Nemcsak a Nemzeti Múzeum mögötti Pollack Mihály téren találkozhatunk az épületeken szépen cizellált főnemesi címerekkel, hanem az innen pár lépésnyire lévő Reviczky utca mentén is, ami persze egyáltalán nem véletlen. Az utca ugyanis az 1860-as években a Nemzeti Múzeum mögött szárba szökkenő mágnásnegyedhez tartozik, de a negyed terjeszkedése folytán csak két évtizeddel később épült be olyan főúri épületekkel, amelyek maguk is eltérő képet mutattak s részben mutatnak ma is. Részben nagyszabású építkezésekről, rezidenciákról beszélhetünk, amelyek nagyságrendükkel messzemenően túlszárnyalták a hozzájuk mérten az 1860-as évekbeli Nemzeti Múzeum mögötti főnemesi építkezéseket – pedig azok is elegáns és pompás palotáknak számítottak(!) –, de emellett helyet foglalnak a Reviczky utcában bérházak, szerényebb épületek is.

A Reviczky utca 1. szám alatt álló Wenckheim-palota, ma a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi épülete (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

Érdekessége a területnek, hogy egyes főúri személyek – a Wenckheimek és a Bánffyak – párosával, azaz két-két épülettel rendelkeztek benne, s mindketten palotát és bérházat emeltettek maguknak. Ide sorolható a Károlyi család is azzal a különbséggel, hogy palotáikat nem ugyanazon személyek építtették, s nem is egy időben jöttek létre. Míg Pálffy Pálné Károlyi Geraldine grófnő az 1860-as évek végén fogott építkezésbe, addig Károlyi István és Csekonics Margit az 1880-as évek elején emeltette az utcában található nagyszabású palotáját.

A Reviczky utca 4. szám alatti épület egykor a Wenckheim család bérháza volt, ma a Károli Gáspár Református Egyetemnek ad otthont (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

A Reviczky utca 7. és 5. szám alatti épületeket gróf Bánffy György építtette az 1880-as és 1890-es években (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

Az 1880-as években zajló nagyszabású főnemesi építkezések épületei nagyságrendjük és címereik által ma is könnyen beazonosíthatóak. A Reviczky utca 6. szám alatt található Károlyi–Csekonics-rezidencia az 1880-as évek első felében épült. A barokk stílusú, két utcára nyíló palota terveit a színházépítkezéseiről híres bécsi Ferdinand Fellner és Hermann Helmer készítette. A palota művezetését a Bécsben alapított építésziroda budapesti megbízottja, Meinig Artúr végezte, a kivitelért felelős építőmester pedig a mágnásnegyedben már sok építkezést irányító Wechselmann Ignác volt.

A nemrég felújított és bővített Reviczky utca 6. szám alatti egykori Károlyi–Csekonics-rezidenciában ma szintén a Károli Gáspár Református Egyetem működik (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

A Reviczky utcai főbejáratnál a Károlyi család címere teljes pompájában jelenik meg a szemünk előtt, s kivétel nélkül minden olyan eleme megtalálható, amely az 1712-es címeradományban, a grófi diplomában szerepelt. Látható az ősi, karvalyos és egyéb címerképekkel díszített családi címer, de emellett feltűnnek azok a járulékos tárgyak – a korona, a pajzstartó oroszlánok, a sisakok és sisakdíszek, valamint a sisaktakarók is –, amelyek a címer szabályos megjelenésének elengedhetetlen kellékei voltak, ugyanakkor pedig díszes megjelenést kölcsönöztek neki.

Mindezt részben az is lehetővé tette, hogy itt a családi címer a főbejárat fölött kialakított boltíves mezőben helyezkedik el, ahol minden elemet kellő pontossággal és részletességgel lehetett kidolgozni. S talán azért is kerülhetett ide – szemben például a mai Pollack Mihály térre néző egykori Károlyi-palotákkal –, mert az utca szűkössége miatt az épület tetején kevésbé állt volna feltűnő helyen és kevésbé lett volna hatásos.

A Károlyi–Csekonics-palota Reviczky utcai főbejárata fölött elhelyezkedő Károlyi család címere (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

A Károlyi család címere, miként az 1712-es diplomán is szerepelt (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

A Wenckheim-palota esetében a családi címer – a már említett Pollack Mihály téri, egykori Károlyi-palotákhoz hasonlóan – hatásos helyre került, s szintén az épület tetején, a kupolarészen helyezkedik el, ami a Kálvin tér irányából már messziről is elég jól látható. A két ingatlant magába foglaló saroktelken az építkezés 1886 és 1889 között zajlott, a terveket a Károlyi–Csekonics-palota építkezésénél is már részt vevő Meinig Artúr készítette, aki a maga nemében csodálatos, barokk stílusú építészeti együttest alkotott, még ha kívülről némileg erőd jellegűnek is tűnik az épület.

A Kálvin tér irányába elkeskenyedő, trapéz alakú ingatlan kedvezőtlen adottságait ellensúlyozva az épület leghangsúlyosabb, főhomlokzati részét az építész a telek Reviczky (egykori József) és Baross (egykori Stáció) utcai találkozásánál, a palota előtti térre nyílóan helyezte el. Itt létesült a palotának az a félköríves, pavilonszerű, magastetős középrizalitja, amely máig az épület és a homlokzat legpompásabb része, és az épület főbejáratát képezi a középrizalit földszinti részén elhelyezett kocsialáhajtóval együtt. Ennek a kitüntetett helynek köszönhető a családi címer elhelyezése is az épület tetején. Egy főhangsúlyos helyen, ahol – a Károlyi-címerhez hasonlóan – minden elemét pontosan és cizelláltan elegáns formába öntötték.

A Reviczky (egykori József) és Baross (egykori Stáció) utcai találkozásánál fekvő Wenckheim-palota homlokzatának tetején a családi címer (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

A családi címer az épület kitüntetett helyén (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

A szívpajzzsal rendelkező Wenckheim-címer körül itt is láthatók a sisakdíszekkel ellátott sisakok, a grófi korona, valamint a címer köré tekeredő, ráncokba szedett levélszerű kiképzésű takarók, amelyek ugyancsak plasztikus arculatot kaptak. A tetszetős megjelenést a címer fölött elhelyezkedő vértezet, az ennek szélein megjelenő zászlók és az alján található fegyverek még inkább kiemelik, s egy olyan háromdimenziós képi világot alkotnak itt, amelyhez hasonló ma már alig látható a főváros területén, de az akkori Pest-Budán is a magánépítkezések szintjén párját ritkította.

A Wenckheim család címere (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

A családi címer fölött elhelyezkedő vértezet, zászlók és fegyverek már nem a családi címer részei, de a címerkép hatásosságát fokozzák, és jelentős építészetesztétikai értéket közvetítenek (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

Mindkét épület – az elhelyezkedéséből és fekvéséből adódóan – két utcafontra néz, sőt a Wenckheim-palota három homlokzati síkkal rendelkezik. Az épületek nagyságrendje lehetővé tette, hogy egyes címermotívumok építészeti díszítőelemként is megjelenjenek a homlokzatokon, és a kitüntetett helyzetű ablak- és ajtónyílások szépségét, az épület esztétikai élményét fokozzák.

A Károlyi–Csekonics-rezidencia Múzeum utcára néző oldalán volt a palotarész, ahol a reprezentációs terek, valamint a családi lakosztályok helyezkedtek el. Ezért nem véletlen, hogy az ősi, karvalyos, Károlyi-címermotívum ez utóbbi homlokzaton is fellelhető. Az épület első emeletén elhelyezkedő, a kapu fölött található, erkélyre nyíló ajtó tört íves szemöldökpárkányának a díszítettsége a többi ajtó- és ablaknyílásétól szemmel láthatóan is eltér. A szemöldökpárkányban egy növényekkel, drapériával és tizenegy gyöngyös koronával díszített kartus található, amelyben a szívet tartó – itt inkább azt marcangoló – karvaly és a farkába harapó, koronás sárkány foglal helyet, a címeradomány ábrázolásával teljesen megegyező formában.

Az egykori Károlyi–Csekonics-palota neobarokk stílusú Múzeum utcai homlokzata (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

A palota Múzeum utcai homlokzatának első emeleti ablak- és ajtónyílásainak tört íves szemöldökpárkányai, amelyek között a középső eltérő díszítettséggel rendelkezik (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

Az épület Múzeum utcai homlokzatának első emeleti, középső ajtónyílásának szemöldökpárkánya az ősi, karvalyos, Károlyi családi címerképpel és tizenegy gyöngyös koronával (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

A Károlyi–Csekonics-palotához hasonlóan a Wenckheimek családi címere a pesti palotájuk külső homlokzatán máshol is feltűnik. A Reviczky utca 1. szám alatti bejárat fölött, ugyan már nem szabályos alakban, de szintén a címerképek motívumai láthatók: a címert átszelő, hat csillaggal díszített pólya, valamint az egymás felé forduló, emberarcú, ezüst holdsarló, ez utóbbi Erdély címerében is megtalálható.

