóház emeleteit és homlokzatát tervezze meg, a földszintre álmodott kávéház és az udvar kidolgozására pedig Ybl Miklóst kérte fel.

A Geist-ház 1879-ben (Forrás: Fortepan/Képszám: 82069)

Az épület három főbejárattal rendelkezett: a Kecskeméti utca felől a bérlakásokhoz lehetett eljutni, a Magyar utcai fronton egy vendéglő működött, a Kálvin téri bejárat pedig magának, az említett kávéháznak volt az ajtaja. Az első itt berendezkedő híres kávéház-tulajdonost Hüttner Mihálynak hívták, aki először azzal került a korabeli újságok oldalaira 1864-ben, hogy kávébérletet ajánlott a majdani vendégeinek. 3 forint kifizetése ellenében már a kávéházba való belépés előtt lefoglalhattak sokcsészényit az értékes nedűből a pesti polgárok.

Erre a módszerre, melyet ma talán a helyfoglaláshoz hasonlíthatnánk, a Geist-házba költözése után (1871) már nem volt szüksége. Addigra nagy népszerűségnek örvendett, nevét Hüttnerről Bátorira magyarosította, egyben kávéházát Báthorynak nevezte el, írásmódjában is jelezve, hogy ez a hely akár a hazai arisztokrácia képviselőinek igényeit is képes kielégíteni. Hatalmas forgalmat bonyolított, a művészvilág, a közélet és a politika szereplői is gyakran ellátogattak ide. Remek volt a konyha, az úgy nevezett Báthory-pirítós fogalomnak számított a városban, a jóízű beszélgetéseket pedig nem zavarta semmilyen élő zene (arra ott voltak a zenés kávéházak, és akadt belőlük éppen elég Pesten és Budán).

A Geist-ház és a Danubius-kút 1905 körül (Forrás: Fortepan/Fépszám: 200395)

Bátori Mihály 1897-ben, 73 évesen elhunyt, a kávéház új tulajdonosa pedig Morvai Ferenc lett. Ő sokkal kevésbé volt sikeres és szerencsés, mint elődje. Többször is előfordult, hogy egy-egy nagyobb kártyacsata valóságos háborúskodássá fajult, rendőrhatósági fellépés és bírósági ügyek jelezték, ha egy-egy bakkaramérkőzés alatt valaki hatalmas vagyont kártyázott el, de nem akart fizetni. Morvai úr gyakran volt kénytelen tanúként megjelenni bírósági tárgyalásokon.

Olyan eset is akadt, amikor a Borsszem Jankó című élclapot tiltotta ki a „Báthoryból”, mert annak szerkesztősége méltatlanul viselkedett: egy olyan verset közöltek, amely az olvasók egy része szerint Kossuth Lajos emlékét sértette. Szegény Morvai úr egyre nehezebben bírta a megpróbáltatásokat, 1905-ben idegösszeroppanást kapott, és állandó gyógykezelés alá került.

A Geist-ház 1895 körül (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Ekkor vette át az üzletet Beyer Marcell, aki ismét sikeressé tette a „Báthoryt”. Az ő specialitása a zöld bornak nevezett alkoholos ital volt, melyet elsősorban egyetemi hallgatók fogyasztottak nagy mennyiségben. Volt még egy igazi különlegessége: feltűnően szép lánya, aki gyakran segített édesapjának a napi ügymenetben, jelenlétével felvillanyozva a kártyázó vagy kvaterkázó vendégeket. 1916-tól azután szinte mindig ott szerepelt a bulvárlapok oldalain, hiszen színjátszásunk egyik állócsillaga lett Bajor Gizi néven.

1911-ben a Geist-ház története új fejezethez érkezett. 1909-ben elbontották a Kálvin tér 1. alatti kétszintes házat, az addig ott bolttal rendelkező kereskedők számára pedig egy kioszkot építettek a téren ideiglenes jelleggel. Ugyanekkor a ferencvárosi oldalon a református egyház egy nagyszabású építkezés előkészítésébe fogott. A Kálvin tér 8. és 9. számú épületeket el akarták bontani, hogy helyükre lakóház és áruház épüljön.

Az itt működő árusok is a kioszkba költöztek. Hogy még fordulatosabb legyen a sztori, Geist Gáspár leszármazottja pont ekkor döntött úgy, hogy felmond Beyer Marcellnek, bizonyára zavarta a kávéház népszerűségével együtt járó zaj. Felmerült az az ötlet, hogy a „Báthory” is költözzön a kioszkba, amíg rendes helyet nem talál magának, de Beyernek ez nem nagyon tetszett.

