A pezsgő budapesti élet tere volt egykor a Blaha Lujza tér múzeummal, színházzal, áruházzal

Írta: Gönczi Ambrus

2021. június 28. 10:00

A Blaha Lujza tér nevét a nemzet csalogányáról kapta; a kor ünnepelt színésznője még megélte, hogy a lakóháza előtti közterület a nevét viseli. Budapest egyik legforgalmasabb és legismertebb tere ma már nem az egykor itt állt, vagy ma is itt álló díszes épületekről híres. A pezsgő, városi élet színtere sivár, jellegtelen közterületté válozott, amelynek felújítását a nyáron tervezik.

A mai Rákóczi út és Nagykörút találkozásánál eredetileg nem volt tér, születését az 1875-ben átadott Népszínház építésének és környezete kialakításának köszönheti. Sőt, a Nagykörút kialakítása is szükséges volt ahhoz, hogy a „Blaha” kiépüljön. Ugyanis 1873-ban, a városegyesítés évében nem létezett még sem József körút, sem Erzsébet körút, a Kerepesi (ma Rákóczi) út volt a város egyik fő ütőere. Ebbe futott bele délkeletről a Sertéskereskedő utca, délről a Bodzafa utca, északnyugati irányból pedig a Kertész utca és az Akácfa utca. 

Térképrészlet 1872-ből (Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

Az 1883-ban készült, fővárost ábrázoló térkép szerint a József körút ekkor már a Kőfaragó utcáig ért, az Erzsébet körút kezdeti szakasza pedig a Dohány utcáig. A korábbi Sertéskereskedő utca pedig már a Népszínház nevet viselte. Magát a Népszínház épületét ekkor már üres terület vette körbe, amelynek azonban neve még nem volt. A magyar színháztörténet eme jelentős épületét kell először bemutatnunk ahhoz, hogy a tér történetéhez hozzáfoghassunk. 

Térképrészlet 1883-ból (Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

A gondolat, hogy a Nemzeti Színház mellett működjön egy olyan intézmény is, amely hazai szerzők darabjait adja elő és így vonzza magához a fővárosi lakosság minden rétegét, nem volt újkeletű, de a kiegyezés utáni években vált igazán népszerűvé. A budai Népszínház ugyan 1861-ben a mai Clark Ádám tér közelében megnyitotta kapuit, de kilenc évvel később kénytelen volt bezárni.

A nemes ügy újbóli megvalósításához 1871-ben Pest vezetése ingyen telek felajánlásával járult hozzá, de a végleges hely kérdése csak 1873 júniusában dőlt el. A tervezés feladatát Ferdinand Fellner és Hermann Helmer, illetve az általuk vezetett bécsi építésziroda kapta meg. A nyitóelőadást 1875. október 15-én tartották, amelyen I. Ferenc József és fia, Rudolf főherceg is megjelent.

A Népszínház látványterve 1874-ből (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1874. június 7.)

A neoreneszánsz stílusban épült színház főbejárati homlokzata a Kerepesi út felé, hátsó traktusa a József körút irányába nézett.  Csak a századforulóra sikerült elbontani a közvetlenül a színház előtt álló alacsony házakat. Majd 1907-ben Bezerédi Gyula szobrász Tinódi Lantos Sebestyént ábrázoló alkotása is idekerült, így a terület egyre jobban hasonlított egy rendezett parkhoz.
A Népszínház a Kerepesi út felől 1875 körül (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.103)

A Nemzeti Színház 1908-ban kilenc évre szóló bérleti szerződést kötött a Népszínházzal, és a Nemzeti társulata ideiglenes jelleggel beköltözött ide, ugyanis az Astoriánál lévő Nemzeti Színházat életveszélyesnek nyilvánították. Ezzel együtt a területet Népszínház térnek nevezték el – arra akkor természetesen senki sem gondolt, hogy az épület 1965-ig Nemzeti Színházként működik tovább, és a tér neve hamarosan megváltozik.

