A fővárosban a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság (BSzKRt) 1949-es megszüntetése után külön vállalat üzemeltette a villamos- és a buszhálózatot, valamint a HÉV-et, az egységes BKV csak 1968-ban alakult meg. A különböző járatokon pedig összesen 130-féle jegy, bérlet és igazolvány volt érvényben. A rendszer nemcsak átláthatatlan volt, hanem veszteséges is, az állami támogatás összege évi 600 millió forintra rúgott. A fővárosnál úgy látták, hogy ez a helyzet tarthatatlan, és 1966-ban új viteldíjrendszer bevezetéséről döntöttek.

Ennek egyik eleme a kalauz nélküli járatok bevezetése volt. A buszokon, villamosokon ugyanis akkoriban kalauzok dolgoztak, akik eleve a járművön utaztak: a buszokra, villamosokra a hátsó ajtón kellett felszállni, ott ellenőrizték a jegyeket, illetve tőlük is lehetett vásárolni. Ezt a rendszert nemcsak azért kívánták megszüntetni, mert az az utasforgalom szempontjából kedvezőtlen volt, de az akkori munkaerőhiány kezelésére is megfelelő megoldásnak tűnt.

Kalauz 1940-ben. Évtizedekig a tömegközlekedés szereplői voltak a járműveken utazó kalauzok (Fotó: Fortepan/Képszám: 20785)  

Az új rendszer másik eleme a jegyek árának emelése volt, hogy az állami dotáció mértékét a felére csökkentsék. A legnagyobb változás az volt, hogy megszűntek az átszállójegyek és az éjszakai dupla viteldíj. A rendszer bevezetéséről a Népszabadság 1966. április 19-i száma ezt írta:

„[...] az új jegyrendszer [...]  július 1-én, pénteken 0 órától lép életbe a budapesti villamos-, trolibusz-, autóbusz- és HÉV-vonalakon, valamint a fővárosi autótaxi és a fővárosi hajózási vállalat járművein. Ezzel egyidejűleg a jelenleg érvényben levő valamennyi jegy, bérlet, uta­zási igazolvány érvényét veszti. Az előre beszerzett, előre váltott jegyeket, hetijegyeket visszavásárolják.”

 A Fővárosi Tanács illetékesei arra törekedtek, hogy a naponta munkába járók, a nyugdíjasok és a diákok kedvezményben részesüljenek. Erről így írt a már idézett cikk:

„Hatéves korig a gyerekek minden tömegközlekedési eszközön díjtalanul utazhatnak olyan fel­nőtt kíséretében, akinek érvényes jegye, bérlete van. Tanulóbérletet azok, az iskolai igazolást felmutató nappali tagozatra beiratkozott diákok válthatnak, akiknek nincs önálló keresetük. A nyugdíjasok személyi igazolványukra válthatnak nyugdíjas havibérletet, erre a munkaképtelen rokkantak, a vakok és süketnémák is jogosultak.” 

Eredetileg 1966. június 1-jén léptették volna életbe az új rendszert, de az iskolai szünetre való tekintettel egy hónappal elhalasztották, így az július 1-től volt érvényes.

Hogy nézett ki az új jegyrendszer 55 évvel ezelőtt? A villamosokon, a trolibuszokon és a HÉV-eken (a főváros közigazgatási vonalán belül) egységes vonaljegyeket vezettek be, amelyek 1 forintba kerültek. Ha valaki arcképes havi bérletet váltott ki, akkor 45 forintot kellett fizetnie a villamosbérletért, a tanulók és a nyugdíjasok pedig 20 forintért vásárolhatták meg.

A villamosokon is kalauz utazott. A kép 1960-ban a Március 15. téri villamos-végállomáson készült (Forrás: Fortepan/Képszám: 101325)

A fogaskerekűre 1 forint 50 fillér volt a jegyár, de itt létezett menettérti jegy, amely 2 forint 50 fillérbe került. Arcképes bérletet 30 forintért,  kedvezményes bérletet 15 forintért vásárolhattak az utasok.  A HÉV-eken 1 forint volt a jegy, de a közigazgatási határon túl külön viteldíjakat állapítottak meg, övezetektől függően 1–8 forint között. 

A járatokra csak hátul lehetett felszállni, ott ült a kalauz (Forrás: Fortepan/Képszám: 6482)

Az autóbuszjegyért 1 forint 50 fillért kellett fizetni. Külön autóbuszbérlet nem volt, a kombinált bérlet – ami a fővároson belül volt érvényes – 110 forintba került. Igaz, itt valójában egy lényeges árcsökkenés történt, mert korábban a kombinált bérletet 200 forintért lehetett megvenni. Harmincegy autóbuszjáratra egyvonalas bérletet is lehetett vásárolni, 50 forintért. Viszonyításként a KSH adatai szerint 1966-ban a havi átlagkereset 1856 forint volt.

Az új, öt évig érvényes arcképes bérletigazolványok elkészítését azzal is segítették, hogy a nagyobb munkahelyekre kitelepültek a fényképészvállalatok – ebből kettő volt: a Fővárosi Fotó Vállalat és a szövetkezeti Fényszöv – és a kész igazolványokat még házhoz is szállították.

Július 1-jére 950 ezer bérletigazolványt készítettek el, igaz, ezek legnagyobb része az olcsóbb villamosbérletből került ki.

Bérlettípusok 1966-ban (Forrás: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, leltári szám: MNJGY.2013.1.1.027)

Az eredmények már pár hónap után látszottak: a közlekedési vállalatok jegyárbevétele 21 százalékkal növekedett. A jegyárreformhoz kapcsolódva 15 százalékkal emelték a taxiárakat is, ami miatt a taxiközlekedés kissé visszaesett. 

Az egységes bérlet- és jegyrendszer tehát két évvel megelőzte az egységes fővárosi közlekedési vállalat, a BKV megalakulását. Az 55 éve bevezetett szisztéma alapjaiban ma sem változott, igaz, ismét vannak átszálló- és szakaszjegyek, és változott a jegyek, bérletek száma is, de az alapkoncepció lényegében ugyanaz.

Nyitókép: A buszokra a jegy 1 forint 50 fillérbe került (Forrás: Fortepan/Képszám: 25672, Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)