Pest a mai fogalmak szerint nem volt nagy város, hat nagyobb városrészre oszlott, a Belvárosra, a Lipótvárosra, a Terézvárosra és Józsefvárosra, valamint Ferencvárosra és a külterületekre, ami valójában Kőbányát jelentette, azaz a város beépített területe – Kőbányát kivéve – alig terjeszkedett túl a mai Nagykörúton, amelynek vonalát épp ekkor, a városszabályozáskor jelölték ki.

Az egész városban mindösszesen 5699 épület állt, és a statisztikák szerint 1872-ben összesen ebből 277 épületet emeltek, igaz lebontottak 51-et, és 1872-ben összesen 6873 szoba létesült. Pest összesen ekkor 83 ezer lakószobával rendelkezett, 1872-ben legtöbb új szoba Terézvárosban, a legkevesebb Kőbányán épült. A szegényebb családok általában egy szobában éltek, rosszabb esetben egy szobán több család is osztozott, tehát a szobaszám valójában fontosabb volt, mint az új lakások száma, igaz a fenti 6873 szobához épült 2987 konyha.

Pesti bérház nagyon sok, udvarra nyíló lakással, szobával a Mária Valéria utca 8. alatt az 1890-es években (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

Kőrösi József statisztikus Az 1872. évi pesti építkezések című munkájában ezt nagyon plasztikusan írja le:

„A szobáknak ezen nagymérvű szaporodása ép oly meglepő, mint örvendetes tünemény. Tanúságot teszen ez, vagy a város folyton tartó nagy szaporodásáról, vagy pedig a lakosság kényelmesebb és egészségesebb lakviszonyairól. Akik a helybeli körülményeket ismerik, alig lesznek hajlandók ez utóbbi eshetőségnek nagy valószínűséget tulajdonítani, sőt a mindennapi tapasztalat ép ellenkezőleg annak bevallására késztet, hogy lakviszonyaink évről-évre elviselhetlenebbekké, a lakbér pedig folyton drágábbá válik.”

Ugyan minden városvezető kerülendőnek tartotta, de még ekkor is épültek pincelakások, összesen 530 szoba épült pincelakásként, amelyeknek a száma és aránya nemhogy csökkent, hanem még emelkedett is. Az utcai és az udvari szobák esetén az utóbbiak voltak túlsúlyban, 3119 szoba épült úgy, hogy udvarra nézett.

Pest építési lázban égett a XIX. század utolós harmadában, nemcsak lakóházak, hanem más épületek, például templomok is sorra épültek (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

A beruházások 30 százaléka esett a Terézvárosra, 24 százaléka Józsefvárosra és 9 százaléka Ferencvárosra, de a legdrágább épületek a Lipótvárosban épültek, a legolcsóbbak pedig Ferencvárosban.

Persze nem csak lakóházak épültek, hiszen jelentős közintézményeket is emeltek, Kőrösi József idézett tanulmánya szerint ezek voltak a jelentősebb építkezések.

„...magánépitkezések: 9. Miklósy ideiglenes népszínháza az Istvántéren; 10. a Külső-Soroksári-úton épült honvédmenház; 11. az Üllői-út mentében épült katonai barakkorház, halottas kamra és kezelési épületek; 12. a Thonet-testvérek és 13. az új »Lloyd« elkészült díszes épületei; az alsó- 14. a Kassa-oderbergi vasút kész, és 15. az alföld-fiumei vasút épülő igazgatósági palotája a felső-rakparti telkeken; 16. a keleti vasút épülő palotája a holdutczában; 17. az egyesült fővárosi takarékpénztárnak a Dorottya Wurm- és M. Valeria-utczák sarkán; 18. a hazai első takarékpénztárnak a szénatéren levő »2 pisztoly« telken épülő díszes négyemeletes palotáik ; 19. a kőbányai takarékpénztár emeletes háza Kőbányán; 20. Batizfalvi Samu gyógyintézete a városligeti fasorban; 21. m. kir. dohánybeváltóhivatal-épület a józsefvárosi rigóutczában; 22. m. kir. honvédfelszerelési szerraktár a víg- és József-utczák sarkán stb.”

Általában a céges építkezések nemcsak irodákat jelentettek, hanem az épülő palotákban lakásokat is kialakítottak, az adott vállalat vezető tisztségviselői számára, de az sem volt ritka, hogy bérlakások is voltak ezekben az épületekben.

Az 1872. évi építési költségek (ebbe az üzletek, melléképületek és minden egyéb beletartozik) 14 128 320 forintot tettek ki, ez a Margit híd építési költségének közel háromszorosa, mai áron 56,3 milliárd forintnak felelne meg. A lakóházakra 13 151 410 forintot fordítottak, a fennmaradó, kevesebb mint 1 millió forintos összeg esett a műhelyekre, és az egyéb, nem lakás célú épületekre. Ez azonban nem feleltethető meg a mai költségeknek, hiszen egész más volt akkor a munkabér és az építőanyag ára.

A Margit hídtól északra hatalmas építőanyag-telepek voltak a XIX. század végén (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

Az építési költségek a statisztikák szerint emelkedtek ekkor Pesten, mégpedig 9,7 százalékkal. Mit jelent ez a bérek és az építőanyagok tekintetében? Az építőanyagok közül a „kemény alapkő” 28-ról 30 forintra, 1000 tégla ára 30 forintról 34 forintra emelkedett, a többi építőanyag ára viszont jelentősen nem változott.

A munkabérek tekintetében a legjobban a kőfaragók kerestek, hiszen nekik a napi bérük 4 forint volt, ez azonban 1871-hez képest nem emelkedett. A kőművesek napszáma 2 forint 20 krajcárról 2 forint 30 krajcárra emelkedett, és ugyanúgy 10 krajcárral, 1 forint 20 krajcárra emelkedett a napszámosok fizetése. (Egy 1872. évi osztrák értékű forint ma 3986 forintot ér, azaz egy napszámos mai áron alig 4 ezer forintot kapott.)

Nyitókép: A Nádor utca 80. szám alatti építőanyag-telep az 1890-es években (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)