A budapesti tömegközlekedésben 55 éve vezették be az egységes bérlet- és jegyrendszert

A cikk angolnyelvű változata: The unified ticket and pass system was introduced in public transport in Budapest 55 years ago

Írta: Domonkos Csaba

2021. július 1. 9:00

A fővárosi közlekedési vállalatoknál az 1960-as évek közepére már 130-féle menetjegy létezett. A rendszer szinte átláthatatlan volt, ráadásul a jegyekből sokkal kevesebb bevétele volt a vállalatoknak, mint amennyibe a rendszer működtetése került. Ezért 1966. július 1-től Budapesten új viteldíj-rendszert vezettek be, amely tulajdonképpen a mai napig megmaradt.

A fővárosban a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság (BSzKRt) 1949-es megszüntetése után külön vállalat üzemeltette a villamos- és a buszhálózatot, valamint a HÉV-et, az egységes BKV csak 1968-ban alakult meg. A különböző járatokon pedig összesen 130-féle jegy, bérlet és igazolvány volt érvényben. A rendszer nemcsak átláthatatlan volt, hanem veszteséges is, az állami támogatás összege évi 600 millió forintra rúgott. A fővárosnál úgy látták, hogy ez a helyzet tarthatatlan, és 1966-ban új viteldíjrendszer bevezetéséről döntöttek.

Ennek egyik eleme a kalauz nélküli járatok bevezetése volt. A buszokon, villamosokon ugyanis akkoriban kalauzok dolgoztak, akik eleve a járművön utaztak: a buszokra, villamosokra a hátsó ajtón kellett felszállni, ott ellenőrizték a jegyeket, illetve tőlük is lehetett vásárolni. Ezt a rendszert nemcsak azért kívánták megszüntetni, mert az az utasforgalom szempontjából kedvezőtlen volt, de az akkori munkaerőhiány kezelésére is megfelelőn megoldásnak tűnt.

Kalauz 1940-ben. Évtizedekig a tömegközlekedés szereplői voltak a járműveken utazó kalauzok (Fotó: Fortepan/Képszám: 20785)  

Az új rendszer másik eleme a jegyek árának emelése volt, hogy az állami dotáció mértékét a felére csökkentsék. A legnagyobb változás az volt, hogy megszűntek az átszállójegyek és az éjszakai dupla viteldíj. A rendszer bevezetéséről a Népszabadság 1966. április 19-i száma ezt írta:

„(...) az új jegyrendszer (...)  július 1-én, pénteken 0 órától lép életbe a budapesti villamos-, trolibusz-, autóbusz- és HÉV-vonalakon, valamint a fővárosi autótaxi és a fővárosi hajózási vállalat járművein. Ezzel egyidejűleg a jelenleg érvényben levő valamennyi jegy, bérlet, uta­zási igazolvány érvényét veszti. Az előre beszerzett, előre váltott jegyeket, hetijegyeket visszavásárolják.”

 A Fővárosi Tanács illetékesei arra törekedtek, hogy a naponta munkába járók, a nyugdíjasok és a diákok kedvezményben részesüljenek. Erről így írt a már idézett cikk:

„Hatéves korig a gyerekek minden tömegközlekedési eszközön díjtalanul utazhatnak olyan fel­nőtt kíséretében, akinek érvényes jegye, bérlete van. Tanulóbérletet azok, az iskolai igazolást felmutató nappali tagozatra beiratkozott diákok válthatnak, akiknek nincs önálló keresetük. A nyugdíjasok személyi igazolványukra válthatnak nyugdíjas havibérletet, erre a munkaképtelen rokkantak, a vakok és süketnémák is jogosultak.” 

Eredetileg 1966. június 1-jén léptették volna életbe az új rendszert, de az iskolai szünetre való tekintettel egy hónappal elhalasztották, így az július 1-től volt érvényes.

Hogy nézett ki az új jegyrendszer 55 évvel ezelőtt? A villamosokon, a trolibuszokon és a HÉV-eken (a főváros közigazgatási vonalán belül) egységes vonaljegyeket vezettek be, amelyek 1 forintba kerültek. Ha valaki arcképes havi bérletet váltott ki, akkor 45 forintot kellett fizetnie a villamosbérletért, a tanulók és a nyugdíjasok pedig 20 forintért vásárolhatták meg.

A villamosokon is kalauz utazott. A kép 1960-ban a Március 15. téri villamos-végállomáson készült (Forrás: Fortepan/Képszám: 101325)

A fogaskerekűre 1 forint 50 fillér volt a jegyár, de itt létezett menettérti jegy, amely 2 forint 50 fillérbe került. Arcképes bérletet 30 forintért,  kedvezményes bérlet 15 forintért vásárolhattak az utasok.  A HÉV-eken 1 forint volt a jegy, de a közigazgatási határon túl külön viteldíjakat állapítottak meg, övezetektől függően 1-8 forint között. 

A járatokra csak hátul lehetett felszállni, ott ült a kalauz (Forrás: Fortepan/Képszám: 6482)

Az autóbuszjegyért 1 forint 50 fillért kellett fizetni. Külön autóbuszbérlet nem volt, a kombinált bérlet – ami a fővároson belül volt érvényes – 110 forintba került. Igaz, itt valójában egy lényeges árcsökkenés történt, mert korábban a kombinált bérletet 200 forintért lehetett megvenni. Harmincegy autóbuszjáratra egyvonalas bérletet is lehetett vásárolni, 50 forintért. Viszonyításként a KSH adatai szerint 1966-ban a havi átlagkereset 1856 forint volt.

Az új, öt évig érvényes arcképes bérletigazolványok elkészítését azzal is segítették, hogy a nagyobb munkahelyekre kitelepültek a fényképész vállalatok – ebből kettő volt: a Fővárosi Fotó Vállalat és a szövetkezeti Fényszöv – és a kész igazolványokat még házhoz is szállították.

Július 1-jére 950 ezer bérletigazolványt készítettek el, igaz, ezek legnagyobb része az olcsóbb villamosbérletből került ki.

Bérlettípusok 1966-ban (Forrás: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, leltári szám: MNJGY.2013.1.1.027)

Az eredmények már pár hónap után látszottak: a közlekedési vállalatok jegyárbevétele 21 százalékkal növekedett. A jegyárreformhoz kapcsolódva 15 százalékkal emelték a taxiárakat is, ami miatt a taxiközlekedés kissé visszaesett. 

Az egységes bérlet- és jegyrendszer tehát két évvel megelőzte az egységes fővárosi közlekedési vállalat, a BKV megalakulását. Az 55 éve bevezetett szisztéma alapjaiban ma sem változott, igaz, ismét vannak átszálló- és szakaszjegyek, és változott a jegyek, bérletek száma is, de az alapkoncepció lényegében ugyanaz.

Nyitókép: A buszokra a jegy 1 forint 50 fillérbe került (Forrás: Fortepan/Képszám: 25672, Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

Összesen 2 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


Engedtessék meg, hogy - mint aki 27 éven keresztül a BKV illetve BKK viteldíjaival szoros munkakapcsolatban állt :) - egy-két dolgot pontosítsak a cikk kapcsán.

- "...a buszokra, villamosokra a hátsó ajtón kellett felszállni, ott ellenőrizték a jegyeket, illetve tőlük is lehetett vásárolni."
Ez annyiban nem igaz, hogy a villamosokon csak a "bengálik" voltak "hátsó ajtósok", a többi - UV, stuka, valamint a régi motorkocsis szerelvények - nem voltak alkalmasak az ülőkalauzi rendszerre, így azokon továbbra is fel lehetett szállni bármely ajtónál.

- "Harmincegy autóbuszjáratra egyvonalas bérletet is lehetett vásárolni, 50 forintért."
Ez a 31 vonal inkább 38 volt, forrás: "Tájékoztató a budapesti tömegközlekedés új viteldíjairól (Kiadja a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának Közlekedési Igazgatósága, 1966)". Az érintett vonalak: 10, 13, 13/A, 13/Y, 17, 18, 22, 36, 37, 38, 40, 41, 47, 48, 50, 51, 52, 57, 57/Y, 58, 59, 61, 62, 63, 64, 68, 68/Y, 69, 80, 82, 83, 85, 87, 88, 94, 96, 97 és 98.

- Végül nem kerül említésre az új rendszer egy érdekes vonása: a bérletek csak a rendszeresen közlekedő, számmal ellátott járatokra volt érvényes, a "különleges igényeket kielégítő betűvel jelzett" járatokon csak a vonaljegy volt érvényes.


Bátorkodom megjegyezni, hogy a kalauzok a lyukasztókkal emberfeletti munkát végezte. Tömött járműveken tolakodtak keresztül és százával lyukasztották a bonyolult jegyeket.
De nézzük a jelent!
A világon már majdnem minden hol megvalósult az elektronikus kapu a metrókon, Moszkvában is. A buszokon-villamosokon is ilyen elektronikus jegyekkel fizetnek. Nálunk Demszky húsz év alatt, Tarlós nyolc év alatt nem tudott bevezetni egy akár saját fejlesztésű, akár máshonnan megvásárolt rendszert. Ez a Karácsony névre hallgató egyén pedig a programjába se vette bele a modern jegyrendszert.
Szégyen!



Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó