Pest első pályaudvara a város északi határán, a mai Teréz körúton állt, és innen indultak a vonatok Bécsbe és Debrecenbe, illetve Szeged felé és tovább. A vasúti közlekedés gyorsan változott, nőtt a hálózat, és egyre szűkebbnek mutatkozott az 1846-ban átadott régi állomásépület. A tulajdonos, az Osztrák Államvasút (amely nevével ellentétben egy magántársaság volt) ezért terveket készített a pályaudvar kibővítésére, sőt a munkálatokba is belekezdtek.

A régi épület és a Nagykörút helyzete. A fekete vonal a régi felvételi épület, a szürke az új álal elfoglalt terület  (Forrás: FSZEK, Budapest Gyűjtemény) 

Az akkori Gyár utcai, mai Jókai utcai fronton új épületrészeket húztak fel, amire 350 ezer forintot költöttek. Ám ekkor készültek el a körút szabályozási tervei, és látszott, hogy a kibővített pályaudvar beleesik a szabályozási vonalba, azaz az út pont kettévágja a régi csarnokot.

A Nagykörút által kettévágott épületegyüttes, a körúttól jobbra a régi felvételi épület átalakított része, balra az új pályaudvar egy korabeli helyszínrajzon (Forrás: Budapest Főváros Levéltára, HU BFL - XV.17.d.329 - 28902)

A tárgyalások a vasúttársaság és a főváros között 1873-ra zárultak le, és ennek eredményeképp kialakult az új pályaudvar környékének szabályozási terve. A tárgyalásokról a Vasúti és Közlekedési Közlöny 1877. november 8-i számában ezt olvashatjuk:

„Tudvalevő dolog, hogy sok évi tárgyalások után végre 1873-ban tudott csak a főváros az államvaspálya igazgatóságával megegyezni a város nagyon is közelében lévő pályaudvar környékének végleges rendezése, az átjáratok és helyreigazítások tárgyában. Amint a szerződést megkötötték, az osztrák állampálya igazgatósága, minden kicsinykedéstől és fukarkodástól menten azonnal hozzáfogott a mű létesítéséhez. Nem volt a létesítendő munka valami könnyű. Meg kellett küzdeni sok oly nehézséggel, mely más hasonló építéseknél nem fordul elő. Az első kérdés, a pénz kérdése nem okozott nagy nehézséget, mert a majdnem 8 millióra rugó összeget, melybe az egész pályaudvar végleges rendezése fog kerülni, az igazgatótanács készséggel megszavazta.”

A megoldás az lett, hogy a pályaudvari épületeket egyszerűen kettévágták. A Gyár utca mellett lévő régi és új épületeket megtartották, de mögötte, attól északra már az új körút épült ki.

Az új pályaudvar előtt épül a Nagykörút Klösz György felvételén (Fotó:Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.201)

A vasúttársaság vállalta, hogy a körúttól északra új pályaudvart építenek. Az új épület megtervezésére négy cég pályázott, a nyertes a francia Eiffel-társaság lett, a terveket a cég munkatársa Seyrig Theofil késztette. Az osztrák vasúttársaság nem fukarkodott, jól költötte el az új pályaudvarra fordított 8 millió forintot – ami a Margit híd építési költségeinek másfélszerese volt –, igencsak egyedülálló, és impozáns pályaudvari épülettel gazdagította a magyar fővárost. Az épületről a Vasárnapi Ujság 1877. október 28-i száma ezt írta:

„Az egész épület külső és belső kiállítása igen díszes, és annyiban páratlan, mert a vas alkalmazása ily mértékben, mint itt, még sehol sem fordult elő. Kivéve a nagy csarnoknak két sarkpavillonját, melyek tömör modorban vannak előállítva, a fő épület nem egyéb, mint egy vasváz, mely a legszebb, különleges alakú és szinü téglákkal van kifalazva.”

