A Margit hidat 145 éve, 1876-ban adták át. A kortársak egy részének szemében a politikusi nagyravágyás egyik jelképe volt. Drága, felesleges luxusberuházásnak tartották, hiszen Pesten akkor még a hídfő közelében ipari üzemek álltak. A megnyitása után egy helyi ipartelep tulajdonosa pert is indított, mert a híd feljárója miatt a megrakott szekerek nem tudtak bekanyarodni a telepére.

A Borsszem Jankó, a kor szatirikus lapja így írt a híd első napjáról 1876. május 7-én:

„A Margit-híd forgalma igen örvendetes módon kezd növekedni. Miután a megnyitás vasárnapjának mértékül nem szolgálható népvándorlása lezajlott, hétfőn a forgalom következő arányokat öltött:

Az első élő lény rajta már reggeli 9 órakor mutatkozott, egy veréb alakjában, mely a hid fölött keresztben általröpült, de letelepedni még nem mert.

Másfél óra múlva, pontban 1/2 11-kor két varjut lehetett a bal középső oszlopon ülni látni; ezt az oszlopot hihetőleg azért választották, mert a hid Tisza Kálmán, a balközép hajdani vezérének kormányzása alatt készült el. A két fekete díszbe öltözött madár 3 másodperczig mulatott a hídon s aztán Ó-Buda felé tova- hajhál. […]

Este 9 órakor az egész napi személyforgalom volt: 0,000,000,000,000,000. E hosszú számsor czáfolhatatlan bizonysága annak, hogy a Margit-hid már jelenben is a fővárosi lakosság égető szükségének felel meg; mennyivel inkább fog tehát a közel jövendőben.”

Sok korabeli szakember, köztük Hunfalvy János inkább egy vasúti hidat látott volna itt szívesen, ami azért sem volt elképzelhetetlen, mert eredetileg ide valóban vasúti hidat terveztek, erre császári engedéllyel rendelkezett egy vállalkozó.

Az épülő Margit híd (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

A Pest és Buda közti hídépítési nehézségeket így foglalta össze Kerkapoly Károly pénzügyminiszter 1870-ben az Országgyűlésben:

„Itt a hídépítés tekintetében azon szerencsétlen állapot van, hogy a felső részen, ahol Buda leginkább kiöblösödik, az északi tervezett híd irányában Pest alig van, az alsó részen pedig, ahol Pest kiöblösödik, a Mészáros utcánál, ott Buda már éppen nincs. Tehát akár hová építjük a hidat, vagy nem találunk összekötendő Pestet, vagy nem találunk Budát."

A Margit hidat azonban valóban a politika álmodta meg. Nevezetesen Andrássy Gyula miniszterelnök volt az, aki az elegáns híd és a hozzá kapcsolódó vonzó városi körút eszméje mellett tette le a voksát a vasúti híd és a Pestet körülölelő hajózható csatorna ellenében. Az idő a miniszterelnököt igazolta.

Az már az 1860-as évek végére nyilvánvalóvá vált, hogy a Lánchíd mellé kell még egy híd, hiszen a XIX. században a két ikerváros hatalmas iramban fejlődött, Buda, de elsősorban Pest város lakossága hihetetlen méretekben növekedett. Az 1848-as forradalom által felszabadított ipar és mezőgazdaság hatására áramlottak az emberek a városokba, és ez a két város méretét, és ezzel együtt belső forgalmát jelentősen megnövelte. 

A Margit híd a Vasárnapi Ujság 1876. május 7-i számában 

A vita azon volt, hogy hol épüljön az új híd. Sokan délen, a mai Szabadság hídnál látták volna inkább. Mások eleve két hidat javasoltak, az Országgyűlésben például Jókai Mór is a két híd mellett volt.

A Margit hídra természetesen pályázatot írtak ki. A pályázati kiírás 1871 májusában jelent meg, és a beadási határidő 1871. október 1. volt, amiről gyorsan kiderült, hogy tarthatatlan, és a határidőt meghosszabbították december 1-ig.