A kioszk a Kálvin téren (Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

Egy Sommer Károly nevű szaktárs azonban megpróbálkozott a dologgal, és három éven keresztül a híres kávéház a tér közepén működött. Szegény Sommer számítása azonban nem jött be, mert 1914-ben a főváros elbontotta az építményt. Úgy ítélték meg, hogy zavarja a közlekedést és a városképet. Ezenkívül a reformátusok építkezése sem valósult meg, a 8. és 9. számú házak, az egykori Két Oroszlán Fogadó és a mellette lévő lakóépület (az utókor szerencséjére) máig a helyükön állnak.

A Kálvin tér 1920-ban (Fotó: Fortepan/Képszám: 200397)

Az épület a II. világháborús ostromban olyan súlyosan károsodott, hogy nem tudták újraépíteni. A helyén foghíjtelek maradt, ahol parkot létesítettek.

A szétlőtt Geist-ház és Pintér-ház a Danubius-kút maradványával 1945 tavaszán (Fotó: Fortepan/Képszám: 45557)

Közpark a Geist-ház helyén 1958-ban (Fotó: Fortepan/Képszám: 51607)

Térjünk át most a másik épület bemutatására, amelyről néhány szó erejéig már említést tettünk. A Kálvin tér 1. szám alatt 1863-tól 1909-ig egy klasszicista stílusú ház állt. A tulajdonosa Gyarmathy György, vegyi anyagokkal és szeszes italokkal kereskedő üzletember volt. Fia, Gyarmathy Gyula már egzotikus fűszereket, babkávét, kakaót, úgynevezett gyarmatárukat importált.

Tőle vásárolta a házat Pintér Gyula, aki addig egy sarokkal arrébb, a Bástya utca – Kecskeméti utca – Képíró utca által határolt területen álló házban lakott, és irányította hasonló profilú vállalkozását. A Gyarmathy-ház valószínűleg nem felelt meg az elképzeléseinek, mert 1909-ben Hültl Dezső építészt megbízta egy sokemeletes, modern épület tervezésével.

A Gyarmathy-ház egy századfordulós képeslapon (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

1910-re a Pintér-ház elkészült, tulajdonosa pedig, aki a császári és királyi udvari szállító címmel is büszkélkedhetett, elégedetten vehette birtokba új rezidenciáját. Valóban gyönyörű épület volt ez az art deco és a szecesszió stílusjegyeit magán viselő hatalmas bérház, remekül harmonizált Hültl másik Kálvin téri palotájával, az Üllői út torkolatánál felépült Magyar Gazdák Biztosító Intézetével.

A Pintér-házban működött Stern József ruhakereskedő cége, ő 1860 óta árult a Kálvin téren női alsó- és felsőruhaneműt. Majdnem negyven évig a Gyarmathy-ház adott otthont az üzletnek, tehát nem kellett a költözködéssel sokat törődnie Stern Henriknek, a vállalkozás akkori vezetőjének, egyébként pedig a téren álló kioszkban is működött Stern-bolt egészen 1914-ig.

A Pintér-ház 1920 körül, a sarokhomlokzat ötödik emeleti szintjén a Stern felirattal (Fotó: Fortepan/Képszám: 200396)

Fénykép a Magyar Építőművészet 1913-as évfolyam 9. számából

A Stern József Rt. reklámja a Tolnai Világlapja 1911. január 12-i számában

A cég 1929-ig működött, ekkor felszámolták, a Pintér-házban egy bizonyos Havas László folytatta a ruhákkal való kereskedést. Jó volna még sorolni, kik és meddig használták az épület áruházi traktusát, de sajnos a világháborús ostrom következményei nem teszik lehetővé a folytatást.

Az 1945 januárjában folyt elkeseredett utcai harcok ugyanis ezt a házat is elpusztították. 1948-ra teljesen elbontották, a helye beépítetlen maradt egészen 1988-ig. Vagyis nem teljesen, mert időnként kisebb-nagyobb elárusítóbódék megjelentek, az 1950-es évek közepétől pedig egy szabadtéri vendéglátóipari egység is működött, amelyet Városkapu Eszpresszónak hívtak, és arról volt talán a legismertebb, hogy a Vidám Színpad művészei gyakorta léptek fel esténként zenés-táncos műsorral.

A tér többszöri rendezése, a metróépítés azután rendszeresen átalakította a két üres telek kinézetét. Végül 1988-ban az akkori Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat osztrák és nyugatnémet közreműködéssel hozzáfogott a ma is álló hotel építéséhez. Ahogy mondani szokták, a többi már történelem. A tér az elmúlt évtizedekben újabb épületekkel bővült, az 1900-as évek elejének hangulata örökre a múlté. A Geist-ház és a Pintér-ház emléke azonban még biztosan sokáig velünk marad. 

Kálvin tér, jobbra a Pintér-ház helyén kialakított Városkapu Eszpresszó asztalai 1970-ben (Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

Nyitókép: A Pintér-ház 1920 körül (Fotó: Fortepan/Fépszám: 200396)