255 éve szűnt meg a repülőhíd Pest és Buda között – A folyó sodrása működtette a különleges kompot

Írta: Domonkos Csaba

2022. július 14. 10:30

Buda és Pest között 255 éve épült fel az első – török kor utáni – hajóhíd, de addig is valahogy át kellett kelni a folyón. Ezt egy nagyon érdekes szerkezet tette lehetővé, amit repülőhídnak neveztek. A folyó sodrása működtette, és a mai Erzsébet híd, majd a Lánchíd vonalában oldotta meg az átkelést a Dunán 1767-ig.

A repülőhíd egyfajta komp. Abban különbözik a hagyományos kompoktól, hogy a folyó erejét használja ki az átkeléshez. Az az eszköz, amelyen az utasok és a kocsik átkelnek, egy kettős csónaktestű, azaz katamaránrendszerű tutaj, amit hidasnak neveznek. Ennek a hidasnak a két oldalán egy-egy árbóc kapott helyet, amit fönt egy átkötőgerenda fogott össze. A hidas hátsó részén helyezték el a kormánylapátot. A trükk az a szerkezetben, hogy a hidas megfelelő pontjáról a két árbóc által tartott keresztgerendán keresztül egy hosszú kötelet vagy láncot vezettek le, amelyet jóval feljebb, a folyásiránnyal ellentétes irányban a folyó közepén horgonyoztak le. A láncot vagy kötelet pici tutajok tartották a víz fölött egész a lehorgonyzó pontig. Ezzel tulajdonképp a szerkezet úgy működött, mint egy elfektetett inga. Ha a hidast megfelelő szögbe fordították a kormánylapáttal, akkor a folyó sodrási ereje mozgatta a hidast, persze a folyó közepén változtatni kellett a kormány beállítását, és ekkor a repülőhíd teljesen a folyó erejét kihasználva kelt át az egyik partról a másikba, nem kellett emberi vagy állati erő a mozgatásához.

A pest-budai repülőhíd valószínűleg már 1696–1697-ben működött, és 1701-ben Lechner János új szerkezetet épített a városok részére. A híd előbb a mai Erzsébet híd közelében működött, később nagyjából a mai Lánchíd helyén. Egy útján egyszerre 300 személyt és 3-4 lovas szekeret tudott szállítani, tehát kifejezetten nagy alkalmatosság volt. Mikovinyi Sámuel rajzán jól látszik, hogy az alkalmatosság mind a két parton külön mólókhoz érkezett meg, és e mólókon keresztül lehetett a partra szállni.

Mikovinyi Sámuel rajza a repülőhídról (Forrás: OSZK) 

A repülőhíd vámbevételeit 1703-ban kapta meg Pest és Buda, de nem a városi tisztviselők szedték azt, hanem bérbe adták a szerkezetet, 1716-ban Lehner János kapta meg évi 3000 forint lefizetése mellett. A bérbevevő tehát egy fix összeget adott a városoknak, majd ő szedte a vámot. Nem fizetett mindenki, a városi tisztviselők, valamint a jegyzők özvegyei, a nemesek, az orvosok, a gyógyszerészek, a papok mentesültek, illetve bizonyos termékeket mentesítettek a vám alól, például a sörfőzéshez szükséges kellékeket, a városi kocsmákba szánt bort és a tűzifát is.

Jogos a kérdés, hogy ha a török időkben már hajóhíd állt itt, akkor a török kiűzése után miért volt elégséges 80 évig egy sokkal kisebb kapacitású szerkezet? Ennek az oka az, hogy a törökök is leginkább katonai okból építették a hidat, nem az élénk forgalom miatt. A XVIII században Buda és Pest között az átkelés biztosítása nem volt katonailag annyira fontos, hiszen az országhatár elég messze került a városoktól. A két város közötti forgalom pedig nem volt ahhoz túl élénk, hogy egy hajóhíd építését kifizetődővé tegye. Az üzemeltetési jogot 1764-ben a bérlők 10 640 forintért kapták meg, míg a közel 30 évvel későbbi adat szerint az akkori hajóhíd felépítési költsége 20 ezer forintnál is többe került, a repülőhíd építési költsége sokkal kisebb volt, harmada egy hajóhídnak.

A repülőhíd látképe Binder János Fülöp 1735-ös metszetén (Wikipédia)

A repülőhidat végül hatósági felszólításra cserélte le a két város 255 éve, amikor is Albert főherceg 1767-es utazása miatt a Helytartótanács a hajózási hivatalt utasította hajóhíd felállítására. A repülőhidat 1767-ben tehát egy állandóbb hajóhíd váltotta, amely állandóbb, ha nem is állandó kapcsolatot teremtett a két part között. Azonban a repülőhíd nem merült feledésbe, sőt vissza is tért.

A Budára 1790-ben összehívott országgyűlés várható többletforgalmát a hajóhíd egyedül nem tudta ellátni, ezért ebben az évben ismét repülőhíd létesült Pest és Buda között. Ez egy ideiglenes megoldás volt a hajóhíd tehermentesítésére. A híd építésének költsége 6255 forint volt, látható, hogy mennyivel kevesebbe került tehát, mint egy hajóhíd.

Később nem Pest és Buda, hanem Újpest és Óbuda között merült fel egy repülőhíd építésének terve. A fiatal, de egyre nagyobbra növekvő Újpest lakossága kezdeményezte 1863–1864-ben, hogy ott repülőhidat állítsanak, ami megkönnyítette volna a helyiek közlekedését.

A repülőhíd működése Lósy Schmidt Ede szerint (Lósy Schmidt Ede: Adalékok a hídépítés történetéhez Magyarországon. Technika, 1923. 5–6. szám)

Ez a terv azonban akkor nem valósult meg, részben valószínűleg a Lánchídtársaság ellenállása miatt. A Lánchidat építő és üzemeltető vállalat ugyanis Pest és Buda határain belül privilégiummal rendelkezett az átlekések tekintetében, és ugyan a tervezett repülőhíd épp e határon kívül volt, de zavarta volna az üzletet. Valószínűleg nem véletlen, hogy épp ekkor, 1864-ben merült fel a sajtóban, és innen került át a köztudatba elsőnek az a tévhit, hogy a Lánchídtársaság egy-egy mérföld (a bécsi mérföld 7585,92 méter) hosszan kapott kizárólagos engedélyt hídépítésre (pedig az csak Pest és Buda határáig szólt), azaz ebbe az egy mérföld távolságba már beleesett a tervezett repülőhíd is.

A repülőhíd még a XIX. században sem volt idejétmúlt eszköz, ezt mutatja, hogy az utolsó magyarországi repülőhíd 1913-ig szolgált Tahi és Tóthfalu között.

Nyitókép: Rosenfelt Duna-térképének részlete repülőhíddal és a budai kikötőhellyel (Közli: Morvay Endre: A Pest-budai repülőhíd, Tanulmányok Budapest múltjából 19. [1972])


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó