A csíkszentkirályi és a krasznahorkai Andrássy grófok famíliájából származó idősebb Andrássy Gyula (1823. március 8. – 1890. február 18.) kétszáz esztendővel ezelőtt látta meg a napvilágot. A rendelkezésre álló források eltérő módon adják meg születési helyét, a család tulajdonában álló és ősi vidéki fészküknek tekintett Tőketerebes, Kassa és az erdélyi Oláhpatak is szóba kerülhet.

Az Andrássy-mauzóleum a felvidéki Tőketerebesen a gróf Andrássy Gyula-emlékév megnyitójának napján, 2023. március 8-án (Fotó: MTI/Balázs Attila)

A tanítórendként funkcionáló piaristák több iskolájában is megfordult, majd a pesti egyetemen jogot tanult. A fiatalemberre a reformkori nemzeti liberalizmus és gróf Széchenyi István rendkívüli hatást gyakorolt, csatlakozott az ellenzéki mozgalomhoz, az 1847-es diétán Zemplén vármegye követeként vett részt, ahol a Kossuth Lajos mögött felsorakozó liberálisok sorát gyarapította. Az áprilisi törvények elfogadása – a feudális államból polgáriba történő rendszerváltás – után Zemplén főispánjává nevezték ki.

Gróf Andrássy Gyula miniszterelnök fényképe 1870-ből (Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)

Amikor a horvátok Magyarországra támadtak, a zempléni nemzetőrök élén vonult hadba ellenük, részt vett a pákozdi és a schwechati csatákban, majd a tavaszi hadjárat idején a fősereg vezére, Görgei Artúr tábornok mellett kapott beosztást. A detronizáció után felálló Szemere-kormány külügyminisztere, gróf Batthyány Kázmér Törökországba küldte diplomáciai megbízatással. Itt érte a világosi fegyverletétel híre. Távollétében Haynau táborszernagy kötél által halálra ítéltette és jelképesen („in effigie”) felakaszttatta, az akasztófára felszegezett a hóhér egy táblát, amelyen a gróf neve szerepelt.

A száműzetésből amnesztiával tért haza az 1850-es évek második felében. Deák Ferenc politikai táborához csatlakozott, részt vett az 1860–1861-es országgyűlésen, majd a kiegyezést tető alá hozó, 1865-ben összeülő parlamentnek a munkájában. A kiegyezési tárgyalások folyamán hamar vezető szerepre tett szert, bizalmat ébresztett Ferenc Józsefben és a Deák Pártban egyaránt. A tárgyalások kiemelkedő vezető tagjaként a teljesítményéért nevezte ki az uralkodó magyar királyi miniszterelnöknek 1867 februárjában. Nevéhez kötődik a kiegyezési törvények letárgyalása, elfogadtatása és Ferenc József osztrák császár magyar királlyá koronázása 1867. június 8-án.

Andrássy Gyula kormányának tablója (Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)

Ezt a politikai eseménysorozatot, törvényalkotási folyamatot és az ünnepélyes koronázást nevezzük összefoglalóan 1867-es kiegyezésnek, az így létrejövő politikai berendezkedést dualizmusnak, híveit hatvanheteseknek, a kétpólusú (Bécs–Budapest) birodalmat Osztrák–Magyar Monarchiának. A kiegyezés nem a két állam, hanem az uralkodó és a magyar politikai elit közötti megegyezést jelentette. A magyar fél azonban ragaszkodott ahhoz, hogy Ausztriában is alkotmányos rendszer jöjjön létre, melyet Ferenc József elfogadott, így született meg a decemberi alkotmány a Lajtán túli birodalomrészben. Ezzel egyedülálló módon a magyar történelem folyamán a magyar állam érte el, hogy egy másik államban is bevezessék az alkotmányosságot, az úgynevezett decemberi alkotmányt.

Benczúr Gyula 1884-es festménye Andrássyról 

Andrássy nem csupán ebben játszott kulcsszerepet, de miniszterelnökként (1867–1871) azt is érdeméül fogadhatjuk el, hogy ő fektette le a liberális, modern parlamentáris és kapitalista állam alapjait. Kabinetjének törvény-előkészítő és -alkotó munkája eredményeképpen fogadták el azokat a törvényeket, amelyek kiépítették az igazságszolgáltatás, a vallás, a gazdaság terén az állampolgárok közötti jogegyenlőséget.

