160 éve üzent hadat a földutaknak Pest városa

Írta: Domonkos Csaba

2021. június 11. 9:00

Ma Budapest úthálózata jellemzően burkolt utakból áll, bár vannak még földutak, de ezek száma folyamatosan csökken. Budapesten aránylag későn kezdődött az utcák lekövezése, de 160 éve Pest városa szabályrendeletet fogadott el arról, milyennek is kell lennie a kövezett utaknak.

Pest és Buda utcái 160 évvel ezelőtt jórészt kövezetlenek voltak. Ha volt is kövezett utca, egész máshogy nézett ki, mint ma, mert az utcák homorúak voltak, azaz a közepük alacsonyabban volt és járdák, ha voltak is, egész másképp lettek kialakítva, mint manapság.

A járdákat ugyanis nem kősor, hanem kis földes rézsű választotta el az úttestől, bár valójában nagy különbség nem volt aközött, hogy valaki az úttesten vagy a járdán ment, ugyanis a gyalogosok nem igazán törődtek ilyesmivel.

Az utcák kövezésére természetesen volt igény, bár a XVIII. és a XIX. században léteztek kikövezett utcák, járdák, arányuk nem volt magas. A szabadságharc alatt, 1849-ben, amikor rövid ideig Pesten volt a kormány székhelye, azonnal neki is álltak a Nádor utca lekövezésének – ott volt ugyanis a kormányzói iroda.

A Kálvin tér a XIX. század elején, kövezésnek még nyoma sincs (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

A szabadságharc leverése után is folytatódott az utcakövezés, hiszen az élet nem állt meg. A Vasárnapi Ujság 1861. március 17-i száma az alábbi rövid hírt adta közre:

„Több tehetős pesti lakos ismét azon gondolattal foglalkozik, hogy Pesten a Váczi-utat s Ország-utat, sétányok ültetése s csinos kövezés, tisztántartás által a párisi boulevardokhoz hasonlóvá lehetne varázsolni. De ki ad rá pénzt?”

Valóban volt, aki magánszorgalomból megtette, ha nem is az egész utcát, de a háza előtt a járdát leburkolta. Sőt volt, aki nem is garasoskodott, márványt alkalmazott. Pest városa végül elrendelte, hogy ezeket cseréljék ki más kőre, mert a márvány, ha vizes lesz, csúszik, és ez balesetveszélyes volt, különösen télen. A Politikai Ujdonságok erről 1861. október 10-én ezt írta:

„Pesten mintegy 19 ház előtt márvány- kőjárdák léteznek, melyek biztonsági tekintetben a járókelőkre nézve, főleg télen, veszélyesek. A városi hatóság most a kapitányi hivatalt oda utasította, hogy szólítsa fel az illető háziurakat, kiknek házaik előtt ily járdák léteznek, hogy azokat 14 nap alatt rendes koczkakőjárdákkal helyettesítsék; ellenkező esetben a változtatást költségökre a város fogja eszközöltetni.”

Pest városa 1861. június 12-én, azaz 160 éve egyébiránt szabályrendeletet fogadott el az utcák kövezéséről, amely a pesti utcák, járdák kikövezését a város feladatává tette.

A XIX. század második felében a kockakő volt az általános utcaburkoló anyag, kivéve a hidakon és a Sugárúton, a mai Andrássy úton, ahol fakockát használtak (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet  HU.BFL.XV.19.d.1.08.008)

Arról is döntöttek, mi a teendő, ha ezt a városnál gyorsabban szerette volna a háztulajdonos megtenni. Ekkor a kövezés a háztulajdonosok kérésére engedélyezhető volt, de ekkor a telek- vagy háztulajdonosok a kövezet árának négyötödét ki kellett, hogy fizessék, de mind az utca, mind a járda kövei a város tulajdonába kerültek.

A belvárosban és Lipótvárosban a háztulajdonosoknak kötelező volt a járdát kövezetten kialakítani, amelynek szélessége minimum 4, maximum 8 láb kellett, hogy legyen, a külvárosokban elég volt ennél keskenyebb, 3-6 láb széles járda is. (Egy bécsi láb 31,608 centiméter volt, azaz a 8 láb széles járda már 2 és fél métert tett ki.)

Az utcakövezés lassan haladt. Pár évvel később, 1868-ban szabályozták a járdák széleinek kialakítását, ekkortól már nem kis rézsű, hanem kősor kellett, hogy elválassza az utcát és a járdát. Ez a megoldás az első időkben nem is nyerte el mindenkinek a tetszését, de hamar bebizonyosodott, hogy hasznos dolog.

Aszfaltot 1864 óta használnak Budapesten. Itt a Budakeszi utat aszfaltozzák 1920-ban (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Az útburkoló anyagok terén az első időkben nem volt nagy választék, kő, általában keményebb fajta, illetve fa volt használatos. A fakockát a Lánchídon, majd a kialakítandó Sugárúton (ma Andrássy út) használták, illetve ott, ahol a zaj számított, például iskolák környékén, mert nagy előnye volt – a könnyű súlya mellett –, hogy a lovak és a vasalt kerekek halkabban közlekedtek rajta, azonban nagy hátránya volt, hogy gyorsan kopott, átlag 6 évente cserélni kellett.

Az útburkolatok terén 1864-ben új anyag jelent meg, az aszfalt. Az első aszfaltburkolatot a Palatinus, a mai Nádor utcában, a 21-es szám előtt fektette le egy svájci-magyar vállalkozás, de ez a kísérlet nem sikerült. Az első közúti aszfaltburkolatot 1867-ben a Kristóf téren alakították ki Budapesten, és később igen népszerű lett. A millenniumra Budapest utcáit nagyobb arányban fedte aszfalt, mint például Bécs útjait.

A XX. század elején jelent meg a magyar fejlesztésű burkolóanyag, a sárga keramit, ami halkabb volt a kockakőnél, de vizes időben csúszott, mégis sok utcát burkoltak keramittal.

Az utak nagy része azonban még a városon belül is földút maradt, amelyek leburkolása még ma is ad feladatot a közutak kezelőinek.

Nyitókép: Az 1860-as években Pest utcáinak túlnyomó többségében nem volt kőburkolat (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó