Az őrségváltások hagyománya évszázadok óta szerves része a budai Vár életének. Az ország egyik legfontosabb városaként, királyi központként Budán természetes volt a katonaság jelenléte is, amelynek jelentősége a vészterhes időkben megnőtt. A katonai létesítmények, laktanyák életéhez pedig az őrségváltások is hozzátartoztak, így a budaiak számára egyáltalán nem volt szokatlan az efféle látvány – árulta el a Pestbudának Bottyán István, a Nemzeti Hauszmann Program keretében újjászületett Főőrség ügyvezetője, aki nemcsak ismerője, de művelője is a hagyománynak, hiszen tartalékosként szolgál a gróf Nádasdy Ferenc Huszárosztályban.
A mai tartalékosokhoz hasonlóan a polgárság a múltban is részt vállalt a védelmi feladatokban, e célból jöttek létre egyrészt a lövészegyletek, illetve a polgárőrség, amelynek szerepe háborús időkben megnőtt, hiszen ekkor a frontra vezényelt katonaság helyett végezte a hátországban a rendfenntartó és egyéb feladatokat. Mivel a múltban a budai Vár nemcsak lakhely és rezidencia, hanem erődítmény is volt, számos épület szolgálta az itt teljesítő katonákat: a mai Szent György tér keleti oldalán, a Sándor-palota helyén két kaszárnya is állt, a nyugati oldalon pedig egy tüzérlaktanya, de laktanyaként működött a Kapisztrán téren a volt Hadtörténeti Intézet és Múzeum épülete is, ahol tavaly óta a Honvédelmi Minisztérium működik. A Magyar Nemzeti Levéltár Bécsi kapu téri épülete helyén állt egykor az úgynevezett bosnyák laktanya, a Táncsics utcában pedig a József kaszárnya működött, amely később Táncsics és Kossuth börtöneként vált ismertté. A katonai épületek előtt pedig rendre láthattak őrségváltásokat elődeink, noha ezek inkább gyakorlati célokat szolgáltak? és kevésbé voltak látványosak, mint a későbbi díszes, zenével kísért őrségváltások.
Ahol király van, ott királyi testőrség is szolgálja az uralkodót, ez pedig Budán sem volt másként a történelemben. Mint Bottyán István elmondta, a testőrségek életében jelentős fordulatot jelentett a Szent Korona 1790-es Budára hozatala, hiszen ekkor jött létre az úgynevezett koronaőrség, amelynek tagjai igen díszes ruházatot kaptak, így az általuk végzett őrségváltások is jóval látványosabbak voltak, mint a korábbiak. A XIX. században azonban az uralkodó igen ritkán és keveset tartózkodott Budán, noha a kíséretéhez hozzátartozott a szintén díszes öltözetet viselő palotaőrség is. Ahogy a század második felére a Vár védelmi szerepe egyre háttérbe szorult (1874-ben hivatalosan is megszűnt katonai létesítmény státusza), így előtérbe kerülhetett volna a reprezentáció és az uralkodói központ szerepe is, azonban mind nyilvánvalóbbá vált, hogy a király hosszabb budai tartózkodásához a Budavári Palota túl kicsi. Ferenc József udvartartása ugyanis egyszerűen nem fért el az akkori épületben: 1867-es koronázásakor például kíséretének egy részét pesti szállodákban kellett elhelyezni.
Alapvető változást a palota 1890-es, Ybl Miklós tervei szerint indult átépítése hozott. A mester egy évvel későbbi váratlan halála miatt azonban a munkáknak épphogy csak az elejét érhette meg, a nagyszabású, világviszonylatban is kiemelkedő szépségű rezidencia megvalósítása már utódja, Hauszmann Alajos érdeme.
Az új század elejére elkészült a Budavári Palota átépítése. A pompás épület és az azt övező gyönyörű palotakertek pedig minden ízükben azt hirdették, hogy a Vár erődjellege immár a múlté, Budán bizony Európa nagyhatalma, az Osztrák–Magyar Monarchia egyik uralkodói központja jött létre. A királyi rezidenciához megfelelő őrség is dukált, így 1904-ben Ferenc József rendelete életre hívta a darabont testőrséget. Mint Bottyán István elmondta, a kezdetben 60 főből álló testület alapvetően protokolláris feladatokat látott el, az uralkodó védelmét elsősorban az osztrák testőrség biztosította.
A darabont testőrség tagjai az Attila úti laktanyából a Logodi utcán, a Palota úton, a Csikós-udvaron, majd az onnan felvezető, ma Hauszmann nevét viselő rámpán vonultak föl a mai Hunyadi udvarra, a Főőrség épületéhez. Ám a tényleges őrségváltás nem ott, hanem a királyi palota területén történt meg, a vonulás azonban így is látványos megmozdulásnak számított. A darabont testőrséget 1918-ban IV. Károly föloszlatta, ám 1920-ban újraalakult Görgey György vezetésével Magyar Királyi Testőrség néven, immár nem csak protokolláris célból. Az eleinte 44 fős új testőrség feladata ekkortól kezdve kifejezetten a király személyét helyettesítő kormányzó testi épségének biztosítása és ceremoniális díszfeladatok ellátása volt, s a gyalogosok mellett a golyószóróval és puskákkal felszerelt lövészszázad is létesült, amelynek tagjai ugyan nem rendelkeztek olyan díszes, a XVII–XVIII. századi nemesi viseleten alapuló egyenruhával, ám a tényleges védelmet ők látták el. A lovas szakasszal együtt a testőrség összlétszáma 330-340 fő volt.
A katonák 24 órás szolgálatot láttak el, az őrségváltás a Habsburgok idején 12 órakor, az első világháború utántól 13 órakor történt, amely vasárnap és sátoros ünnepeken egészült ki zenés őrségváltással. Mindez a palota területén, illetve udvarán, a mai Koldus-kaputól délre eső részen zajlott, s az 1920–1930-as évekre valóságos turistalátványossággá nőtte ki magát, s folytatódott egészen 1944-ig.
A testőrség tagjai, mint Bottyán István megjegyzi, komolyan képzett emberek voltak, amikor éppen nem végeztek szolgálatot, tanultak és továbbképzéseken vettek részt. Ők voltak például azok, akik Magyarország 1944. március 19-i német megszállását követően megakadályozták, hogy a Várat elfoglalja az SS, illetve októberben fegyveresen is ellenálltak a magyar nyilas-, illetve a német SS-osztagoknak.
Aki tehát ma a budai Várban jár, és a Sándor-palotánál megnézni a zenés őrségváltást, régről eredő hagyománynak lehet szemtanúja, amelynek megőrzését segíti az is, hogy a Magyar Honvédség díszegysége immár testőrezredként szolgál tovább. A Nemzeti Hauszmann Program keretében újjászülető Budavári Palotanegyedben folyamatosan bővül az elérhető élmények köre, így a látványos őrségváltások a jövőben is szerves részei lehetnek a város életének, de az érdeklődőknek érdemes ellátogatniuk az újjászületett Főőrség épületébe is. A megújult belső tér kávéházként és étteremként működik ma már, de büszkén őrzi egykori hagyományait is. A falakon korabeli életképek, ünnepségek fotói, továbbá portréképek sokasága teremt meghitt hangulatot, megkísérelve visszarepíteni a látogatót az időben, az emeleten lévő kiállítás pedig bemutatja a testőrök hajdani mindennapjait.
Nyitókép: Őrségváltás 1938-ban, a háttérben Mátyás kútja (Fotó: Fortepan/Képszám: 32191)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció