Tíz esztendővel ezelőtt, 2011. április 6-án döntött a főváros közgyűlése arról, hogy a Lánchíd pesti hídfőjénél elhelyezkedő Roosevelt teret Széchenyi térre keresztelik. A névváltoztatás – amelyet a Magyar Tudományos Akadémia elnöke kezdeményezett – nem az egykori amerikai elnök személye ellen irányult, hanem a legnagyobb magyarnak állított emléket ezzel egy olyan helyen, ahol több jelentős, ma is meglévő műve található.

Ezek közé tartozik maga az Akadémia és a Lánchíd. Emellett a téren, az Akadémia épülete előtt áll a gróf egész alakos szobra, Engel József alkotása. Az viszont már kevésbé ismert, s a nyomait is nehéz fellelni, hogy Széchenyi életének nagy, reformkori, dinamikus szakasza számos vonatkozásban kapcsolódott ehhez a térhez.

A 2011-ben Széchenyi István térre keresztelt tér utcanévtáblája az Akadémia épületének falán (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

Széchenyi István 1880-ban felállított szobra, Engel József alkotása napjainkban (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

A Pestet Budával összekötő Lánchíd, valamint a Tudományos Akadémia megalapítása közismert tény Széchenyi életében. A Lánchíd alapkőletételére 1842. augusztus 24-én került sor ünnepélyes keretek között, amit Sina Simon báró megrendelésére Barabás Miklós 1864-ben, a korábbi vázlatai alapján, olajfestményen is megörökített.

Barabás Miklós: A Lánchíd alapkőletétele (Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár)

Mindenki számára ismerős az a jelenet, amikor Széchenyi az 1825-ös pozsonyi országgyűlés november 3-i alsótáblai ülésén felszólalt, s egyévi jövedelmét – körülbelül 60 000 forintot – felajánlotta egy hazai tudós társaság létrehozásának céljára. Ez a nemes gesztus és hazafias szándék nemcsak a téren álló épületben ölt testet, hanem látható az épület keleti, Akadémia utcai homlokzatán, Holló Barnabás 1893-ban készült bronz domborművén is.

Az Akadémia épülete napjainkban (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

Gróf Széchenyi István felajánlja egyévi jövedelmét az Akadémia létrehozására az 1825-ös pozsonyi országgyűlés november 3-i ülésén. Holló Barnabás 1893-ban készült bronz domborműve az Akadémia épületének keleti homlokzatán (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

Az intézmény ugyan Pozsonyban jött létre, az alapszabályban viszont Pestet jelölték meg székhelyéül. A bal parti városban viszont négy évtizedet kellett várni arra, amíg a testület önálló, saját székházzal rendelkezhetett. Miután a Tudós Társaság – ahogy akkoriban nevezték – 1830-ban Pestre költözött, a mai Széchenyi téren, az akkori Nákó-palotában többször is bérelt magának szállást.

A reformkori Pest egyik legimpozánsabb épületének számító Nákó-palota a mai Gresham-palota helyén állt a Lánchíddal szemben, annak tengelyében. Az épületet Deron Antal nagykereskedő építtette 1827–1828 között, Hild József tervei szerint. Nem sokkal később, 1833-ban a görög származású gróf Nákó János 230 ezer forintért vásárolta meg, s ezt követően közel negyven évig volt a család tulajdonában. A Tudós Társaság 1831-ben, s majd még később is, 1862 és 1864 között a Nákó-palota első emeleti helyiségeit bérelte.

A Nákó-palota Kirakodó térre (mai Széchenyi István tér) néző homlokzata Carl Vasquez rajzán 1837-ben (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Az egykori Nákó-palota helyén épült Gresham-palota (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

A mai Széchenyi tér első, a klasszicista városképet meghatározó épülete a József Attila (egykori Fürdő) utca sarkán, a mai Belügyminisztérium helyén álló Pfeffer Ignác-féle híres Diana fürdőház volt, amely 1822 és 1823 között épült Hild József tervei szerint. Az elegáns ház földszinti részén fürdőket, emeleti szintjén pedig lakásokat alakítottak ki. Széchenyi 1827 és 1832 között  állandó lakója volt a háznak – amiről az épület falán emléktábla is olvasható –, ahol a Dunára és a Fürdő utcára néző első emeleti saroklakást bérelte, évente 800 forintért. Ami akkor jelentős összegnek számított, s amit a financiális szempontokat mindig szem előtt tartó gróf is soknak érzett. Széchenyi ebben az említett saroklakásban írta a magyar gazdasági szakirodalom és Magyarország modernizálását jelentő Hitel, Világ, Stádium című fő műveit.

Itt történt meg az is 1828-ban, hogy a gróf megbokrosodott lovai a hintóval együtt a Dunának rohantak. Széchenyi nem sérült meg, mert nem ült a hintóban, a Duna-parton akkoriban felhalmozódó szeméttenger miatt a lovak is könnyen átvészelték a szerencsétlenséget, a kocsi viszont darabokra tört.

Pfeffer Ignác Dunafürdője, a későbbi Diana fürdő 1837-ben Carl Vasquez rajzán (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A Diana fürdő helyén 1905 és 1909 között épült az egykori Pesti Magyar Kereskedelmi Bank székháza. Az épületben ma a Belügyminisztérium működik (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

Ma a Belügyminisztériumnak helyet adó, az egykori Pesti Magyar Kereskedelmi Bank épületének homlokzatán 1941-ben felállított emléktábla, amely a gróf itteni pesti lakásáról és a bank megalapításában való részvételéről szól (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

A térfal déli oldalán, a Diana fürdő mellett, a Dorottya és a Mária Valéria (későbbi Apáczai Csere János) utca között helyezkedett el a Pesti Polgári Kereskedelmi Testület székháza, vagy ahogy akkoriban nevezték, a Börse épülete, későbbi közismert nevén a Lloyd-palota. Magyarország gazdasági és politikai életében fontos szerepet betöltő épület 1827 és 1830 között épült, szintén Hild József tervei szerint. A térre néző főhomlokzat síkjából erőteljesen kilépő, árkádos felépítményre támaszkodó, jón oszlopos erkélye Pest egyik alapvető városképi elemévé lett, amelyet számos festmény és fénykép is megörökített.

Az 1825-ös pozsonyi országgyűléshez nemcsak az Akadémia megalapítása kötődik, hanem a szintén Széchenyi által kezdeményezett Nemzeti Csaino is, ami az első pozsonyi összejöveteleket követően ugyancsak Pestre tette át a székhelyét. A Casino – Széchenyi kezdeményezésére –1831 és 1859 között a Kereskedelmi Testület épületének első emeleti helyiségeit bérelte.

De ebben az épületben lakott maga a gróf is 1832 és 1836 között. Széchenyi a Diana fürdői tartózkodása után ennek az épületnek valószínűleg a második emeleti, Dunára néző oldalán rendezte be az új szállását. Itt kezdte meg a Vaskapu szabályozásának az előmunkálatait, és innen indult 1834-ben al-dunai körútjaira is.

A Pesti Polgári Kereskedelmi Testület épülete, a későbbi Lloyd-épület Pesten 1850-ben Rudolf Alt grafikáján (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Az egykori Lloyd-épület helyén álló Sofitel Budapest Chain Bridge szálló (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

Az Akadémia épülete mellett, a Széchenyi tér és a Zrínyi utca sarkán álló, az 1970-es években épült és a 2000-es évek elején átépített hétemeletes irodaház – korábbi közismert nevén a Spenótház – helyét a reformkor idején ugyancsak egy elegáns épület, az Ullmann-palota foglalta el. Az impozáns, 13 tengelyes főhomlokzatával a Dunára néző, erkéllyel ékesített ház építtetője Ullmann Móric pesti nagykereskedő volt, a terveket hozzá szintén Hild József készítette. Az épület egyik különleges szépségét a palota nyolc korinthoszi oszloppal tagolt díszterme adta, amelynek a falait a kortársak csodálatát kiváltó Marco Casagrande itáliai szobrász 1830-as évek végén készített dombormű-kompozíciói díszítették.

Az Ullmann-palota 1837-ben Carl Vasquez rajzán (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Az Ullmann-palota helyén az 1970-es években épült, a 200-es években átalakított, Spenótháznak nevezett épület napjainkban (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

Ullmann Móric nemcsak (dohány)kereskedő, de bankár is volt egyben, a nevéhez fűződik az első magyar kereskedelmi pénzintézet, az 1841-ben létrejött Pesti Magyar Kereskedelmi Bank megalapítása, amelynek az elnöki tisztét is betöltötte, s amelynek a megalapításában – ahogyan azt már korábban jeleztünk – maga Széchenyi is tevékeny részt vállalt. 

A bankár és a gróf azonban nemcsak gazdasági kapcsolatban állt egymással, hanem Széchenyi a házában is lakott. A Kereskedelmi Testület épületében eltöltött négy év után 1836 és 1848 között az Ullmann-ház adott otthont a Széchenyi családnak.

Gróf Széchenyi Istvánné Seilern Crescence (Forrás: mek.oszk.hu)

Az 1836-os esztendő fordulópontot jelentett Széchenyi magánéletében. Oltárhoz vezethette azt az asszonyt, akihez egy jó évtizeden át plátói szerelem fűzte. Seilern Crescence grófnő 1834-ben – amikor a nálánál 20 évvel idősebb gróf Zichy Károly kamaraelnök 56 éves korában váratlanul meghalt –  özveggyé vált, a gyászév letelte után pedig feleségül ment az iránta gyengéd érzelmeket tápláló Széchenyi Istvánhoz. A házasságot Budán, a krisztinavárosi templomban kötötték 1836. február 4-én, pest-budai tartózkodásuk idején pedig 12 éven át a feldunasori Ullmann-háznak voltak lakói.

Ez a Zrínyi utcai második emeleti saroklakás és az alatta elhelyezkedő erkélyes dolgozószóba azért is kedves lehetett Széchenyi számára, mert 1842 és 1848 között innen figyelhette az általa kezdeményezett Lánchíd felépítését is. Emellett itt írta a Kossuthtal vitába szálló Kelet Népét, valamint ide fűződnek az 1845-ben meginduló Tisza szabályozásával foglalkozó, 1848-ban pedig közlekedési miniszteri munkálatai is.

S persze maga a folyam, a Pest-Budát átszelő, de egyúttal egybeforrasztó Duna is fontos szerephez jutott a gróf életében. A testgyakorlás és a sport, valamint annak népszerűsítése ugyanolyan fontos volt a számára, s ugyanúgy hozzátartoznak Széchenyi életéhez, mint a hazafias tettei. A lovaglás mellett a figyelme már korán az evezés és az úszás felé fordult. Az 1830-as években a mai Lánchíd pesti hídfője mellett felépíttette az első dunai csónakházat – akkori nevén csónakdát –, amelyről 1842-ben a Spiegel című budai divatlap is beszámolt: 

„A pesti oldalon, szorosan a hídépítkezés feje alatt, látható egy ugyancsak csinosan épített deszkaház, amely belenyúlik a Dunába, a vízre nyíló oldalon szabad, a tetején egy terasszal van ellátva.”

A Lánchíd pesti hídfője mellett álló csónakda Barabás Miklós rajzán

A Dunában való úszást és annak népszerűsítését pedig a gróf még ennél is korábban kezdte. Már 1821. április 22-én ezt írta a naplójába: „Fürödtem a Dunában, ami nagy feltűnést keltett Pesten…”, s ezt később még többször megismételte. Az úszásnak is kialakultak az intézményesített formái, s az első folyamuszodák már a reformkorban megjelentek a Dunán. A pesti oldalon az 1860-as években már több is üzemelt, köztük Káldor Antal és Scholcz József uszodája, amely a mai Széchenyi tértől nem messze, a Lánchídtól északra, a Rudolf (mai Széchenyi) rakpart mentén várta a fürdőzésre és úszásra vágyó pesti polgárokat.

Már a reformkor óta működtek folyamuszodák a Dunán: a polgári úszóiskola Carl Vasquez metszetén 1837-ben (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Walter József uszodája 1866–1867-ben a mai Március 15. tér előtt. Ehhez hasonló üzemelt a Lánchídtól északra a Rudolf, mai Széchenyi rakpart előtt is (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Azonban nemcsak a korábbi Roosevelt teret nevezik immár Széchenyinek, hanem innen nem messze két olyan útvonal is létezik, amelyet már korábban a legnagyobb magyarról neveztek el. Az Akadémiától északra két utcával odébb fut a Széchenyi utca, amely még a gróf életében az 1850-es években kapta ezt a nevet. Külön érdekesség, hogy az utca abba a rakpartba torkollik, amely szintén a Széchenyi nevet viseli. A pesti rakpartnak az Akadémia és a Jászai Mari tér közötti szakaszát 1918 óta hívják így, korábban Rudolf rakpartnak nevezték.

A Széchenyi utca és a Széchenyi rakpart találkozása (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

Széchenyi szobra 1880 óta díszíti az Akadémia előtt a teret, de a közelben van egy másik alkotás is; kevésbé ismert, kevésbé feltűnő, de mégis jól látható helyen. A Széchenyi rakpart és a Zoltán utca kereszteződésében álló ház, a volt MÁV Tervező Intézet épületének szoborfülkéjében 1988 óta látható Somogyi József szobrászművész alkotása, ami a Széchenyi téri szobor pandantjának is tekinthető. A grófot díszmagyar helyett egyszerű, polgári öltözékben, „cilinderes szalonembeként” ábrázolja, kezeiben pedig – a téren álló  szoborral ellentétben – egy kihajtott papírtekercset tart. Széchenyi egész alakos bronzszobrát a Magyar Államvasutak állította az egykori közlekedési miniszterre emlékezve.

A Széchenyi rakpart és a Zoltán utca sarkán lévő egykori MÁV Tervező Intézet szoborfülkéjében álló Széchenyi szobor (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

Nyitókép: Nyitókép: Széchenyi István szobra az Akadémia épülete előtt az 1890-es években (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)