A régi templom története a XVIII. század végén kezdődött, amikor a Pesttől délre elterülő és addig Józsefvároshoz tartozó terület önálló nevet nyert magának az 1792-ben trónra lépő I. Ferenc király után. Fellner János helyi bognármester 1795-ben telket ajándékozott templom és plébánia részére az akkor Soroksárinak (ma Rádaynak) nevezett utca mentén, sőt 1798-ban bekövetkezett halála előtt végrendeletében is megerősítette az adományozást.

Pest város tanácsa többször foglalkozott az építendő templom kérdésével. Amikor József nádor kezdeményezésére 1808-ban megalakult a Szépítő Bizottmány, elképzeléseik között egy Ferencvárosban építendő templom is szerepelt.

1820-ban már templomépítési alapítvány is működött: aki pénzt akart a nemes ügyre áldozni ennek az alapítványnak fizethetett. Fellner Benedek pesti polgármester például ebben az évben 150 forintot adományozott ezen a módon. Talán tettének hatására ugyanebben az évben a polgárjoggal bíró ferencvárosiak a városi tanácshoz fordultak, és ideiglenes templom építését kezdeményezték.

Boráros János portréja a Pesti Hirlap Vasárnapja 1934. november 25-i számából

Az ügyet Boráros János karolta fel, aki ekkor éppen tanácsnokként tevékenykedett (1790–1807 között főbírája, 1827-től alpolgármestere volt Pestnek), és előkészítő munkájának meg is lett az eredménye. Rudnay Sándor esztergomi bíboros 1822 márciusában levélben jelezte Pest tanácsának, hogy támogatja a templomépítés ügyét. Az iratból az is kiderült, hogy bár az akkori belvárosi plébános is elismerte az új templom építésének jogosságát, kártalanítást kért arra az esetre, ha az ő egyházközségéhez tartozók száma 3500 fővel csökken (ekkora lehetett tehát ebben az időben Ferencváros katolikus híveinek száma). 

Rudnay hercegprímás 1822. május 20-án Pestre látogatott, és bár sok fontos ügyben kellett eljárnia, szakított időt, hogy megtekintse a Soroksári utcai telket. A helyet megfelelőnek találta, az események pedig ezt követően úgy felgyorsultak, hogy Kollár István tribunici püspök 1822. október 12-én már fel is szentelhette Ferencváros első templomát.

Rudnay bíboros arcképe Borovszky Samu Magyarország vármegyéi és városai című sorozatának Esztergom vármegyét bemutató kötetében (1908)

A Hazai ’s külföldi Tudósítások október 16-i száma első hírként számolt be az avatás eseményeiről és adott rövid leírást a templomról. A mintegy 20 ölnyi (nagyjából 36 méter) hosszú és 7 öl (13 méter) széles egyhajós épület nyugat-keleti elrendezésű volt, bejárata a Duna felé nézett. Nem tudjuk biztosan, ki tervezte, de azt igen, hogy belső díszítését és berendezését maguk a ferencvárosi polgárok készítették vagy finanszírozták.    

A Hazai ’s Külföldi Tudósítások 1822. október 16-i címlapja

Szoltis Béla ferencvárosi bíró már 1819-ben egy 650 kilogramm súlyú harangot öntetett saját költségén, a haranglábat Sturm János és felesége készíttette. Nachtigall Jakab sütőmester szentségmutatót, áldoztató és misekelyhet ajándékozott. Pauer Gáspár molnármester teljes egyházi díszruhát készíttetett. Az oltárépítés költségeit Schlechta Jakab szappanosmester vállalta magára.

A főoltárképet, mely Szent Ferencet ábrázolta, Mendl Antal kovácsmester megrendelésére Schöfft József festette. A főoltárat és a szószéket a korszak sokat foglalkoztatott mestere, Dunaiszky Lőrinc szobrász faragta. A templomba kis méretű orgona is került, ezt Vizer János kosárkötőmester állíttatta fel. 

Az ideiglenes templom a Vasquez Károly által 1837-ben kiadott, Ferencvárost is ábrázoló térképszelvényen (Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

Az ideiglenes templomhoz kapcsolódó sok apró érdekesség közül érdemes megemlíteni, hogy az első nyilvános misét az akkori lipótvárosi plébános, Simoncsics Ignác tartotta, méghozzá szlovák nyelven október 13-án. 1822 novemberében a ferences rend kapta meg a ferencvárosi plébánia és templom működtetésének feladatát.

A ferences testvéreknek köszönhetően a templom mellékoltárokkal bővült, az egyik Szent Fülöp, a másik nepomuki Szent János tiszteletére. 1832-ben a toronyba órát is beépítettek. A templomról sajnos nem készültek ábrázolások a felszentelést követően, az 1838 márciusában a fővárost elérő hatalmas árvíz azonban „gondoskodott” róla, hogy megörökítsék. Természetesen nem az árvíz, hanem a károk felszámolása és az újjáépítés eredményezte az illusztrációk megszületését. Számos grafikus, litográfus, rajzoló készített képeket a természeti katasztrófa következményeiről, a sokszorosított művek eladásából származó bevételt pedig a kármentesítésre fordították.

Jól ismertek azok a metszetek, melyek Buda, Óbuda, Pest egy-egy terét vagy épületét mutatják az árvízi napok idejéből. Ezek között találhatók azok a Klette Károly, Kohlmann Károly és Schwindt Károly rajzaiból készült kőnyomatok, melyek a szinte teljesen megsemmisült Soroksári (Ráday) utcát mutatják a templommal a kompozíciók közepén.

Az árvíz sújtotta tér a régi templommal a Klette Károly rajzáról készült kőnyomaton, 1838 (Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

Kohlmann Károly acélmetszete a templom környezetéről (megjelent a Hazai Magyar Vándor című kalendárium 1939. évi számában)

A képeken kivehető, hogy az épület átvészelte az árvizet, az azonban nem látszik, valójában milyen károkat okozott az áradat az épületben. Az első napokban a víz szinte teljesen elborította a templomot, az oltárokat és a szószéket elsodorta az ár, a falak pedig süllyedni kezdtek. Májusban Pest tanácsa gondoskodott a helyreállításról, a falakat hatalmas támpillérekkel látták el, a berendezést újabb adományok segítségével pótolni tudták.

A templom állagának romlása azonban megállíthatatlannak bizonyult. A falak süllyedtek és repedeztek, s bár még 25 évig fogadta az egyre növekvő számú ferencvárosi híveket, 1865 áprilisában életveszélyes állapota miatt végleg bezárták. A misék megtartására a tér északkeleti sarkán 1859-ben épült iskola két tantermét jelölték ki. A templomból Schöfft József festményét a ferencesek konventjébe szállították, mely 2017 óta a belvárosi ferences templom szentélyének oldalfalán látható, és így az egyetlen megmaradt alkotás, amely az ideiglenes templomból származik.

Schöfft József: Szent Ferenc stigmatizációja, 1822 (Fotó: Simon Tímea)

1866-ban a végleges templom építésének előkészítése is megkezdődött. Ybl Miklós, az új egyház tervezője megbízta Wagner János építőmestert, hogy a rogyadozó templom falait újra megerősítse, hogy az attól kezdve kőfaragó műhelyként és raktárként is használható legyen. Az építőmester biztosan jó munkát végzett, mert a régi templom egészen 1878-ig ott állt az épülő új mellett és biztosította a helyet a kőfaragó munkák számára. Az év nyarán azután elbontották, mert az Ybl-féle templom árvíz ellen építendő teraszának kialakítását már akadályozta.

A ferencvárosi Dunapart 1878 körül Klösz György látképén, bal oldalon az ideiglenes templom tornya látszik (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.152


A ferencvárosi Dunapart 1878 körül Klösz György látképén, jobb oldalon az épülő Ybl-féle és a még álló ideiglenes templom látszik (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.181)

A történet végén szót kell ejteni arról a személyről, akinek azt köszönhetjük, hogy az ideiglenes templomról ennyi részlet fennmaradt. Kurtz Vilmos ferencrendi szerzetes, plébános 1879-ben, az új templom felszentelésének évében kiadta az építéstörténettel kapcsolatos visszaemlékezéseit és kutatásait tartalmazó füzetet. 1855-ben kezdte szolgálatát az ideiglenes templomban, és 1909-ben bekövetkezett haláláig a külvárosból kerületté váló Ferencváros egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő polgáraként, igazi lokálpatriótaként élt és dolgozott. Nélküle nagyon keveset tudnánk az idén 200 éve átadott első ferencvárosi katolikus templomról.

Nyitókép: A mai Bakáts téri plébániatemplom helyén egykor egy 1822-ben épült kis, falusias jellegű templom állt, ami az 1838-as árvíz alkalmával súlyos károkat szenvedett (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1886. március 14.)