A Wenckheim-palota Reviczky utca 1. szám alatti bejárata, felette a családi címerrel (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

A Reviczky utca 1. szám alatti bejárat felett található családi címer (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

A Wenckheim-palota Baross utcai homlokzatának első emeleti, középső ablaknyílásainak szemöldökmezőjét ugyancsak a családi címerképek, a sisakdíszek motívumaival díszítették. Láthatjuk ott a két kiterjesztett szárnyat, az elefántormányokat, valamint a szintén a szárnyak között helyet foglaló, kardot tartó, lengyel ruhás férfi alakját. Persze nem véletlen, hogy ezek az ablakok lettek a díszesebbek, hiszen nyílásaik mögött egykor a palota legimpozánsabb része, a nagy táncterem helyezkedett el. De megfigyelhetők ezek a címermotívumok a félköríves középrizalit hasonló helyzetű ablakainál, valamint a kocsialáhajtó boltíve fölött is.

A Wenckheim-palota Baross utcai homlokzata, a középső három tengely első emeleti ablaknyílásai a többitől eltérő, díszesebb megjelenést kaptak (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

A három ablaknyílás mögött egykor a nagy táncterem volt. Az ablaknyílások szemöldökmezőjében a családi címer sisakdíszének motívumai láthatók…

… a két szárny között álló, kardot tartó, lengyel ruhás férfi…

…az elefántormányok, amelyek között ezúttal nincs kardot tartó páncélos kar, miként az a családi és az épület főhomlokzatán látható címerben is szerepel…

…és a két szárny, ami a családi címer szívpajzsának is a címerképe (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

A sisakdíszek előbbi motívumai a félköríves középrizalit ablakainak szemöldökmezőjében is ugyanúgy feltűnnek…

… és megtalálhatóak a kocsialáhajtó oldalsó, boltíves nyílásainak tetején is, ahol láthatók …

… az arany csillagot közrefogó szárnyak…

… és az elefántormányok között a koronán könyöklő páncélos, kardot tartó kar (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

A címereken elhelyezkedő koronák külön funkcióval is rendelkeztek, a heraldikában ugyanis a gyöngyös koronáknak rangjelölő szerepük volt, s rangjelölő koronáknak is nevezik őket. Ötgyöngyös koronával a nemesek, hétgyöngyössel a bárók, kilencgyöngyössel a grófok rendelkeztek, a hercegek pedig zárt hercegi koronát használtak. Elterjedésük Nyugat-Európában a XVII-XVIII. századra tehető, s Magyarországon is hamar megjelentek.

A Wenckheim-palota kupoláján látható Wenckheim-címer kilencgyöngyös koronája a család grófi rangjára utal. Ezzel szemben a Károlyi–Csekonics-palotán látható tizenegy gyöngyös korona külön érdekességnek számít abból a szempontból, hogy nem a heraldikai szabályokat követi, annak ellenére, hogy a címeradománnyal teljesen megegyező formában készült. A rangjelölő koronák magyarországi elterjedésének kezdetén ugyanis a gyöngyök számának még nem volt pontos jelentése. Ebből adódik, hogy az 1712-ben grófi rangot nyerő Károlyi család – akik hercegi ranggal később sem rendelkeztek – tizenegy gyöngyös koronája nem heraldikai tévedés, hanem az uralkodói kegy és a nagyfokú gesztus megnyilvánulásaként értelmezhető.

A Wenckheim-palota főhomlokzatán található címer kilencgyöngyös koronája a család grófi rangjára utal (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

A Károlyi–Csekonics-palota Reviczky utcai oldalán a családi címer tizenegy gyöngyös koronája (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

A Károlyi–Csekonics-palota esetében a tizenegy gyöngyös korona nem feltétlenül mindig a címer részeként jelenik meg, előfordul önálló díszítőmotívumként is. Ez utóbbi esetben például a rezidencia Múzeum utcai kapujának boltívén elhelyezkedő kovácsoltvas keretben látható mint díszítőelem.

A tizenegy gyöngyös korona a palota Múzeum utcai kapujának boltívén elhelyezkedő kovácsoltvas keretben (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

Nyitókép: A Wenckheim-palota kupolája alatt elhelyezett grófi családi címer (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)