Buda és Pest között a hidak mellett egészen az elmúlt évtizedekig közlekedtek átkelőhajók. A két part között tulajdonképp már azóta jártak csónakok és hajók, mióta az emberek letepepedtek itt, a római korban, majd a középkorban evezős csónakok, majd a XIX. századtól már kisebb, illetve nagyobb gőz-, illetve motoros hajók.

Az átkelőhajózás a két világháború között jelentősen visszaesett, jelentősége akkor növekedett meg ismét, amikor a II. világháború után csak ideiglenes hidak biztosították a forgalmat. A hidak visszaépítésével e hajók szerepe lecsökkent, de sokáig még volt létjogosultságuk, igaz az 1970-es évektől csak a külvárosokban. Azonban történetünk idején, 1958-ban még élénk forgalmat bonyolítottak le, sőt ekkor a Kossuth híd mellett új járat is indult.

A Vidor átkelőhajó 1960-ban (Fotó: Fortepan/Képszám: 51251)

Az érintett átkelő, a Kossuth híd ma már nem létezik, 1960-ban elbontották. Építésekor, 1945–1946 telén hihetetlenül fontos volt, hiszen az első állandó összeköttetést biztosította Buda és Pest között a szétlőtt városban, amelynek minden korábbi hídja a Duna fenekén feküdt.

A Kossuth híd eleve ideiglenes szerkezetnek épült, 1956-ban a gépjármű-forgalom elől el is zárták, onnantól csak gyalogosok kelhettek át rajta. Azonban 1958 telén, 1958. január 31-én a gyalogosok elől is le kellett zárni, mert a pilléréinél feltorlódott jég túl nagyra hízott, ezt robbantással távolították el. Ugyan a tél elmúlt, de a hidat ezután már nem nyitották meg a gyalogosok előtt sem, mert az állapota ezt nem tette lehetővé.

A Kossuth hídról ekkor egyébiránt élénk vita zajlott, voltak, akik amellett voltak, hogy a hidat meg kellene tartani, hiszen jelkép volt, az újjáépítés jelképe. A műszaki szakemberek viszont amellett érveltek, hogy a híd élettartama lejárt, azt el kell bontani, nem lehet felújítani, hiszen azt borzalmas körülmények között, rohammunkában, talált anyagokból építették, se a tartós műszaki megoldások elérése, se az esztétikus kinézet nem volt lényeges, az számított egyedül, hogy minél gyorsabban kész legyen. A híd szerepét jól mutatja, hogy átadásakor, 1946 telén egyszerűen csak az „élet hídjának” hívták.  

A Kossuth híd 1950-ben (Fotó: Fortepan/Uvaterv) 

A lezárt híd mellett, annak pótlására 1958 áprilisában átkelőhajó-járat indult. A Fővárosi Kishajózási Vállalatnak 16 hajója volt, a régebbi, nyolc vas- és három fatestű, 60-100 személyt befogadó hajók mellé 1958 elején négy új, 100 személyes hajót építtetett, egy régebbit pedig felújítatott. A Népszava című lap 1958. március 8-i számában az átkelőhajók közlekedéséről ezt írta:

„A járatok Megyer és Pünkösdfürdő, a Meder utca és a Népsziget, a Nagyszombat utca és a margitszigeti Palatínus, az István- park és az Alsó-Margitsziget, a Döbrentei tér (Fogas u.) és a Petőfi tér, Budafok és a Csepeli Vasmű, Háros és a 3 csepeli Rózsa utca, továbbá a soroksári dunaágban Csepel, Királymajor és Pesterzsébet, Csepel–Királyerdő és Soroksár között közlekednek.”

Ugyancsak átkelőhajó indítását tervezték a Kossuth hídnál, amely a lap szerint még mindig le volt zárva a forgalom elől. A konkrét hajójáratot a Kossuth híd mellett végül 1958. április 15-én indították meg, a lezárt híd pótlására. A forgalmat az Attila nevű kishajó bonyolította le, amely negyedóránként közlekedett a két part között.

Átkelőhajóra várók az Erzsébet hídál 1959-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 129541)

A kishajóról – amely a Hajóregiszter szerint ma Katalin néven hajózik – nem sokat lehet tudni, valamikor az 1930-as években építették, 1957-ben, amikor megalakult a Fővárosi Kishajózási Vállalat, már a cég tulajdonában volt. Azaz ez a hajó nem az újak közül került ki, hanem egy régebbi egység volt. A 100 lóerős kishajó nem sokáig maradt változatlanul, mert 1961-ben átépítették, meghosszabbították, és Farkas néven, 1962-től már nem a régi helyén, a Kossuth híd pótlásaként közlekedett, hanem a Jászai Mari tér és Pünkösfürdő között, majd 1977-ben Balatonfüreden teljesen átépítették.

A Kossuth híd bontásáról időközben megszületett a döntés, és a hidat 1960. március 17-én elkezdték elbontani. 

A Kossuth híd bontása (Fotó: Fortepan/Képszám: 51143)

Ugyan időről időre felvetődött a gondolat, hogy a Kossuth híd helyén kellene valamilyen átkelő, de híd már nem épült, viszont évtizedekig a tervek között szerepelt egy közúti alagút, végül a metró létesített itt kapcsolatot a Duna két partja között.

A Kossuth és a Batthyány tér között később járt még átkelőhajó, ugyanis a Kossuth téren, az egykori MTESZ-székház bontása miatt – mivel a metróállomás a székház része volt – a metróállomást le kellett zárni, ezért 2016–2017-ben a Kossuth és a Batthyány tér között közlekedtetett a BKV metrópótló hajót, amely 6 perc alatt szelte át a folyót. 

Nyitókép: Az Attila átkelőhajó a Népszabadság 1958. április 17-i számában