A Budavári Királyi Palota kertjeinek története hosszú évszázadokra nyúlik vissza. Mátyás király reneszánsz udvaráról már biztosan tudható, hogy ügyeltek a növények jelenlétére is, ennek tárgyi bizonyítékát viszont sajnos egyetlen gránitoszlop adja, amely 1925-ben került elő a Vár nyugati lejtőjén. A Dózsa György téren ma is megcsodálható emlék egy szellős márványcsarnokból (latinul Aula Marmorea) származik, amely Mátyás király kertjében állt. A messze földön híres palotát azonban utazók és művészek is megörökítették, már szerepelt Hartmann Schedel 1493-ban kiadott krónikájában, és Erhardt Schön pedig egy fametszetet készített róla 1542-ben. A kertek kutatóinak ezek a korai ábrázolások is hasznos forrást nyújtanak.

Buda az 1493-ban megjelent Schedel-krónikában (Forrás: wikipedia.org)

A török kiűzése után újjáépített palota környezetét – mint a fővárosban oly sok minden mást – József nádor virágoztatta fel, szó szerint is. Firenzében született, és fiatalon sok időt töltött a Pitti-palota híres Boboli-kertjében, így a természet szeretetén kívül komoly botanikai ismeretekre is szert tett. Több mint kétezer növényfajt telepített be Magyarországra, háromszázféle rózsát, illetve olyan ismert fákat is, mint például a platán vagy a japán akác.

A Boboli-kert Firenzében 1910 körül (Forrás: Fortepan/Képszám: 27543)

A szabadságharc és az önkényuralom időszakában a palota kevésbé volt a figyelem középpontjában, a kiegyezés után viszont jelentős fejlesztéseket hajtottak végre. Ennek egyik korai lépése volt a Várkert Bazár kialakítása 1875–1883 között, amely nemcsak Ybl Miklós épülete miatt érdemel figyelmet, hanem a mögötte elterülő, nyolcezer négyzetméteres kert okán is. A változatos növényvilágon kívül szobrok és kutak is díszítették, ilyen volt például a Triton-kút.

A Várkert Bazár kertje napjainkban (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

A palota Ybl Miklós, majd Hauszmann Alajos vezette bővítése során újabb kerteket alakítottak ki, jelentős részben Erzsébet királyné kérésére. A déli végében elterülő kertek egyikében még egy pihenőházat is építettek számára, amelyen a magyar népi építészetből származó, gazdagon faragott faoromzat, tornác és mellvédkorlát sugallta a vidéki, természetközeli jelleget.

Erzsébet királyné pihenőháza a palota déli végében (Forrás: Magyar Iparművészet, 1903. 4. szám)

Nem messze innen, a krisztinavárosi szárny előtti Újvilágkertben pergolás teraszt is építettek Sisi kívánságának megfelelően. A királyné szívesen is tartózkodott ebben a csodálatos környezetben. A Várkert Bazárt a boldog békeidőkben megnyitották a közönség előtt is, így bárki sétálhatott a palota tövében. A pestiek különösen kedvelték még az Ellyps sétányt is, amely a Várhegy dunai oldalán húzódott, a Déli kertektől egészen a Dísz tér magasságában álló Aranybástyáig. Ezt – a pesti oldal sétányának párhuzamaként – Budai Korzónak nevezték.

A palota krisztinavárosi szárnya előtti Újvilágkert (Vasárnapi Ujság, 1906. július 22.)

A második világháborúban a várbéli épületek nagyon súlyosan megsérültek, a környező kertek viszont hetven százalékban épen maradtak. Az ezt követő évtizedekben folyt átalakításokkal viszont a Vár középkori arculatát akarták hangsúlyozni, amibe ezek a kertek nem illettek bele. Ahogyan Herczeg Ágnes tájépítésztől megtudtuk, több méter vastagságban elhordták a földet az épületek körül, hogy létrehozzák azokat a meglehetősen sematikus zöld felületeket, amelyek még ma is jellemzik a palota környezetét. Csupán egyetlen fa, a Déli kertek egyik japán akáca élte túl a radikális változásokat, ezzel utolsó élő tanúja lett Erzsébet királyné egykori pompás kertjeinek. A Várkapitányság megbízásából, a Pagony Táj- és Kertépítész Iroda azon dolgozik, hogy a megújuló épületeket méltó kertek öleljék körül. Régészeti ásatásokat és műszeres, radaros vizsgálatokat is bevetve készítettek egy alapos kerttörténeti tudományos dokumentációt, illetve kidolgoztak egy olyan kertépítési koncepciót is, amellyel szimbolikusan összekötik a múltat a jelennel és a jövővel.

A Szent György tér kertje napjainkban (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

Herczeg Ágnes szerint a kertben egyesülnek a művészetek a természettudománnyal: a növényeket különféle stílusok szerint lehet elhelyezni, ugyanakkor figyelembe kell venni azok szükségleteit is, hiszen élőlényekről van szó.

Herczeg Ágnes szerint a kerttel való foglalkozás egyszerre igényli a művészi és a természettudományos szemléletet. A növények elrendezésében, elhelyezésében fontos szempont a látvány, de ugyanolyan lényeges, hogy figyeljünk a szükségleteikre, hiszen élőlényekről van szó. A fenntarthatóság elengedhetetlen, ezért a kevésbé vízigényes fajokat részesítik előnyben.

A Hunyadi-udvar kertjét is növények teszik pompásabbá (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

A történeti kertek örökségének védelmét, azok fenntarthatóságát és népszerűsítését egy tekintélyes szereplőket tömörítő szervezet, a Magyar Kertörökség Alapítvány is célul tűzte ki. Mivel a kertek a kulturális és társadalmi érintkezések helyszínei, valamint a kertturizmus kedvelt célpontjai, az Alapítvány a Várkerteket – elhelyezkedésükből kifolyólag is – kiemelt fontosságúnak tartja. Célja, hogy minden évszakban érdemes legyen kilátogatni, és a telepített növényzet játékosan elmesélje az arra sétálóknak a palota történelmének egyes korszakait. A tervezők számolnak azzal is, hogy a kerteket művészetpedagógiai, környezeti nevelési céllal is igénybe veszik majd.

A Savoyai-terasz kertje, a palota főbejárata előtt (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

A Budavári Palota körüli kertek kialakítása hosszadalmas munkát jelent, hiszen több, különálló felületet kell megújítani. A történeti zöld felületek felújítása folyamatos, remélhetőleg 2030-ra teljes fényében várja az itt lakókat és az ide látogatókat.

Nyitókép: A Várkert Bazár kertje napjainkban (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)