A Margit-szigeti lóvasutat 1869-ben adták át. Ebben az időben még sem a Margit híd nem épült meg, sem a sziget rendezése nem történt meg. A nagyközönség tavasztól késő őszig látogatta a szigetet, ilyenkor megteltek a sétányok, a vendéglátóhelyek és mulatók.

A Margit-szigeti lóvasút 1872-ben (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Nyitott lóvasúti kocsi az 1870-es évekből (Forrás: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum)

Korabeli képeslap a Margit-szigeti lóvonatról 1903-ból (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A lóvasút a belső közlekedést biztosította a szigeten a déli és az északi hajóállomások között, a pálya teljes hossza mindössze 1730 méter volt. Az egyvágányú pályán három forgalmi kitérő volt, a vonalat kezdetben öt, később már tíz kocsival szolgálták ki. A sziget déli végén kis kocsiszínt alakítottak ki.

A lóvasútra általában negyedórát kellett várni. Kalauza nem volt, nem járt rajta ellenőr, a jegyet a lóvasút kocsisai osztották.

Lóvonati megállóban várakozók a Margit-szigeten az 1920-as években (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Lóvasút a Margit-szigeten az 1910-es években (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A Margit híd szárnyhídját 1900-ban építették meg, ezután már egyszerűbb volt belépni a szigetre. A hídon, Buda és Pest között ekkor már villamosok közlekedtek. A fővárosi lóvasúthálózat vonalait három év alatt villamosították, 1898-tól nem közlekedett a lóvasút Budapesten, kivéve a Margit-szigeten.

A lóvasút utolsó napjait a filmhíradó is megörökítette

Az utolsó lóvasút a Margit-szigeten 1928-ban (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Végül 1928. április 11-én közlekedett az utolsó lóvasúti szerelvény a Margit-szigeten, véglegesen lezárva ezzel a fővárosi lóvasutak 1865 óta tartó történetét. A helyét az akkoriban elterjedő autóbusz-közlekedés vette át. 

Nyitókép: Margit-szigeti lóvasút régi képeslapon 1910-ben