A királynő pesti és budai látogatására akkor már közel egy évtizede várt a két város, joggal, hiszen Buda 1741-től hivatalosan is újra királyi székhely lett. A városok és az ország azzal tisztában voltak, hogy a királynő nem fogja Bécset Budával felcserélni, de abban azért reménykedtek, hogy gyakrabban teszi majd tiszteletét a magyar fővárosban. Ezt a reményt az is táplálta, hogy Mária Terézia 1749-ben utasítást adott a budai palota továbbépítésére.

Az uralkodói látogatásra végül 1751 augusztusában került sor. A látogatásról a bécsi Wiennerisches Diarium című lap külön is beszámolt (és amelyet magyarul is megjelentetett 1939-ben Hanskarl Erzsébet), így a látogatás részleteiről elég sokat tudunk.

Mária Terézia 1758-ban Martin van Meytens festményén

 A királynő és kísérete – köztük a férje, Lotaringiai Ferenc német-római császár – hajón érkezett Bécsből. Az udvart összesen 20 hajó szállította. A királynő 1751. augusztus 4-én este 9 órakor ért Pest határába, és itt szállt partra. A városon kívül fogadta Pest és Pest-Pilis-Solt vármegye elöljáróinak hódolatát, illetve megtekintette a Sóhivatalnál (a szigorúan szabályozott sókereskedelmet felügyelő intézmény) felállított háromoldalú sópiramist, ahol Kaiser Sebestyén királyi tanácsos és alsó-magyarországi sófelügyelő német nyelven köszöntötte külön is a vendégeket. Miután Mosel József városbírótól Mária Terézia átvette a város kulcsait, a harangok zúgása közepette a Váci kapun keresztül lépett be a feldíszített városba, ahol diadalkapu, szökőkút – ezek a sópiramissal együtt a korszak pompájának kötelező kellékei voltak – köszöntötte Mária Teréziát, no meg a hódoló tömeg. A szökőkút nem volt akármilyen, a vízsugár egy gömböt tartott a magasban, amelyen az „Impetus ad gloriam”, azaz „Szárnyalás a dicsőség felé” felirat volt olvasható, ezzel utalva a királynő háborús győzelmeire. A menet fáklyák fényében vonult keresztül a városon a szállásáig.

A királynő látogatásának idején már zajlott a budai királyi palota újjáépítése, így nem ott szállt meg, hanem Pesten, Barkóczy Ferenc egri püspök palotájában, amelyet a legszebb pesti háznak tartottak.

A többnapos uralkodói látogatásba sok program fért bele. Egyrészt szinte mindennap kikocsizott Rákos mezejére, hogy megtekintse az épp itt folyó hadgyakorlatot. A katonai műveleteket egy erre a célra épített pavilonból tekintették meg, amely egy kisebb dombon, a Királydombon állt, és természetesen mind a királynő, mind a császár tartott kihallgatásokat is.

Pest városa 1758-ban, fent, a térkép felső részén látszik a Váci kapu helye 

Vidéki kiruccanásra is volt ideje, hiszen augusztus 10-én és 11-én Gödöllőn Grassalkovich Antal vendége volt. A gödöllői fogadtatatás olyan pompás volt, hogy a szemtanúk szerint akkora ünnepet Magyarország még nem látott.

Ehhez a gödöllői látogatáshoz kapcsolódik egy érdekes legenda, amely szerint Grassalkovich Antal a szánkózni szerető Mária Teréziát Pesttől Gödöllőig szánkáztatta. Augusztusban, a nyári forróság idején természetesen hó nem állt rendelkezésre, ezért a legenda szerint az utat sóval szóratta be olyan vastagon, hogy azon siklott a szánkó. Valószínű azonban, hogy ez csak legenda, Mária Terézia nem valószínű, hogy támogatta volna az efféle sópazarlást. A legenda alapját vélhetően a fentebb említett, a barokk szokásokhoz igazodó sópiramis adhatta.

Pestről Budára csak az érkezésük után négy nappal, 1751 augusztus 8-án, vasárnap keltek át. A királynő és udvarhölgyei a repülőhídon hintóval, míg a császár és kísérete lovon keltek át Budára.

Buda látképe Mikovinyi Sámuel 1737-es metszetén

Budán a város elöljárósága üdvözölte a vendégeket, majd Buda főjegyzője, Miller János Ferdinánd ékes latin nyelvű beszéddel köszöntötte őket. A királyi menet a Halászvároson, a Rácvároson keresztül érintette az akkori Kéményseprő-kápolnát, más néven Vérkápolnát. Itt volt látható a Vérehulló Szűzanya-kegykép másolata, ami miatt a kápolna zarándokhely volt. A mai krisztinavárosi Havas Boldogasszony-plébániatemplom ekkor még nem állt, a régi kápolna helyett csak XVIII. század végén épült föl a mostani templom. Innen a Bécsi kapun át lépett be a tulajdonképpeni Budára, azaz a Várba. A császári pár a katonai szertárat tekintette meg, majd az épülő budai palotát, amellyel valóban elégedettek voltak.

Mária Terézia Budán, a mai Dísz tér 3.-ban, Batthyány Lajos nádor palotájában időzött (Fotó: Both Balázs/PestBuda.hu) 

Ezután Batthyány Lajos nádor palotájába tértek vissza reggelizni. A mai Dísz tér 3. alatt álló barokk palotát alig több mint 8 évvel azelőtt építtette a nádor, és pompájával megfelelő volt a magas rangú vendégek számára. A reggeli után a Nagyboldogasszony-templomban hallgattak misét, majd a királynő a klarisszák épülő kolostorát kereste fel, a császár pedig a Rácvárost nézte meg.

A királynő és kísérete a pár napos pest-budai tartózkodás után, augusztus 13-án Budán keresztül, tehát szárazföldön Pozsony felé indult. Mária Terézia uralkodása alatt ezt követően csak még egyszer, 1764-ben látogatott Pestre és Budára, többet nem.

Nyitókép: Buda látképe Mikovinyi Sámuel 1737-es metszetén