A Nemzeti Hauszmann Program legfőbb célja a Budavári Palota ismét abban a századfordulós állapotában tündökölhessen, ahogyan azt Hauszmann Alajos megálmodta. Az eredetivel megegyező rekonstrukcióhoz elengedhetetlen, hogy megismerjék azokat a századfordulós részleteket, amelyeket nem érintettek a háború utáni, ideológiai okokból történt leegyszerűsítő átépítések. Ennek részeként a Várkapitányság szakemberei és a velük együtt dolgozó szakértők több helyen is folytatják a palota pincéinek és elzárt tereinek kutatását, aminek eredményeként nemrég a Budavári Palota D és F épületeit összekötő közműalagútban rábukkantak a századfordulós palota több díszkandallójának is darabjaira – számol be róla a Várkapitányság sajtóközleménye.

Egy közműalagútban fedezték fel a díszkandallók darabjait (Fotó: Várkapitányság)

Noha a kandallók jelentős részének sikerült átvészelnie Budapest ostromát, és még az 1940-es évek legvégén is az eredeti helyükön álltak, hamarosan kezdetét vették a bontási munkálatok, amelynek keretében a kandallókat szétszedték, így valószínűleg ekkor kerülhettek a mostani helyükre. Mivel most a kandallók legdekoratívabb részeit fedezték fel, korábban feltehetően elrejtették azokat, vagy nem tudták elszállítani a több száz kilós elemeket a pincealagúton keresztül. Később a folyosót közműalagúttá szűkítették, így zárva el az értékes kőfaragványokat a külvilágtól közel 70 évig.

A királyi lakosztály ebédlője a századfordulót követően (Fotó: Országos Széchényi Könyvtár)

A királyi lakosztály ebédlőjében lévő márványkandalló darabjai is előkerültek (Fotó: Várkapitányság)

Mint írják, a leletek beazonosítását követően megállapították, hogy a 16 darabból álló legnagyobb csoport a századfordulón a krisztinavárosi szárny egykori termeibe, az Andrássy- és a Deák-előcsarnokokban álló kandallókhoz tartozott. Emellett előkerült a királyi lakosztály és a fejedelmi lakosztály között elhelyezett ebédlő különösen szépen faragott márványkandallójának két darabja is. Továbbá előkerült egy olyan elem is, amely az ebédlő és a Szent István-terem között lévő, úgynevezett Cercle-terem sarokkandallójához tartozott.

Az Andrássy-előcsarnok kandallója a századfordulón (Fotó: Országos Széchényi Könyvtár)

Az Andrássy- és a Deák-előcsarnokok kandallóinak díszítőelemei (Fotó: Várkapitányság)

Ilyen faragások is díszítették a várócsarnokok kandallóit (Fotó: Várkapitányság)

Ahogyan arra a sajtóközlemény is felhívja a figyelmet, a palotában lévő kandallók kialakítása és színvilága mindig összhangban volt azokkal a helyiségekkel, amelyekbe kerültek. Készítőjük Seenger Béla szobrászművész és kőfaragómester volt, aki maga készítette el az összes szobrászmunkát a faragott kőtömbök fényezésével és csiszolásával együtt. A kandallók anyaga magyar fehér márvány, illetve gyüdi márvány volt. Munkásságért Seenger Béla 1903-ban megkapta a Országos Ipartestület aranyérmét, Ferenc József császár és király pedig királyi udvari kőfaragói címet adományozott neki.

Az épületegyüttesben folyó kutatási munkák során már korábban is számos értékes lelet került elő, amelyek segítségével meg tudták állapítani, hogy milyen színű, anyaghasználatú és textúrájú volt a századfordulós palota. Ahogyan korábban mi is beszámoltunk, a szakemberek megtalálták a palota eredeti tetőzetéből származó paladarabok mellett az egyes kiszolgálóhelyiségek padlóburkolatainak és színes Zsolnay csempéinek is a darabjait.

Forrás: Várkapitányság

Nyitókép: Több díszkandalló darabja is előkerült a Budavári Palotában (Fotó: Várkapitányság)