A fiatal Deák Ferenc az 1830-as évek elején kapcsolódott be Magyarország politikai életébe, első országgyűlési beszédét Zala vármegye követeként mondta el 1833. május 2-án Pozsonyban, az országgyűlés kerületi ülésén. Tisztánlátása,  racionális gondolkodása, kiegyensúlyozottsága már ekkor figyelmet keltett, így hamar népszerű lett a magyarországi politikusok körében. S már a következő, 1839–1840-es országgyűlést követően fontos feladat hárult rá a büntetőtörvény-tervezet kidolgozásával összefüggésben.

Az országgyűlés (1840. évi V. tc.) egy 45 fős, az országgyűlés mindkét kamarájából delegált vegyes bizottságot hozott létre a büntetőeljárás és a börtönrendszer reformjával kapcsolatban, amely az egyes témaköröknek (anyagi jog, eljárásjog, börtönrendszerek) megfelelően további három albizottságra oszlott. Ezek közül a legnagyobb változásokat javasló, anyagi jogi albizottság tényleges vezetője Deák Ferenc volt, aki emiatt 1841 novemberétől 1843 márciusáig állandó jelleggel Pesten tartózkodott.

Barabás Miklós portréja Deák Ferencről pesti tartózkodásának idején, 1841–1842-ben

Deák érkezését a tisztelet és a megbecsülés jeleként – más politikusokhoz hasonlóan – a pesti ifjúság fáklyás, zenés felvonulással fogadta. Lakása a belvárosi Urak utcája 450. szám alatti épületben volt (ma Petőfi Sándor utca 6–8. szám), ami nemcsak otthont, de – mai szóval élve – munkahelyet is jelentett a jogi kérdésekben alapos ismeretekkel rendelkező Deák számára, a bizottság ugyanis az ő pesti lakásán tartotta rendszeresített üléseit.

Deák Urak utcai szállása a régi pesti Városháza közelében feküdt, ami egyúttal a városban több személy befogadására alkalmas teremmel is rendelkezett, így aligha véletlen, hogy Deák a bizottság érdemi munkájának elkezdését megelőzően 1841 őszén ide, a pesti Városháza termébe hívta össze a törvény tervezetét kidolgozó bizottság üléseit előkészítő, ellenzéki értekezletet.

A régi pesti Városháza termében hívták össze 1841-ben a törvénytervezetet kidolgozó bizottság üléseit előkészítő, ellenzéki értekezletet. Carl Vasquez grafikája 1837-ből (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Deák nagy gonddal fogott hozzá a törvénytervezet kidolgozásához, melynek munkálataiban – hozzá hasonlóan – nagy szerepe volt a történész, jogtudós Szalay Lászlónak is, s a közös munka egy korszerű, nyugat-európai mintájú büntetőtörvény-tervezetet eredményezett. A tervezet olyan, napjainkban is létező fogalmakat írt körül precízen, és kívánt bevezetni a jogi életbe, mint a gondatlanság, a visszaesés vagy az elévülés. Emellett a halálbüntetés helyett a szabadságvesztésre helyezte a hangsúlyt, az ítélkező bírónak pedig a büntetés kiszabásában nagy fokú szabadságot biztosított. A soron következő, 1843–1844-es országgyűlés alsótáblája ugyan megszavazta a javaslatokat, de mivel  a felsőtábla az anyagi jogi és az eljárásjogi javaslatot elutasította, a király pedig a börtönügyi reformokkal kapcsolatosan emelt vétót, a javaslatokból végül is nem született törvény.

Deák Ferenc Pesten 1842 novemberében a bizottság elé beterjeszti a büntetőtörvény-javaslatát. Feszty Árpád falfestménye a budapesti törvénykezési palotában. Az eredetiről másolta Goró Lajos (Forrás: Szilágyi Sándor szerk.: A magyar nemzet története, IX. kötet)

A Pesten ekkor eltöltött idő persze nemcsak munkával telt, hanem szórakozással és kikapcsolódással is, amikor egy-egy rövid időre sikerült kiszakadni a munka és a jogi szövegek és szövevények egyhangú világából. Persze – gondolhatjuk – Deák nem élt kicsapongó életet, vérmérsékletéből adódóan a nyugodt, meghitt, beszélgetős, tartalmas társas együttléteket kedvelte, valamint azokat a szórakozási lehetőségeket, amelyek a szellem pallérozódását szolgálták.