Ezek mellett fogadta el az országgyűlés a Fővárosi Közmunkák Tanácsáról és Pest-Buda hosszú távú fejlesztésének fedezetéül szolgáló hitelfelvételről szóló törvényt. Andrássy miniszterelnök aktívan közreműködött a kettős főváros fejlesztésében, a Közmunkatanács elnöki teendőit is ellátta, mellyel precedenst teremtett, mivel ezután hagyomány, szokásjog alapján a mindenkori kormányfő lett a Fővárosi Közmunkák Tanácsának elnöke, igaz általában az alelnök helyettesítette.

Andrássy Gyula és Deák Ferenc relikviái a régi Országgyűlési Múzeumban (Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)

A korabeli hírlapi cikkekből is tudható, hogy Andrássy rajta tartotta a szemét Pest-Buda városfejlesztési politikáján, ellenőrizte a kidolgozott terveket, érintkezésben állt az ezek kidolgozásával megbízott mérnökökkel, tisztviselőkkel, egyszóval az illetékesek „körmére nézett”.

Amikor 1871 őszén az Osztrák–Magyar Monarchia közös külügyminisztere, Ferdinand von Beust báró elvesztette az uralkodó bizalmát a követésre javasolt politika irányvonala miatt, Ferenc József a birodalmi külpolitikába beavatkozó és a nemzetközi helyzetet helyesen felismerő Andrássy Gyula grófot nevezte ki a császári ház és a külügyek miniszterévé.

Ez azt jelentette, hogy meg kellett válnia a magyar királyi miniszterelnöki bársonyszéktől és a budavári Sándor-palotából a bécsi Ballhausplatz-i palotába, a Habsburg Birodalom külpolitikáját régen irányító híres Kaunitz és Metternich hercegek egykori rezidenciájába, a külügyminisztérium épületébe kellett költözni.

Andrássy Gyula újraalkotott lovas szobra a Kossuth téren (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Monarchia közjogi hierarchiája szerint a közös külügyminiszter volt a birodalom második számú vezetője a császár és király után. Andrássy tehát feljebb lépett a miniszterelnöki pozícióból, a Magyar Királyság irányítása után az egész birodalom vezetését vette a kezébe.

Tekintettel arra, hogy az Osztrák–Magyar Monarchiát szövetségre léptette a bismarcki, erős Német Császársággal és a cári Oroszországgal – Európa akkori két legerősebb katonai hatalmával – elérte, hogy a magyar nemzet addigi történelme legbiztonságosabb korszakát élje a nemzetközi viszonyokban, hiszen a két legerősebb hadsereggel rendelkező nagyhatalom is a szövetségese volt a Habsburg Birodalomnak.

Amikor Andrássy a külügyminiszteri székbe távozott, Pest városa – elismerendő a főárosért tett munkásságát – díszpolgári címmel tüntette ki.

Az Andrássy-palota a napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Ferenc Józseftől a birodalom legmagasabb kitüntetését is megkapta, az Aranygyapjas Rendet. Magyar politikusként ő vitte a legtöbbre a Monarchia évtizedeiben. Halála után róla nevezték el a Sugárutat Andrássy útnak, amely összekötötte a belvárost a Városligettel. Nevét felvette a fővárosban egy katonai laktanya is.

Amikor 1890 elején elhunyt, Tisza Kálmán miniszterelnök törvényjavaslatot terjesztett az országgyűlés elé, melyben Andrássy Gyula politikai nagyságát elismerve azt javasolta, hogy emlékmű állításával tisztelegjen a gróf előtt.

A parlament által elfogadott 1890. évi III. törvény mindössze két paragrafusból állt:

„1. §. Gróf Andrássy Gyulának a trón és a haza iránt szerzett érdemei elismeréseül Budapesten államköltségen emlék állítandó. 2. §. Ezen törvény végrehajtásával a ministerium bízatik meg.”

Az egyáltalán nem derült ki a szövegből, hogy milyen mementó felállításában gondolkodott az előterjesztő Tisza Kálmán, aki a törvénytervezet vitájában ezt nem is rejtette véka alá. Hosszú ideig nem is történt semmilyen előrelépés az ügyben, mígnem gróf Szapáry Gyula miniszterelnök vezetésével állt fel egy bizottság annak érdekében, hogy döntsön, hol és milyen jellegű emlékművet állítsanak Andrássy tiszteletére.

Az Andrássy út a Hősök tere irányába (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Először megállapodás történt abban, hogy a törvényben említett „emlék” egy szobor legyen, majd döntöttek arról, hogy az Andrássy út végén helyezik el. A szobrászművészek számára kiírt nemzetközi pályázati felhívást 1892 nyarán tették közzé. A beérkezett pályaművek közül a szoborbizottság tagjai egyöntetűen Zala György pályázati elképzelését fogadták el. A művész egyébként személyesen is ismerte a néhai államférfit.

Tekintettel a millenniumi ünnepségekre és a grófról elnevezett út végének átalakításaira, a Hősök tere kialakulására, Podmaniczky Frigyes báró közmunkatanácsi alelnök javaslatára elfogadták, hogy az éppen épülőfélben lévő új országgyűlési épület, az Országház előtti téren legyen felállítva a mementó. Kezdetben a parlament hosszanti tengelye mentén, a mai Alkotmány utcára nézve akarták elhelyezni, de egy azonos méretű mintát felállítva rájöttek, hogy ez esztétikailag nem megfelelő helyszín.

Végül úgy döntöttek, hogy a műalkotást az időközben elkészült Országház déli szárnya előtt állítják fel. A neogótikus épület kitűnő háttérnek bizonyult. Problémát okozott az, hogy egy ilyen méretű szobrot hogyan lehet a hazai öntödék technikai hátterével megalkotni, hogy ne külföldi cégnek kelljen távolban elkészíteni és ideszállítani. A technológiai kihívást nem volt egyszerű megoldani.

A behavazott lovas szobor (Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)

A szobor talapzatát, posztamensét Foerk Ernő készítette el az Oravica melletti ruszkabányai márványból. Az alapzat két oldalán nagy méretű bronz domborműveken Andrássy pályafutásának két legjelesebb eseményét ábrázolták. Egyik oldalon a kiegyezést követő 1867-es koronázást, a másik oldalon az 1870-es években dúló orosz–török háború lezárását eredményező berlini kongresszust, ahol a Monarchiát Andrássy külügyminiszter képviselte.

Andrássy lovas szobrának alapzatán található dombormű, amely az 1878-es berlini kongresszust ábrázolja (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1906. december 9.​)

Andrássy lovas szobrának alapzatán található dombormű, amely az 1867-es királykoronázást ábrázolja (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1906. december 9.​)

A szobor ornamentikája is Zala műhelyéből került ki. A szükséges kőfaragómunkák Král Gyula kőfaragómester, az alapozás Majorossy Géza építőmester, a gránitlábazat lépcsők készítése Seenger Béla kőfaragó mester, a bronzöntvények megalkotása Róna József nevéhez köthetők. A kivitelezési munkák összesen körülbelül 300 ezer koronába kerültek.

A Vasárnapi Ujság címlapja a szoboravatásról és Andrássyról (Vasárnapi Ujság, 1906. december 9.​)

Zala 1905-ben készült el a szoborral, tehát felavatható lett volna, csakhogy ekkor, az 1905-ös képviselőházi választások eredménye miatt – győzött a Ferenc József számára szalon- és kormányképtelen Függetlenségi és 48-as Párt – alkotmányos válság robbant ki, amelyben az uralkodó és a magyar nemzet szembekerült egymással. A válság 1906 első felében megoldódott, megalakult az úgynevezett koalíciós kormány, helyreállt az alkotmányos rend.

Andrássy iránti nagyrabecsülését az öreg Ferenc József azzal is elismerte, hogy személyesen avatta fel a szoborművet 1906. december 2-án.

Id. Andrássy Gyula születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett emlékünnepség az Országházban 1923. április 29-én (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Az utókor a későbbiekben sem feledkezett meg Andrássyról. Születésének centenáriumi évfordulóján az Országházban nagyszabású és ünnepi kivitelezésű rendezvénnyel emlékeztek meg róla, az ezredforduló után pedig a Budapesten megnyíló német tannyelvű egyetem vette fel a nevét.

A második világháború után egy dunai szükséghíd miatt a szobrot eltávolították, csak a 2016-ban állították fel ismét Zala egykori szobrának hasonmását.

Nyitókép: Andrássy Gyula miniszterelnök 1867-ben (Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)