Különös felfedezést tettek építőmunkások a mai Hajógyári-szigeten, a hajógyár területén 1851. május 19-én: római kori romokra bukkantak. Magát a romok első feltárását 1854-ben, egy akadémiai gyűlésen Érdy János akadémikus, az Akadémia éremtárának őre mutatta be. A felszólalást az Akadémiai Értesítő 1854. 5. számában ismertették:

„A hajógyárnak óbudai szigete 1851-ben töltés által köttetvén össze az annak felső csúcsán túl terjedő nagy szigettel; e' töltésre jó anyagúi szolgáltak a' hajógyárnak épen a' fensö részén eltemetett romai épületromok. Ide mentünk ki többen azon 1851. évi május' 19. 28. stb napjain archaeologiai vizsgálatokra. Többször fordultam meg e' hajógyári ásatásoknál, Nagy István, dr. Szabó János, Jerney János, Paúr Iván , Varsány János és mások' társaságában, hol előttünk ástak ki két caldariumot, vagy izzasztó fürdőt.”

Az, hogy a szigeten valamiféle római romok találhatók, ekkor már évtizedek óta bizonyos volt. Ugyanis a hajógyár építésekor, 1835-ben római falakba ütközött a Vida kotróhajó, az a hajó, amelynek üzemeltetésére érkezett hazánkba Clark Ádám. Archeológiai feltárás céljából azonban most először mentek ki a szakértők a területre.

Rómer Flóris pap, régész, szabadságharcos, aki a Hajógyári-szigeten az első kutatást vezette (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Oszlopokra helyezett padot, kőfalakat, és olyan írásos téglákat találtak, amelyen a LEG II HAD felirat volt olvasható, ami a leleteket Hadrianus korához kötötte. Persze azt, hogy mit rejt valóban itt a föld, még nem tudták.

A szakszerű feltárások 1854-ben indultak Rómer Flóris vezetésével. Azért csak akkor, mert Rómer addig börtönbüntetését töltötte a szabadságharcban betöltött szerepéért (szerzetes létére beállt a honvédségbe, közkatonaként kezdte, de századosi rangot ért el a harcok végére). 

Az ásatás 1857-ig folytatódott Rómer Flóris és Zsigmondy Gusztáv vezetésével. Akkor még akár több méter magasan álltak a gazdagon díszített falak, amelyeket római fürdő részeiként azonosítottak. 

A helytartói palota romjai. A helyszínről származó leleteket és a falfestmények, a mozaikok egy részét az Aquincumi Múzeum állandó kiállítása mutatja be (Forrás: Aquincumi Múzeum) 

A hajógyár a kiásott római kori emlékeket büszkén mutogatta, még a császári családi is megtekintette. Azonban a gyár szükségletei miatt falakat bontottak el, és más átalakításokat is végeztek, például csöveket vezettek keresztül a kiásott helyiségeken, vagy raktáraknak használták azokat, majd a század végén a maradványokat visszatemették.

Újabb ásatásra 1941 és 1956 között, több részletben került sor. Ekkor derült fény arra, hogy az itteni épületek nem egy fürdőhöz tartoztak, hanem azok a helytartói palota romjai. A palota a III. század végéig működött, többször átépítették, bővítették. A palotát magát egy 120-szor 150 méteres alapterületű épületnek találták, amely csaknem száz helyiséget foglalt magában, soknak a rendeltetését is meg tudták határozni.

Feltárási munkák 1951-ben, majdnem napra pontosan 100 évvel a romok felfedezése után  (Forrás: Szabad Nép, 1951. május 10.)  

Az 1990-es években, 1996–1998 között újabb ásatásokat végeztek a területen, és ekkor derült ki a romegyüttes igazi mérete. A Hadrianus-palota körülbelül 7 hektáron terül el, a korábban feltárt palota ugyan az egész komplexum főépülete, de mégiscsak egy része.

A helytartói palota látványa Hajnóczi Gyula építész rajza alapján. Az épületegyüttes főhomlokzata az egykori Duna-ágra (ma Hajógyári-öböl) nézett, a régészeti kutatások szerint saját kikötője is volt a mindenkori helytartónak.

H. Kérő Katalin a Fővárosi régészet: mit rejt a Hajógyári sziget című cikkében, ami a Magyar Múzeumok 1998. 3. számában jelent meg, így írta le az egykori palotát:

„A helytartói palota főépülete. A rezidencia magába foglalta a helytartó lakhelyét, a fogadó- és hivatali termeket, valamint a gazdasági- és kiszolgáló helyiségeket. A palota porticusos, emeletes főhomlokzata kelet felé nézett. előterében kikötő lehetett, Az emeleti galériába a saroktornyokból vezethetett a lépcső. A földszinti fogadótermek padlóját fekete-fehér, geometrikus mintájú mozaikok borították, falait és a mennyezeteket falfestmények díszítették. Ezeket kor változó divatja szerint többször átfestették. A fogadótermekből a belső udvart körülvevő körfolyosóra lehetett kijutni, innen volt megközelíthető az északi- és déli szárny. Az előbbiben helyezkedtek el a lakó- és a fürdőhelyiségek, melyek kiképzése szintén fényűző volt. Az illemhelyet geometrikus mozaikpadló díszítette. Az egyik fürdőmedence színes padióján tengeri jelenetet örökítettek meg, egy másik falát kék alapra festett alakos ábrázolás díszítette. […] A belső udvart díszítette az itt előkerült delfines szökőkút és kratér. Az itt lakók kényelmét padló- és falfűtés, valamint vízvezeték és csatornarendszer szolgálta.”

Az itteni romok jelentősége az, hogy a Római Birodalom egykori területén mindössze öt helytartói palota maradványairól tudnak a szakértők, és ez a palota az egyik legjobban dokumentált helyszín. 

Hadrianus császár (76–138), aki helytartó korában építette az aquincumi palotát 

Miért nem látogatható ez a terület? Miért nem zarándokolnak ide a turisták? A palota ma nem látható, az a föld alatt van, ugyanis azt az ásatások után visszatemették, felette most egy golfpálya található. Az, hogy a feltárás után a romokat visszatemetik, megszokott a régészeti lelőhelyek esetében, a szakszerű visszatemetés ugyanis megvédi a sérülékeny részeket a további pusztulástól. 

Az, hogy mi legyen a palotával, a romokat tegyék látogathatóvá, vagy építsék vissza valamilyen formában a helytartói palotát, évek óta különböző tervek, elképzelések tárgya. 

Nyitókép: Az egykori helytartói palota Hajnóczi Gyula építész rajza alapján