Mivel mindig is fontosnak tartotta a magyar nyelv és kultúra ápolását, művelését, ezért pesti tartózkodása idején gyakori vendége volt a belvárosi lakásától nem messze fekvő, pár évvel korábban elkészült Pesti Magyar Színháznak, főleg Vörösmarty Mihály, Toldy Ferenc, Bajza József vagy Fáy András társaságában. A színház nem sokkal Deák pesti tartózkodását megelőzően, 1840-ben váltott nevet, és lett Nemzeti Színház, állandó helyszínt biztosítva ezzel a hazai kultúra ápolásának.

A Pesti Magyar Színház neve 1840-től Nemzeti Színház lett, melynek Deák Ferenc is gyakori vendége volt. Carl Vasquez grafikája 1837-ből (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A Duna közelében, a Kishíd utcában (mai Aranykéz és Türr István utca sarkán) feküdt a város 1830-as évekbeli előkelő szállója, a Vadászkürt vendégfogadó, ami nemcsak szállással, de étteremmel és kávéházzal is várta vendégeit, s pont Deák pesti tartózkodásának idején, 1842-ben vette át az üzemeltetését az az Emmerling Károly, aki a kor híres vendéglátósai közé tartozott. Hirdetménye szerint a Vadászkürt jó konyhával és pincészettel rendelkezett, ahol rend és tisztaság honolt, s nem utolsósorban jutányos áron várta a vendégeket.

Deák szerette a finom ételeket, de ügyelt arra is, hogy azok jók és egészségesek legyenek. Gyakori ebéd- és vacsoravendégként szívesen tért be az Emmerling üzemeltette fogadóba, ahol többek között Széchenyi és Batthyány is felkereste őt. Széchenyi jegyezte fel 1842. április 13-án a naplójába, hogy Batthyány Lajost a Vadászkürt (Jägerhorn) fogadóba kísérte Deák Ferenchez.

A Vadászkürt fogadó az 1830-as években, Carl Vasquez grafikája 1837-ből (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Emmerling Károly hirdetése a Vadászkürt fogadóról 1842-ben a Pesti Hírlapban (Forrás: Pesti Hírlap, 1842. április 21.)

Az 1840-es évek elején a közvélemény figyelme Széchenyi és Kossuth vitájára szegeződött, és Széchenyi pártfogókat, barátokat akart szerezni politikai és társadalmi elképzeléseinek támogatásához. Az 1840-es évek elején a két Pestre költöző politikust, Deákot és Batthyányt a saját politikai táborában szerette volna látni, azonban később mindketten inkább – ha nem is mindenben, de – Kossuth felé orientálódtak. Deák Pestre érkezésének idején, 1841. november 13-án alakult meg a hazai ipar fejlesztése céljából az Országos Iparegyesület, melynek első elnöke Batthyány Lajos gróf volt, első igazgatója pedig Kossuth Lajos.

Az egyesület a következő év augusztusában a Redoute épületében rendezte meg az első iparmű-kiállítást Pesten, ami nagy visszhangot keltett a városban. Deák szívesen támogatott minden olyan kezdeményezést, ami a haza javát szolgálta, így 1842-ben, pesti tartózkodásának idején – alighanem a kiállítás hatására – maga is alapító tagként tagja lett az egyesületnek, miként az Az Iparegyesület részvevőinek névsora, alapszabálya és tisztségviselői, 1841–1846 című, 1846-ban kiadott műben is olvasható.

Deák Ferenc 1842-ben lett tagja az Országos Iparegyesületnek (Forrás: Az Iparegyesület résztvevőinek névsora, alapszabálya és tisztségviselői, 1841–1846 című kötet; Budapesti Történeti Múzeum, Kiscelli Múzeum, 73.218.1 lt. sz., MaNDA)

Deák pesti szállásának közelében, a Sebestyén tér sarán állt az 1830-as évek legvégén megnyílt Csiga vendéglő, mely a cégérén lévő zöld káposztalevelet lakmározó csigákról kapta az elnevezését. Helyén később az Országos Tiszti Kaszinó épült fel. A vendéglőben gyűlt össze Vörösmarty Mihály Ellenzéki körré szélesedő asztaltársasága, melynek a Pesten tartózkodó, a költővel szoros barátságot ápoló Deák Ferenc is gyakori tagja volt.

A A Sebestyén tér sarkán állt a Csiga vendéglő

De volt Budán is egy vendéglő, ahol Deák ekkoriban szintén megfordult. A zugligeti Szép Juhászné fogadó kedvelt szórakozóhelye volt a reformkori pest-budai polgárságnak, ahol – ugyancsak Széchenyi naplóbejegyzéséből tudjuk – 1842. május 16-án politikáról beszélgetve Kossuth és Széchenyi társaságában töltötte az időt.

A zugligeti Szép Juhászné fogadó az 1830-as években. Carl Vasquez grafikája 1837-ből (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Fáy András a reformkor irodalmi és társadalmi életének egyik legtevékenyebb egyéniségének számított, aki szintén tagja volt Vörösmarty Csiga vendéglőben összegyűlő asztaltársaságának. Közismert volt róla, hogy az otthona mindig nyitva állt a politika iránt érdeklődő, kultúraszerető emberek előtt. A Csiga vendéglőhöz közeli, Kalap utcai lakásának (az akkori 251. számú ház, a mai Irányi utca és Veres Pálné utca sarka) szalonja az egyik legismertebbek közé tartozott az 1830–1840-es évek Pestjén, a városban tartózkodó Deák többször megfordult ott.

Emellett Fáynak a Pesthez közeli Fóton présháza volt – ami ma is áll –, s ahol 1842. október 5-én többen is összejöttek a házigazda emlékezetes szüreti mulatságán. A hagyomány szerint ezen a napon két jeles eseménynek is tanúi lehettek a vendégek, akik között Deák is ott volt: Vörösmarty a fröccs elnevezést adta Jedlik Ányos találmányának, aki a bort szikvízzel vegyítette, másrészt a költő itt olvasta föl először a címét is itt nyerő Fóti dal című versét, ami mély benyomást tett a fiatal Deák Ferencre.

Mivel Deák a következő évben, 1843-ban is ott volt Fáy szüreti mulatságán, szívesen gondolt vissza Vörösmarty egy évvel korábban elszavalt Fóti dalára, és arra kérte költő barátját, hogy ismét tegye ezt meg az összegyűlt társaság szórakoztatására. A később maga is íróvá váló Vachott Sándorné Csapó Mária így emlékezett vissza az ominózus jelenetre:

„hogy legyen koronája a kedélyes szüreti mulatságnak, Deák Ferenc arra kérte Vörösmartyt, olvasná föl nagyhatású költeményét, mely megelőző évben itt nyerte címét, s itt olvasták föl legelőször, s Vörösmarty nagy tetszésnyilvánítások mellett feledhetlen szépen olvasta föl »Fóti dal« című költeményét.”

Fáy András, a nemzet mindenese

Vörösmarty Mihály elszavalja a Fóti dal című költeményét Fáy András szüreti mulatságán 1842. október 5-én. Az asztalnál Szemere Pál és Pólya József között középen Deák Ferenc ül. Szemlér Mihály A fóti dal című képe 1872-ből (Forrás: Domanovszky Sándor szerk.: Magyar művelődéstörténet V. kötet)

A Fáy-présház napjainkban

A huzamosabb pesti tartózkodás 1843 tavaszán ért végett, mikor Deák visszatért a birtokára, Kehidára. Két évvel később, 1845-ben a liberális ellenzék tagjai, hogy erőiket megszervezzék és egyesítsék, a pártalakítás mellett döntöttek, melyből Deák Ferenc sem hiányozhatott, s fontos szerepet szántak neki benne. Szentkirályi Mór, Batthyány Lajos és Kossuth is arra akarta rávenni az ország egyik legnépszerűbb politikusát, Deákot, hogy költözzön fel állandó jelleggel Pestre. Deák azonban betegeskedésére és szerény jövedelmére hivatkozva visszautasította az invitálást és felkérést. Kilenc évvel később, 1854-ben viszont már ő maga döntött arról, hogy Pestre költözik.

Nyitókép: Pest és a Redoute látképe 1840-ben. Fuchsthaller Alajos grafikája (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

KAPCSOLÓDÓ ÍRÁSOK:

Deák Ferenc és Pest kapcsolata az 1820–1830-as években