A Népszínház épülete a József körút felől 1875 körül (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.104)

A Tinódi-szobor a színház előtt 1940 körül (Forrás: Fortepan/Képszám: 151826)

Egy világvároshoz méltó tér megszületéséhez szükség volt további jelentős épületekre is. A Kerepesi út – Nagykörút sarkán, az Erzsébet körút 2. szám alatt 1884-ben készült el az első ilyen: Szelényi Lajos orvos bérháza. A tulajdonos – gyermeke nem lévén – jelentős alapítványt tett halála esetére. Ennek értelmében tápiószelei birtokát az Országos Magyar Gazdasági Egyesület kapta, míg az Erzsébet körúti házból származó bevételeket tudományos és kulturális célokra lehetett költeni. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület is részesült az alapítvány bevételeiből, talán ez lehetett az oka annak, hogy a földszinten 1894-ben megnyílt kávéház az EMKE nevet vette fel.

A ház leghíresebb lakója Blaha Lujza volt, első emeleti lakásából igazán hamar besétálhatott a közeli színházba. A nemzet csalogánya még azt a tisztességet is megérte, hogy 1920 januárjában, közeledő 70. születésnapja alkalmából az akkor már Nemzeti Színházként működő épület környékét róla nevezték el Blaha Lujza térnek.

Az Erzsébet körút 2. számú ház 1960 körül, a földszinten az EMKE étterem. Az épület első emeletén lakott Blaha Lujza (Forrás: Fortepan/Képszám: 208191)

Időrendben a következő épület a Magyar Királyi Technológiai Iparmúzeum a József körút 6. szám alatt, amely Hauszmann Alajos tervei alapján, neoreneszánsz stílusban épült. Korábbi székhelyéről, székhelyéről, a Kerepesi út 9. (ma Rákóczi út 5.) számú épületből 1889-ben költözött a körútra. 

A Magyar Királyi Technológiai Iparmúzeum 1890 körül (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Feladata az egyes iparágak fejlődésének elősegítése volt kiállítások, illetve tanfolyamok megszervezésével és lebonyolításával. Az intézmény 1924-ben felvette a Magyar Királyi Technológiai és Anyagvizsgáló Intézet nevet. Az azóta eltelt majdnem 100 év során számos intézmény működött, illetve működik falai között: Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet, Óbudai Egyetem - Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kar, Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság.

A múzeumi épület és a Népszínház utca 1900 körül (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A József körút 2. szám alatt 1894-ben épült fel az a gyönyörű, kupolával díszített lakóház, amelyet Kiss István neves építész (a Szent János Kórház, a Baross utcai szülészeti klinika és számos vidéki középület készítője) tervezett. A telek tulajdonosa egy bizonyos László Dezső jogász, belügyminisztériumi tanácsos volt, aki bebizonyította, hogy határozott fellépéssel és megfelelő jogi felkészültséggel, na meg a meglehetősen cirkalmas szaknyelv birtokában az egyes ember is hatással lehet a városkép alakulására.

A telket ugyanis a főváros 1892-ben ki akarta sajátítani, hogy ide építtesse az addigi legnagyobb alapterületű tűzoltó laktanyát. Tűzrendészeti szempontból indokolt volt a hely választása, de László Dezső tanácsos kiváló írásában protestált a legmagasabb hazai közjogi méltóságnál és érvelése meggyőzte Szapáry Gyulát, aki ekkor egy személyben miniszterelnök és belügyminiszter is volt.

Érdemes válaszleveléből idézni, mert remekül érvényesül benne a már említett jogászi nyelvhasználat:

„Már most kelletvén azonban az előzmények folytán az ügy ezen oldalaival és nevezetesen azon kérdéssel is foglalkoznom, hogy az épület mily befolyással lesz rendeltetésénél fogva a közbiztonságra, azon meggyőződésre jutottam ezúttal is, hogy a kiszemelt telek fekvése tűzoltó-laktanyának általában megfelelő, a helyi viszonyoknál fogva azonban a tervezett épület olyképeni kivitele, hogy annak kijárati kapui a körútra nyíljanak meg nem engedhető, mert a tűzoltói működés oly irányban való gyakorlása az azon ponton annyira élénk vasúti és egyéb forgalmat komolyan veszélyeztetné és ennélfogva a közbiztonság érdekei megóvásának érdekeivel ellenkezésben állana.”

