A Margit híd Budapest második dunai átkelőjeként 1876-ban készült el, huszonhét évvel a Lánchíd felavatása után. Ám átadásakor sokan felesleges luxusberuházásnak tartották. A korabeli élclap, a Borsszem Jankó 1876. május 7-én külön cikket szentelt annak a témának, hogy az akkor pár napja megnyitott hídon senki sem jár. A humoros írás szerint még az is mendemondának bizonyult, hogy a híd egyik lámpájára fecske ült.

„A siesta óráiban a forgalom épen nem csökkent, mert amennyi ember a hídon délelőtt közlekedett, annyi maradt délután is. Négy órakor a budai parton hire járt, hogy fecske ül a hid egyik lámpásán, de e hír kósza mende-mondának bizonyult. […] Este 9 órakor az egész napi személyforgalom volt: 0,000,000,000,000,000. E hosszú számsor cáfolhatatlan bizonysága annak, hogy a Margit-híd már jelenben is a fővárosi lakosság égető szükségének felel meg, mennyivel inkább fog tehát a közel jövendőben.”

Valóban, a híd forgalma a XIX. század végéig messze elmaradt a Lánchídétól, annak ellenére, hogy olyan intézkedésekkel is próbálták az itteni forgalmat növelni (és az ekkor már öregedő Lánchídét csökkenteni), hogy itt a teherszállító szekereknek alacsonyabb volt a hídvámja. A helyzet a XIX. század végén fordult meg, a Nagykörút kiépítésével és a Margit híd budai hídfőjének rendezésével, amikor is a budai Országutat, a mai Margit körutat valóban összekapcsolták a híddal. Az 1930-as évekre a Margit híd már keskenynek, zsúfoltnak számított. Az egyre növekvő forgalom kezelésére sok terv merült fel, nemcsak a híd szélesítése, hiszen napirenden volt az Árpád híd építése is, és gondolkoztak egy, a Kossuth és a Batthyány teret összekötő hídról is.

A Margit híd szélesítési munkálatai 1935-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 204096)

Azonban az 1930-as évek közepén az a döntés született, hogy a legegyszerűbb megoldás, ha a Margit hidat kiszélesítik Mihailich Győző műegyetemi tanár tervei szerint. Valójában ennek semmilyen jelentős műszaki akadálya nem volt, a Margit híd ugyanis olyan ívhíd volt, amelynek pályaszerkezete minden nyílásban 6, egymással párhuzamos, ívelt hegeszvas gerendára – főtartóra – támaszkodott. A szélesítés e hídnál annyit jelentett, hogy a pilléreket dél felé kissé meghosszabbították, és mellé építettek még főtartót.

A többi budapesti hídnál egy ilyen mutatvány sokkal bonyolultabb lett volna, a Margit híd sajátos szerkezete miatt azonban ezt a közlekedés fenntartása mellett is el lehetett végezni, tulajdonképp a régi mellé egy másik hidat építettek. A pillérekről a díszeket, szobrokat áthelyezték. Mivel a pilléreket technikai okból úgy lehetett csak megépíteni, hogy azok dél felé túllógtak a hídon, ezért ekkor alakították ki a déli korlátoknál a pillérek fölött a kis kőkiszögelléseket.

A forgalom fenntartása mellett zajlott a Margit híd szélesítése, a kép 1936-ban készült (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

Ennek eredményeképpen az addig 11,1 méter széles híd 16,8 méteres lett, azaz a villamos mellett nem irányonként 1-1, hanem 2-2 forgalmi sávot lehetet kialakítani. Ekkor épült meg a híd közepén, a Margit-szigeti csatlakozásnál lévő pillérben az a gyalogos aluljáró, amelyet a legutóbbi felújításkor szüntettek meg.

A vámszedőházak is átépültek, annak ellenére, hogy a vámszedés már 1918-ban megszűnt (Fotó: Fortepan/Képszám: 204099)

Egy picit az eredeti hídon is alakítottak, ugyanis az ívek addig egy lapos talppal támaszkodtak a pillérekre, ami nem volt már előnyös. Hogy a szerkezet a mozgásoknak, a hőtágulásnak, a forgalomból adódó hatásoknak jobban ellenálljon, az ívek végére sarukat építettek be, hatalmas csuklókat, ami miatt az ívek jobban tudtak mozogni, ezért a hatalmas íveket hidraulikus emelőkkel 7 milliméterrel meg kellett emelni (mindezt úgy, hogy a forgalom közben a hídon zavartalanul folyt).

