Ötven éve adták át a rózsadombi SZOT-szállót – Eredetileg sikló vitte volna fel a vendégeket
A cikk angol nyelvű változata: The SZOT Resort on Rózsadomb opened 50 years ago – Cable-car for guests never completed
2021. április 18. 9:30
Az 1960-as években, a szocialista rendszerben a turizmus, ezen belül is Budapest turisztikai fejlesztése kiemelten fontos feladattá vált. Ezért 1967 májusában tanácskozást tartott az Egészségügyi Minisztérium Központi Gyógyhelyi, Üdülőhelyi és Gyógyfürdőügyi Bizottsága, ahol közölte a SZOT, azaz a Szakszervezetek Országos Tanácsának illetékese, hogy abban az évben megkezdik a Rózsadombon egy 506 ágyas gyógyüdülő-szálloda építését. A létesítményt a hazai közönségnek szánták, nem a külföldi, valutával fizető vendégeknek.
A szálló építése 1969-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 178266)
Az ekkori elképzelések szerint a szállót közvetlen siklóval vagy lifttel kívánták a Lukács és a Császár fürdővel összekapcsolni. A SZOT – ahogy a tanácskozáson elhangzott – hajlandó volt az 506 ágyas szállóban 350 ágyat a mozgásszervi, a többit az asztmás betegek rendelkezésére bocsátani.
Még abban az évben, 1967-ben, de már augusztusban a szakszervezetek XXI. kongresszusa olyan állásfoglalást hozott, amely kimondta, hogy minden eszközzel bővíteni kell az üdülési lehetőségeket. Hozzá kell tenni, hogy a szocializmusban a szakszervezet nem a dolgozók érdekképviseletét látta el elsősorban, hanem a jóléti igényeket, például az üdülést.
A szakszervezetek 70 millió forintnál is többet szántak az új, hatalmas budapesti szálló felépítésére. Az senkit sem zavart, hogy a hatalmas épület egy villanegyed közepére épül, sőt ezzel bevallottan a korábbi, a Rózsadombra jellemző, polgári egyéni építészettel szemben foglaltak állást. Az épületre több elképzelés is született, felmerült torony, lapos, elhúzódó ház vagy több, kisebb pavilon építése is: a végleges döntés és a kivitelezés megkezdése előtt még gerendákból fel is építették a végül kiválasztott épület kontúrját.
Az elkészült épület (Fotó: Fortepan/Képszám: 195331)
Az alapkövet 1968 júliusában helyezték el. A Népszabadság július 2-án ezt írta:
„Vass Antal, a KÖZTI mérnöke, a gyógyszálló tervezője modellen mutatta be, hogy milyen lesz majd az új létesítmény. – Az volt a cél, hogy minél kisebb területet vegyünk igénybe, ugyanakkor a zsúfoltságot elkerüljük. Lehetővé akarjuk tenni, hogy a betegek a helyiségek többségéből láthassák a várost, hiszen innen csodálatos a panoráma. Éppen ezért nagyon sok üveggel dolgozunk, ahol lehet, még a falakat is üvegből alakítjuk ki. Az egyik legnehezebb probléma az alapozás volt. Ezt a munkát a Hídépítő Vállalat dolgozói végzik: hat pillért süllyesztenek a földbe, amelyeknek a felső átmérője 14 méter, s ezekből összesen 90 láb áll ki, amelyeken az egész épület elhelyezkedik.”
A 114 méter hosszú épületben jellemzően kétágyas, fürdőszobás, erkélyes szobákat alakítottak ki. A középső három szinten 230 szoba volt, a legfelső szinten presszó és étterem működött. Bár a szobák nem, de a közös helyiségek és az étterem légkondicionáltak voltak. A szálló 1971 áprilisára készült el, mivel a kivitelezés csúszott, és a költségek is magasabbak lettek a tervezettnél: az épület végül 90 millió forintba került. A pluszköltségeket olyan dolgok is tetézték, mint a menet közbeni áttervezések, például a fűtésrendszert négyszer kellett újragondolni a hatóságok változó elvárásai miatt. Elsőként gázfűtést terveztek, de azt szénre, majd olajra kellett változtatni, végül újra gázfűtést kellett tervezni.
A SZOT-gyógyszálló a város felett 1976-ban (Fotó: Fortepan/képszám: 118266)
Annak ellenére, hogy gyógyszálló volt a neve, nem klasszikus szállodaként kezdte meg a működését, hiszen ide beutalták a vendégeket, azaz az orvosi kezelésre szorulókat a szakszervezetek rendszerén keresztül helyezték el. Az eredeti elképzelésekkel szemben se lift, se sikló nem épült, hanem mikrobusz szállította a beutaltakat a Lukács fürdőbe. A gyógykezelésre érkező vendégek azonban lehettek külföldiek is, hiszen voltak csereüdülések a „testvéri” szakszervezetek között.
A szálló belső tere 1972-ben (Fotó: Magyar Építőipar, 1972. 1. szám)
Az épülettel a korban sem volt mindenki kibékülve, az Építés és Építészettudomány című folyóirat 1973. 1–2. számában Román András ezt írta az akkor vadonatúj építményről:
„A rózsadombi SZOT üdülő teljesen más környezetben igazolja ugyanazt a tételt, hogy tudniillik szinte biztos a rossz eredmény akkor, ha egy épület nem tartja be környezetének kialakult és uralkodó lépték-arányait. A Rózsadombon az egy-két emeletes villák tömege, köztük az arányosan megválasztott telekméretből adódó feloldó zöldterülettel, olyan épületszövetet hozott létre a múlt században, ami a budapesti városképnek egységes és megnyerő része volt. […] Ebbe a homogen szövetbe robbant bele a SZOT üdülő. Óriási tömege – magassága és szélességi kiterjedése egyaránt - semmit sem vesz tudomásul abból, hogy körülötte milyen a beépítés, milyen a városkép. Uralkodni kíván és uralkodik is.”
A SZOT-szálló a rendszerváltás után kísértetházzá vált, közel negyed századig üresen árválkodott a Rózsadomb oldalában. Számos terv készült a hasznosításra, a vasbetonváz felhasználásra, de inkább a bontás és az újraépítés mellett döntöttek az új tulajdonosok, és ma egy luxusaparmanház áll a helyén.
Nyitókép: A SZOT-szálló a Rózsadombon (Fotó: Fortepan/Képszám: 118266)
Összesen 9 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben |
fordított időrendben |
értékelés szerint
Itt én nem látok semmi vitatandót: le kell bontani ezt is, ahogy például a bazilika mellet álló házat is. Meg sem lett volna szabad születniük.
Nem olvastam végig: szóval akkor remek, hogy lebontották.
Kedves robipecs! Nagyon egyetértek a véleményével a bazilika mellet álló házat illetően. Sürgősen le kéne bontani! Teljesen tönkreteszi a Szent István tér látványát. Vagy legalább a homlokzatát kéne hozzáigazítani, a többi szép eklektikus/neoreneszánsz épülethez.
Azert ez igy eros tulzas. Kisse konszolidaltabb formaban ugyan, de tovabbra is ott ektelenkedik Budapest panoramajaban...
Kotve hiszem, hogy valaha is eltunne, pedig a Rozsadombnak ezen a reszen sok szep regi epulet allt egykor, tobbek kozott egy kapolna, villak, stb.
Az ország és a magyar építészek mérnökök szégyene volt ez a szálloda. Csúszásveszélyes területre épült a világhíres budai gyógyvíz barlangrendszerére. Minősített bűn viszont a helyére épült lakóegyüttes. Az eredeti szerkezetet szakaszosan lebontották, majd visszaépítették ugyanazt. Úgy gondolták senki nem veszi észre, hogy ez nem átépítés, nem az eredeti szerkezet felhasználása, hanem az eredendő "hiba" megismétlése, ráadásul sokkal magasabb szintekkel. Nehéz lesz vele elszámolni
Teljesen belerondít a hegyvidék képébe, de egy fokkal szebb, mint a korábbi SZOT szálló. Természetesen ezeket a luxuskégliket tisztességes, dolgozó ember nem tudja megfizetni.
Félreértések elkerülése végett elárulom, hogy ez soha nem volt a szimpla szakszervezeti tagok számára elérhető. Már a közeléből is elzavarták az egyszerű járókelőket. Ide magas beosztású külföldi elvtársak jöttek akiknek legalább három párttagsági könyv volt a zsebükben és otthon dupla vitrin tele kitüntetésekkel amelyeket a "jó pártmunkáért" adtak nekik.
Mínuszt osztó hülyegyerek! Ezt is én írtam, gyere rakjál ide egy mínuszt..
Ebben az az ijesztő, hogy nem csak egy zavarodott elme szüleménye, hanem sok ember munkája, engedélyezési procedúrája után valósulhatott meg.
Ha már így történt, menteni kellene, ami menthető, a függőkertek mintájára, sok-sok növénnyel beültetve- még akár jó is lehet. Nem csak esztétikai hatása, hanem klíma befolyásoló hatása miatt is.
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!