A pályázati kiírásban rögzítették, hogy a nyertesnek egyben a hidat is fel kell építenie. Ezt azzal magyarázták, hogy a komoly, nagy gyárak, amelyeknek sok megrendelése van, így nagyobb késztetést éreznek a pályázaton való részvételre.

A határidőig 43 pályamű érkezett, illetve aztán még három. A terveket két héten keresztül bárki megtekinthette az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat helyiségeiben. A korabeli tudósítás szerint a 30 tervező között 9 német, 8 francia, 5 angol, 3 belga, egy-egy svájci, magyar, orosz, illetve két bizonytalan jeligés volt.

Forgalom a hídon 1894-ben (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.049)

Az első díjat Ernest Goüin francia mérnök ötnyílású ívhíd terve nyerte el. A tervezővel meg is indultak a tárgyalások a híd kivitelezésére. Időközben azonban módosították a Duna szabályozásának terveit: a Margit-sziget körüli Duna-ágakat – az eredeti tervekkel ellentétben – egyforma szélesre tervezték kiépíteni. Így a tervezőnek is módosítani kellett: nem öt-, hanem hatnyílású hidat kellett építenie.

Vita volt a híd szélességén is, végül az a döntés született, hogy szélesebb híd épüljön, amelyen elfér a lóvasút vágánya is, de a 270 000 forintos különbözetet a lóvasúttársaság fizesse meg. (Ebből évekig tartó vita kerekedett, ami miatt a lóvasút csak 1879-től közlekedett a hídon.)  

A hidat, amely kicsit több mint 5 millió forintba került, nagy ünnepség keretében 1876. április 30-án délben adták át. Valójában nem volt kész teljesen, a vámszedőházak ekkor még nem készültek el, csak deszkaépületekben szedték a hídpénzt.

A forgalom valóban lassan indult meg, a híd ekkor még kívülesett a városon, és évtizedekig a Lánchíd hordozta a nagyobb terhet. Ezen olyan intézkedésekkel is próbáltak változtatni, hogy 1885-től a Margit hídon a teherszállító szekerek kevesebb hídpénzt fizettek, mint a Lánchídon.

A Margit híd ugyan elkészült 1876-ban a Margit-sziget déli csúcsánál, de magára a szigetre nem vezetett híd, az csak 1900-ban készült el.

A Margit híd a II. világháború utáni újjáépítés után, 1962-ben. Sokkal szellősebb szerkezettel épült meg, amit a legutóbbi felújításkor statikai és esztétikai okokból is módosítottak (Fotó: Fortepan/Képszám: 25361)

A Margit híd többé-kevésbé változatlan formában 1935-ig szolgálta a fővárost, akkor azonban már keskenynek bizonyult, és kétévi munkával kiszélesítették. Kilenc évvel később, 1944. november 4-én a hídon a német hadsereg által elhelyezett robbanótöltetek véletlenül berobbantak, és több száz, a hídon közlekedő civil halálát okozták. A maradék hídrészeket a németek 1945 januárjában robbantották fel.

A háború után az eredeti Margit híd helyett egy kissé más szerkezetű, és más alakú híd épült vissza, amely sokkal szélesebb volt elődjénél.

A híd legutóbbi felújításakor visszakapta eredeti díszítéseit, a szobrokat és az elegáns lámpaoszlopkat (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A legutóbbi, 2009–2011 közötti felújításkor nemcsak megerősítették a hidat, hanem a szerkezet összképét is úgy alakították, hogy minél jobban hasonlítson az eredetire. Számos 1876-os díszét, a szobrokat és a lámpaoszlopokat  is visszakapta. (A pillérszobrok 2014-re készültek el eredeti pompájukban. – a szerk.) Csak a színe lett sárga. A híd ugyanis felrobbantásakor kék volt.

Nyitókép: A Margit híd 1883-ban, Klösz György felvétele (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.06.024)