Ezzel az 1872–1876 között épült, az akkori technikával készült, lovas kocsikra és lóvasútra méretezett szerkezet teherbírását a modern korban elfogadottra tudták emelni. Az addigi fapallóval fedett járdákat vasbeton lemezzel váltották fel, amit aszfalttal burkoltak, illetve a villamosvágányokat az úttest széléről annak közepére helyezték.

A sarucsere a régi szerkezeten (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

Természetesen ez a munka nem volt egyszerű, hiszen egy akkor 50 éves szerkezet mellé kellett építeni egy modernebbet úgy, hogy a mérnökök tudták: az eredeti szerkezet tulajdonképp elavult, az 1921-ben végzett vizsgálatok kimutatták, hogy az 1870-es években készült hegeszvas szerkezettel problémák vannak. Emiatt sok kompromisszumot kellett kötni, mindezt úgy, hogy esztétikailag a két új főtartó által hordozott hídrész ne legyen más, mint az eredeti szerkezet.

A két új déli főtartó (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

A munka 1935 májusában kezdődött, és 1937-re készült el, a kiszélesített útpályát 1937 október 1-jén adták át. Azonban nem örült mindenki, ugyanis a Margit hídon, a korábbi ígéretek ellenére nem alakítottak ki kerérkpársávot. A Friss Ujság 1937. szeptember 29-én ezt írta:

„A Közmunkatanácstól annak idején a kerékpárosok ígéretet is kaptak arra, hogy a jövőben nem kell a fél kilométer hosszú hidakon kerékpárjukat maguk előtt tolniuk, mert részükre is helyet biztosítanak. Úgy látszik, az ígéret csak puszta szó maradt, mert a főváros kerékpárosai ma is kénytelenek a hidak lábánál leszállni gépükről és lassú lépésben gyalog haladva áttolni gépüket. A kiszélesített Margithídon, sem a Lánchíd és a Ferenc József hídon kerékpárral nem lehet keresztülmenni. A méregdrága villamosjegyek igen sok munkást, tisztviselőt, magánalkalmazottat kerékpárvásárlásra kényszerítettek és ma már komoly, rendet betartó kispolgárokból áll a kerékpárosok társadalma.”

A híd ugyan elkészült, de a budai hídfőben kisebb forgalmi zavar keletkezett, leginkább a villamosok tekintetében. Változtak a jegyvásárlásnál lényeges kisszakaszhatárok, a megnövekedett forgalom miatt új vonalakat kellett kialakítani, ami átépítésekkel járt. A Friss Ujság 1937. október 29-én így foglalta össze a helyzetet:

„A kövezetet, melyet tizszer raktak vissza, húszszor burkolták be, most újra feltépték. Torlaszok állják el ismét a közlekedés útját. A Margithíd budai oldalánál tehát továbbra is általános a zűrzavar. Nyoma sincs annak, hogy a Beszkárt változtatásokat akar csinálnia közönség érdekében. Még mindig nem tett semmit, csak ígért.”

A forgalom növekedése miatt a közönség ráadásul új autóbuszvonalakat is várt, de nem volt elég autóbusz.

A helyzet végül rendeződött, a szélesebb és újrafestett, csillogó kék híd Budapest egyik legfontosabb átkelője volt, egyben a legészakibb, hiszen az Óbudát Újpesttel összekötő Árpád hídnak még csak a tervezése zajlott.

A kiszélesített Margit híd 1940-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 174359)

A kiszélesített, frissen felújított hídnak nem sokáig örülhetett Budapest lakossága, ugyanis 1944. november 4-én a német csapatok által aláaknázott híd a déli forgalomban váratlanul felrobbant, és a híd nagy részét e robbanás romba döntötte, sok száz életet követelve.

A még épen maradt nyílásokat 1945 januárjában robbantották fel. Az új Margit híd 1948-ra épült fel, kissé más formában, mint amilyen a háború előtt volt.

Nyitókép: A híd az átépítés előtt, 1930-ban (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)