Budapest útjainak burkolása kardinális kérdés volt a XX. század elején. A főbb utak addigra kővel vagy különleges esetben fával burkolva lettek, és megjelent az aszfalt is, de a budapesti utcák, terek és járdák jelentős része még nem volt burkolva.
Az sem volt mellékes, hogy ki burkolhatja le ezeket az utcákat, hiszen ha ezt mindenki kedvére tehette volna, akkor az igencsak változatos képet mutatott volna. Ezért a főváros a XX. század elején, hosszas egyeztetések után szabályrendeletet alkotott a burkolatokról.
Ennek a szabályrendeletnek az 1§-a ki is mondta:
„Budapest székesfőváros területén közterületek burkoltatása, — beleértve a gyalogutak burkolását és szegélykövek fektetését is, — továbbá a burkolatok fentartása és javítása a székesfőváros hatóságának kizárólagos joga.”
Itt persze máris beleütköztek egy hatásköri kérdésbe, hiszen voltak olyan utak, amelyek építése és fenntartása a Fővárosi Közmunkák Tanácsa hatáskörébe tartozott, azaz erre a főváros joga nem terjedt ki. Ezért itt elismerték az FKT jogait, nemcsak a létesítésre, hanem a burkolat minőségének kiválasztására. Azt viszont leszögezte a rendelet, hogy a közterületeken lefektetett burkolat tulajdonosa minden esetben a főváros.
Természetesen, ha valamiért fel kellett szedni a burkolatot, akkor azt csak engedéllyel lehetett megtenni, de úgy, hogy a felszedett részen lévő üzletek és házak megközelíthetőségét biztosítani kellett.
Az már más kérdés volt, hogy ugyan a burkolatot csak a főváros, illetve az FKT készíthetett, e két hatóság határozhatta meg a minőséget, az anyagot, és a tulajdonjog is a fővárosé, de a számlát már nem a főváros fizette egymaga, ugyanis létezett egy burkolási járulék, amelyet az érintett ingatlan tulajdonosainak kellet fizetniük. A járdáknál a teljes kövezési költséget, az utaknál – maximum 8 méter szélességig – a költségek felét. A főváros vállalta teljes egészében viszont a szükséges földmunkákat. A díjakat központilag határozták meg, és eltért a belvárosi és a nyaralóövezeti ár. Ha viszont valamely tulajdonos soron kívül kérte az utca burkolását, akkor a teljes árat fizetnie kellett.
A rendelkezés külön szabályozta az eltérő eseteket, így a lépcsőket, a már leburkolt utak újraburkolását vagy a vegyes burkolattal ellátott utak esetén fizetendő díjat is.
A szabályrendeletet már 1903 júniusában megalkották, de az akkori törvények szerint a fővárosi rendeletek csak belügyminiszteri ellenjegyzés esetén léphettek érvénybe, így azt megküldték a belügyminiszternek.
A belügyminiszteri válasz nem jött meg gyorsan, ugyanis a fővárosi közgyűlésben a kérdést majd egy évvel később, 1904 áprilisában tárgyalták ismét, mert a miniszter pár változtatást kért, az övezetek és a díjak megállapításában. A közgyűlés ezeket a módosításokat elfogadta, és így küldte ismét jóváhagyásra.
Az utak építését tehát a burkolási járulék fedezte, legalábbis részben, de a fenntartást már más forrás biztosította, a mára teljesen elfeledett kövezetvám. Ezt a települések a vámhatáraikon szedték a városokba érkező járművektől. Budapest, mivel az 1890-es közúti törvény szerint a vámot csak az utak fenntartására lehetett fordítani, valójában nem kövezetvámot, hanem városi vámot szedett, azaz a várost egy vámhatár vette körbe, amelyet átlépve fizetni kellett egészen 1950. január 1-ig, ekkor szűnt meg ez a vám.
Az utak burkolatáról szóló szabályrendelet végül 1904. május 6-án lépett hatályba. Egy 1911-es összesítés szerint az akkori Budapest területén a burkolt utak legnagyobb része makadámút volt, jelentős volt még a gránit, az aszfalt, a bazalt és a keramit, és jelen volt még a fakocka is. A főváros 1909-ben saját aszfaltkeverő telepet nyitott, ezzel is gyorsítva a burkolt utak terjedését.
Természetesen Budapesten ekkor még sok út földút volt, ezért, bár jól hangzik, de nem igaz az a mondat, hogy a főváros egy 120 éves programot fogadott el. Ugyan a burkolatok készítése ez után folyamatosan készült, azaz egyre több út lett burkolt, de 1950-ben, Nagy-Budapest létrejöttekor jelentős mennyiségű földút került Budapesthez, de ez már egy másik történet.
Útépítés Budán, a Szarvas téren (Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.162)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció