A forradalom leverése után, 1957. január 2-án, amikor még érvényben volt a szesztilalom és a villamoshálózat sem állt teljesen helyre, azaz az élet még messze volt attól, hogy visszaálljon a normál kerékvágásba, szenzációszámba ment, hogy a mai Andrássy úton, akkor Magyar Ifjúság útján újra megnyílt a Magyar Divatcsarnok.

A háború előtt az épületben Goldberger Samu Párisi Nagy Áruháza működött, ahol olcsón lehetett sok mindent kapni. Az áruház megnyitásáról és működéséről a PestBuda lapjain már írtunk, most a II. világháború utáni történetének egy érdekes eleméről emlékezünk meg.

A Rákóczi úti Magyar Divatcsarnok romjai 1956-ban (Fotó: Fortepan/Képszám: 40127) 

A Párisi Nagy Áruház a háború alatt nem szenvedett jelentős sérülést, épen maradt a fantasztikus Lotz-terem is. Ennek ellenére nem nyitották meg újra. Az áruházat üzemeltető céget természetesen államosították, de a kiépülő kommunista rendszer működtetői úgy gondolták, nincs szükség egy ilyen jellegű áruházra. A sokszintes épületet könyvraktárnak használták.

Azonban 1956-ban, a forradalom alatt a Rákóczi úti Magyar Divatcsarnok épülete megsérült és leégett, annak pótlásáról pedig gyorsan kellett dönteni. A választás a gyakorlatilag sértetlen Párisi Nagy Áruház épületére esett, amelyet az Állami Könyvterjesztő Vállalat használt raktárnak. Évek óta napirenden volt a könyvraktár kiköltöztetése, de arról, hogy mi történt, a korszak érdekes viszonyait jól jellemző cikk szólt az Érdekes Ujság 1957. január 4-i számában:

„Ezt a szép épületet hosszú évek óta könyvraktár céljaira használták, s a kereskedelem számtalanszor hiába próbálta visszaigényelni. Az Állami Könyvterjesztő Vállalat görcsösen ragaszkodott az épülethez és csak teljesíthetetlen feltételek mellett lett volna hajlandó kiköltözködni. Az Állami Könyvterjesztő most mégis engedékenységre kényszerült: amúgy is eladhatatlan könyvkészleteinek egy részét zúzdába szállította – állítólag tíz vagon selejtkönyvből lesz papírgyártási nyersanyag –, és egyelőre kiürítette a Párizsi Áruház földszintjét, első és második emeletét.”

A rohammunkában, gyakorlatilag a forradalom leverése után azonnal megkezdődött berendezkedés eredményeképpen 30 millió forintos (a korabeli sajtóban azonban megjelent 40, sőt 50 millió forint is, vélhetően egyik sem volt igaz) árukészlettel töltötték fel az áruházat, első körben férfi-, női és gyermekruha-, műszaki és villamossági, edényáru-, cipő-, szövet- és selyem-, valamint lakberendezési osztály működött. A megnyitás napján, 1957. január 2-án egészen a Nagykörútig állt a sor, az emberek annyira kíváncsiak voltak az újdonságra. Összesen 350 alkalmazott várta a vásárlókat. 

A megnyitó napján a sor a Nagykörútig tartott (Fotó: Fortepan/Képszám: 199632)

Arról azonban senkinek sem volt fogalma, mikor lehet a felsőbb emeletekről kitessékelni a könyvraktárt. Annyira nem, hogy még pályázatot is kiírtak, hátha van valakinek egy jó ötlete. A Népszabadságban a megnyitása előtt, 1957. január 1-jén Tarján István igazgató mondta az alábbiakat:

„Sajnos, egyelőre a III., IV., V. és VI. emeleten még a Könyvterjesztő Vállalat raktárai van­nak, s míg nem találnak megfelelő helyiséget, nem tudjuk megnyitni az áruház többi részét, ötezer forintos jutalmat tűztünk ki annak, aki megfelelő raktárhelyiséget talál a Könyvterjesztő Vállalatnak és amelynek mielőbbi elköltözé­sére igen nagy szükségünk lenne, hiszen csak azután tudjuk majd az egész áruház világítását, fűtését korszerűsíteni.”

Az ötezer forint nagy pénz volt akkoriban, több havi átlagkeresetnek felelt meg, vagy másképp mondva majdnem egy új Orion televíziót lehetett ennyiért venni.

A természetesen állami tulajdonú áruház nagy tervekkel várta a jövőt, különleges árukat akartak bemutatni, közvetlenül külföldről is kívántak árukat beszerezni, és zenés cukrászdát is szerettek volna nyitni.

Az emberek sok mindent vásároltak a megnyitó napján (Fotó: Fortepan/Képszám: 199638)

Azonban e helyet sokáig ideiglenesnek szánták. A Magyar Divatcsarnokról 1957 júliusában a Belkereskedelmi Minisztériumban az a döntés született, hogy a Rákóczi úton épül majd fel Közép-Európa egyik legmodernebb, hét-nyolc emeletes áruháza. Egy hónappal később viszont már arról adtak hírt az újságok, hogy sikerült kiköltöztetni a könyvraktárt, és a Magyar Divatcsarnok mégis a Párisi Nagy Áruház épületében marad.

Még rádiókészülékeket is árultak (Fotó: Fortepan/Képszám: 199645)

A könyvraktár végül 1959-ben a Visegrádi utcába költözött, az épületet 1963–1964-ben felújították, és 1964. december 1-jén Divatcsarnok néven ismét megnyílt.

A felújított Divatcsarnok kirakata 1970-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 110572)

A Rákóczi úti régi Magyar Divatcsarnok épületét is felújították, ott 1961-ben nyílt meg az egész más profilú Otthon Áruház.

Nyitókép: A Divatcsarnok homlokzata 1957-ben (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet:  HU_BFL_XV_19_c_11)