A pályaudvarral szembeni irodaházat a vasúttársaság a mai Nyugati megtervezés előtt építtette: a még nem létező Nagykörút vonalát keresztezve idáig tartott a régi csarnoképület. A kép 1976-ban készült, nem sokkal a ház lebontása előtt (Fotó: Fortepan, Uvaterv)

Valójában ez volt az első nagy budapesti személypályaudvar, és az építésénél alkalmazott megoldások nagyon hasonlóak ahhoz, mint amit a nem sokkal korábbi párizsi világkiállítás nagycsarnokánál használtak. A pályaudvar gyakorlatilag két önálló épület, közöttük áll a nagy csarnok, amelynek hossza 146 méter, fesztávja 42 méter, legnagyobb magassága 24,8 méter. Ez a hatalmas csarnok jóval nagyobb a réginél, hiszen annak fesztávja csak 26 méter volt. Ez tette lehetővé az építés egyik legnagyobb bravúrját, nevezetesen azt, hogy az új csarnokot egyszerűen a régi fölé éptették, és a régi pályaudvari épületet csak akkor bontották el, amikor az új kész lett. A kivitelező mérnök magyar volt, Gyengő László Viktor. Igaz, hogy a szerkezet nagy része Franciaországban készült, de egyes elemek itthonról, például a Ganz-gyárból származtak. Az új állomásépületet nagy ünnepség keretében adták át, erről a Fővárosi Lapok így tudósított 1877. október 30-án:

„Főbejáratánál a Podmanitzky utca felől, hol nemzeti zászlók, lombgúlák hirdették a nap ünnepét, folyton roppant közönség tolongott. A megnyitás tizenegy órakor történt, mikor a miniszterek megérkeztek. Ott voltak: Péchy Tamás, közlekedésügyminiszter, Trefort Ágoston, Perczel Béla, Szende Béla, Bedekovich Kálmán miniszterek, Edelsheim-Gyulai báró törzstisztek kíséretében, hatósági tagok, képviselők, hölgyek számosan sat. Az érkezőket a vasúttársaság nevében gróf Széchen Antal, és de Serres sat., fogadták. A megtekintés alatt a parkban a Párma-ezred zenekara játszott magyar darabokat s mikor a vendégek távoztak, a Rákóczi-indulót. A társulat szóval nemcsak egy milliókba került s a maga nemében páratlan diszépülettel ajándékozta meg a fővárost és Magyarországot, de udvariassága és tapintatossága által a vasárnapi ünnepet rokonszenvessé, széppé és emlékezetessé is tette.”

Az új pályaudvar mindennel fel volt szerelve, amit akkor egy ilyen központi állomástól elvártak, várótermek, díszes jegyárusító csarnok, éttermek, poggyászfeladó csarnok, posta, külön udvari váróterem és külön váróterem a kormánytagoknak. A leendő körútra egy hatalmas üvegfallal nyíló nagy csarnokban eredetileg hat vágány várta a vonatokat a Monarchia akkori lenagyobb pályaudvari épületében. Igaz ez már az 1880-as évek közepén kevésnek bizonyult.

Az Osztrák Államvasút  a mai Nyugati  új csarnokának rajza Auguste Serrestől, a vasúttársaság építési igazgatójától, a pályaudvar alapkoncepciója tőle származik (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Az új állomás a mai nevét, a Nyugati pályaudvart csak 1891-ben kapta, amikor is a működtető társaságot a magyar kormány államosította, és így a pályaudvar is a MÁV kezelésébe került. A Nyugati pályaudvar azóta is szolgálja a hazai vasúti forgalmat, impozáns csarnoka a Nagykörút egyik éke. Az elmúlt 145 évben felmerült több terv is a vonatok elköltöztetésére, de a mostani hosszú távú tervek is számolnak a Nyugatival, még akkor is, ha megvalósul az az elképzelés, hogy a vonatokat a föld alá terelik. 

Nyitókép: Az új pályaudvar nem sokkal az átadása után, 1878-ban Klösz György fényképén (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.202)

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:

Megmutatjuk, hogy milyen lesz a megújuló Nyugati pályaudvar

Uniós forrásokat nyert a Nyugati pályaudvar fejlesztése

EZEK A CIKKEK IS ÉRDEKELHETIK:

A Nagykörúton kötött ki az elszabadult vasúti személykocsi

Híd a Marx tér felett – Ötven évvel ezelőtt így képzelték a Nyugati pályaudvar környezetének átépítését