A Nagykörút 1920 körül. Balra a József körút 2. számú ház, jobbra a Népszínház korabeli képeslapon

A bérház tehát megépülhetett és azóta is városkép része, a Nagykörút és a Rákóczi út kereszteződésének az egyik dísze. Itt működött 1929-től Örkény Hugó Csillag patikája. Bár a család István nevű fia nem igazán lelkesedett az üzletért, gyógyszerészeti, majd vegyészmérnöki diplomát szerzett. Ennek az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni időszakban látta hasznát, hiszen az író Örkény István ekkoriban nem publikálhatott.  

Örkény Hugó patikája a Gyógyszerészeti Szemle címlapján (1942. június 27.)

Az erzsébetvárosi oldalon, az Erzsébet körút 1. szám alatt Czigler Győző tervezett grandiózus méretű bérházat 1891-ben a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület számára. A historizáló, neoreneszánsz stílusú épület legfelső szintjén a görög-római mitológiából vett alakok őrizték a házat, a kupola tetején pedig Hermész alakja magasodott. Sajnos, ez a szobor nem maradt meg, és a háború idején megsérült többi alakot sem rekonstruálták. Talán egyszer erre is sor kerül.

A Czigler Győző által tervezett bérház 1930 körül, kupoláján Hermész szobrával (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A budapestiek egyébként nem a szobrai, hanem a csemegeboltja miatt szerették ezt a házat. Eredetileg működött itt egy elegáns élelmiszerbolt, és egy vendéglő is, majd az államosítás után az első éjjel-nappal nyitva tartó Csemege Áruház nyílt meg a helyén. Az üzlet most is megvan, az elmúlt évtizedekben néhányszor nevet is változtatott.

A tér kapcsán még két épületről kell említést tennünk. Az egyik a mai József körút páratlan oldalán (akkor Népszínház utca 1. szám) állt ház, amely 1890-ben épült Ullman Lajos és Ullmann Sándor megrendelésére. A lakóház a II. világháborús ostrom idején súlyosan megrongálódott, az újjáépítése elhúzódott és ez megpecsételte az épület sorsát. 

Ugyanis 1945 és 1950 közötti bontások és átalakítások, valamint négy másik lakóház összeépítésének eredményeképpen teljesen más funkciójú és alapterületű intézmény jött létre: a Sajtóház, amely a Szabad Nép, a Szabad Föld, a Ludas Matyi és az Esti Hirlap mellett számos folyóirat szerkesztőségének otthona lett. Az 1956-os forradalom idején a felkelők főhadiszállásaként működött. Mára egy bevásárlóközpont és hotel kombinációja vette át a helyét, a téglatest formájú szocreál házból téglatest formájú modern épület lett, a Blaha Lujza tér összképében az eklektikus vonást erősítve. 

A Népszínház utca eleje, jobbra az Ullmann-féle bérház (Forrás: Fortepan/Képszám: 57554) 

A Sajtóház, a Hírlapkiadó Vállalat székháza 1956-ban, jobbra a Nemzeti Színház hátsó része (Forrás: Fortepan/Képszám: 40183)

A másik épület, amelyről szólnunk kell az első igazi pesti „bevásárlóközpont”, a Corvin, amely Reiss Zoltán építész tervei alapján épült és 1926-ban nyílt meg. A reneszánsz építészetet idéző alkotás nemcsak a vásárolni vágyó közönség, hanem a művészettörténész és építész szakma képviselőit is megérintette. Ybl Ervin például így írt róla 1926-ban a Magyar Iparművészet című lapban:

„Az áruházak szakértői azt tapasztalták, hogy az összes emeletsorokon keresztül hatoló csarnokok inkább csak érdekes látványok, de nem felelnek meg az áruház és a vásárlóközönség érdekeinek. Ezért a Corvin Áruházban alacsonyabb a nagy csarnok, ami azonban előnyére vált az üvegtetővel fedett, az első emelet benyíló balkonjaival tagolt, ünnepi hangulatú helyiségnek. A főlépcső a csarnok mélyén, monumentális szélességben csak az első emeletre vezet fel, a felsőbb emeletekre való közlekedést kisebb melléklépcsők és felvonók bonyolítják le. Mindezt a tervező úgy oldotta meg, ahogyan a gyakorlati követelmények előírják. A második emeleten előkelő hatású buffet-terem is található, mely a központi csarnokkal az épület legművészibb, kellemesen berendezett helyisége. Az áruház irodái a felső emeletekre kerültek, ahová a vásárlóközönség nem igen szokott felmenni, a lapos tetőket pedig tágas terraszok foglalják el.” 

 

Homlokzati rajz a Corvin Áruházról (Forrás: Magyar Iparművészet, 1926/1-2.)

Az épület túlélte a II. világháborút és az 1956-os harcokat is, sajnos igazi felújításra már nem futotta az Állami Áruházak Vállalat költségvetéséből. Így 1967-ben alumínium borítást kapott az épület, amely ugyan eltakarta a leromlott állagú eredeti homlokzatot, de egyben el is csúfította azt. A borítás 2018-ban került le az épületről, a tervek szerint az épületet felújítják.  

Az áruház 1961-ben az aluminiumborítás nélkül (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU_BFL_XV_19_c_11)

A Corvin Áruház 1969-ben (Forrás: Fortepan/Képszám: 123838)

A Corvin Áruházat 2018-ban szabadították ki az alumíniumborításból, 2021 februárjában az addigi védőhálót is lebontották, mert tervezik az épület felújítását (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Nagykörút és a Rákóczi út  találkozásánál lévő csomópont képzeletbeli körbejárásából több, ma is álló épület  – a Nemzeti Szálló a József körúti oldalon, vagy a Szent Rókus Kórház – most kimaradt ugyan, ezekről azonban korábban már írtunk.  

A Blaha Lujza tér 1960-ban a Rákóczi útról a Népszínház utca torkolata felé nézve, jobbra a Corvin Áruház.(Fotó: Fortepan/Képszám: 183722)

Amiről viszont szót kell ejtenünk, az a tér átalakításának múltja és jelene. A tér legnagyobb átalakítása 1965-ben történt, és a Nemzeti Színház felrobbantásával kezdődött. A „Blaha” korszerűsítésére, a járdák és úttestek szélesítésére, valamint a 2-es metró építésével és az itteni aluljáró és megálló kialakításával járó munkálatokra hivatkoztak a döntéshozók, amikor 1963-ban kormányhatározat mondta ki a színház elbontását. Tinódi Lantos Sebestyén szobrát ekkor már nem kellett eltávolítani, mert azt már 1955-ben a Népligetbe száműzték, szintén a metróépítésre hivatkozva. 

Bontják a színházat 1965-ben (Forrás: Fortepan/Képszám: 138269)

Utólag mindig könnyebb okosnak lenni, de azt több mint 50 év távlatából biztosan kijelenthetjük, pótolhatatlan veszteség érte a hazai színházi világot és a fővárost egyaránt. Sőt, már a bontást követő években sorra jelentek meg írások napilapokban és szakmai folyóiratokban, amelyek kemény kritikával illették az átalakulást.

Épül a metróállomás 1965-ben (Forrás: Fortepan/Képszám: 27048)

A Blaha Lujza tér 1970-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 206677)

Sivár, jellegtelen térré vált Budapest egyik legfontosabb helyszíne, bár terveztek ide parkot, kulturális intézményeket, de ezekből szinte semmi sem valósult meg. A leaszfaltozott járdák és úttestek között ugyan néhány fát elültettek, de a teret egyre inkább autóparkolóként használták a városlakók. Időről időre korszerűsítették, felszedtek és leraktak betonrétegeket, de a mai napig nem sikerült megoldani a valódi parkosítást és a tér mai szóval felhasználóbaráttá alakítását. Úgy hírlik, hamarosan, talán már júliusban, megindul a tér felújítása. Kíváncsian várjuk a végeredményt.

Látványterv a Blaha Lujza tér felújítás utáni állapotáról (Forrás: budapest.hu)

Nyitókép: A Népszínház utca és a Rákóczi út találkozása, a későbbi Blaha Lujza tér a Népszínház (a későbbi Nemzeti Színház) épületével. Klösz György felvétele 1893-ban készült (Forrás: Fortepan/Képszám: 57554)

Összesen 1 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


"Hétre ma várom a Nemzetinél / Ott ahol a hatos megáll". Nos én a 75 évemmel kortárs vagyok. Anno még az iskolánkból a legjobb tanulók elmehettek a Nemzetibe. Igazán szép volt belülről is, remek akusztikával.



Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó