Lónyay Menyhért, az Andrássy-kormány pénzügyminisztere, 1870 és 1871 között az Osztrák–Magyar Monarchia közös pénzügyminisztere, majd 1871–1972-ben a Magyar Királyság miniszterelnöke 200 évvel ezelőtt, 1822. január 6-án született.

Az 1868-as költségvetés elkészítésekor az államigazgatás minden területén szigorú takarékoskodást írt elő, a költségvetési egyensúly megteremtésére és az állami bevételek növelésére helyezte a hangsúlyt, amelyet nem az adók emelésén, hanem reformon keresztül kívánt elérni. Állami beruházás élénkítéssel járult hozzá az ország anyagi és szellemi megerősödéséhez, illetve az államháztartás stabilizálásához – mondta az évforduló alkalmából a Pénzügyminisztériumban tartott megemlékezésén Varga Mihály miniszter.

Varga Mihály pénzügyminiszter és Offenbacher Ferenc, a Lónyay Menyhért emlékére rendezett kiállítás kurátora a politikus büsztjénél a Pénzügyminisztériumban (Fotó: Soós Lajos/MTI)

Varga Mihály úgy fogalmazott, hogy most, amikor a válság után már erőteljes a növekedés, és az egyensúly is javul Magyarországon, érdemes felidézni a reformkori politikus gondolatát. „A múltak tapasztalatai szerint egy negyedszázad nem szokott elmúlni anélkül, hogy a népekre és az államokra nézve be ne következzenek a megpróbáltatás nehéz napjai. Tehát minden előrelátó igaz hazafinak arra kell törekednie, hogy a nyugalom és béke ideje jól felhasználtassék, hogy a bekövetkező válság bennünket szellemileg és anyagilag megerősödve, rendezett államviszonyok között találjon” – idézte Lónyay Menyhértet. Azt is elmondta, hogy ezek az elvek a polgári kormány politikájában is felismerhetők.

Tilki Attila Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei országgyűlési képviselő a megemlékezésen kiemelte, hogy Lónyay Menyhértet kevésbé ismeri jelenleg a társadalom, róla ugyanakkor a jól ismert Deák Ferenc a feljegyzések szerint úgy nyilatkozott, hogy „nemzetgazdasági és pénzügyi ismeretei révén pótolhatatlan”.

Varga Mihály megkoszorúzta Lónyay Menyhért emléktábláját (Fotó: Soós Lajos/MTI)

A pénzügyminiszter és (rövid ideig) miniszterelnök személye a XXI. század emberének a hazaszeretetet és a lokápatriotizmust üzeni – emelte ki az országgyűlési képviselő. Felidézte, hogy az 1848-as forradalmat követően a politikus egy református, egy katolikus püspököt bújtatott, továbbá politikusi pályáját követően visszavonult családi birtokára, ahol számos olyan tevékenységet folytatott, amelyek meghatározók voltak a helyiek élete szempontjából, így például a vízszabályozás, valamint az almatermesztés örökségének hátrahagyása.

„Éljünk bárhol, dolgozzunk az élet bármely területén, munkánkat csak megfelelő alázattal lehet jól végezni” – így összegezte végül a képviselő, hogy mit tanulhat a ma embere a XIX. századi történelmi személyiség életútjából.

Forrás: MTI

Nyitókép: 200 éve született a nagy formátumú politikus (Forrás: oszk.hu)