A Fogaskerekű 150 című kiállítás egy olyan közlekedési eszköznek állít emléket, amely 150 éve köti össze Buda hegyeit a város belső részeivel. A helyszín is különleges, hiszen egykor idáig közlekedett a zugligeti villamos és a végállomás csodás épülete a mai napig áll, és mellé épült pár éve egy hozzá illeszkedő, de modern kiállítótér, amely helyet ad a kiállításnak.

A kiállítás (Fotó: MMKM/Szikora Zsombor)

Miért fontos a fogaskerekű? Egyrészt egy közlekedéstörténeti különlegesség, hiszen Európa harmadik ilyen vasútvonala volt. A fogaskerekű akkor épült, amikor a géperejű városi tömegközlekedés gyerekcipőben járt, hiszen a gőzvontatás a városban csak igen korlátozottan tudott megvalósulni, olyan speciális közlekedési eszközöknél, mint például a sikló – Budán ugye 1870 óta működött gőzvontatású sikló – és elszigeteltebb pályákon közlekedő vasutaknál. Ilyen volt a fogaskerekű, amely Buda kedvelt kirándulóhelyét tette elérhetővé, egyben lehetővé tette, hogy a budai hegyvidék is beépüljön.

A fogaskerekű fogas kereke (Fotó: MMKM, Szikora Zsombor)

Azért is fontos a fogaskerekű, mert bár pár éve felmerült, hogy megszüntetik, de a XII. kerület ezen részének a „fogas” a mai napig sokszor az elsődleges tömegközlekedési eszköze, sőt él az a terv, hogy meghosszabbítják mind a két végén. A távlati tervekben az szerepel – hangzott el a megnyitón is –, hogy a fogaskerekű a Széll Kálmán tértől a Normafáig jár majd.

A fogaskerekű 1874-ben épült meg, a kezdetekről a kiállításon ezt tudhatjuk meg:

„Széchenyi Ödön gróf egy uj vállalatot akar létrehozni t. i. Mont Washington rendszerű vasutat a Svábhegy aljától, a Svábhegyen és Zugligeten keresztül a Laszlovszky-majorig és vissza. Nyáron személy, télen fa és egyéb eféle szállítására fogják használni. (A Hon, 1870. július 9.)

A véletlen oda hozott ekkor egy svájczi vállalkozót, aki megkisérté a lehetetlent, a költő fantazmagoriájának megtestesítését, egy fogaskerekű vasútnak az építését föl, a Svábhegy tetejéig.” (Jókai Mór: A Svábhegy és a Zugliget)”

 Az egyik ötletadó tehát Széchenyi Ödön, Széchenyi István fia volt, de a vonalat végül svájci befektetők és svájci mérnökök építették meg, igaz az építést vezető mérnök, Cathry Szaléz Ferenc Magyarországon telepedett le a beruházás elkészülte után, így számos más hazai beruházás is köthető a nevéhez. De térjünk vissza a történethez és a kiállításhoz, amelyben az építkezésről ezt írja az egyik tabló:  

„Az építkezés 1873 júliusában kezdődött és 1874 áprilisában már a síneket kezdték elhelyezni. Eredetileg a városmajori vámházhoz – a mai gyermekorvosi rendelőhöz – tervezték a fogaskerekű alsó állomását, de az építkezés alatt nyilvánvalóvá vált, hogy célszerűbb lenne a végállomást a zugligeti lóvasút ottani kitérőjének közelébe építeni. Végül így került a Városmajor nyugati végén lévő Ecce Homo rétre az impozáns magas-tátrai és az alpesi favázas házak svájci stílusában épült végállomás.”

A kiállítási hely sajátsága miatt sok tárgyat nem lehetett elhelyezni, a Közlekedési Múzeum gyűjteményéből származik egy gőz- és egy villamosüzemű szerelvénymodell, egy fogaslécszakasz és egy fogaskerék.

A megállók helyzetét mutató installáció (Fotó: MMKM, Szikora Zsombor)

Nagyon érdekes az az installáció, amely a vonal emelkedését mutatja be úgy, hogy méretarányosan ábrázolja a fogaskerekű állomásainak egymáshoz viszonyított helyzetét, azaz a távolságát és a magasságát.

A kiállítás számos további különlegességet elmesél, az is kiderül, hogy az eredeti vonalat miért hosszabbították meg 1890-ben, és miért van szerelvényeken a motor, vagy a régebbieken a mozdony mindig a vonat völgy felőli részén. (Ezt a „titkot” eláruljuk:  így biztos nem „szalad” le a kocsi a hegyről, ha elszabadul.)

Az 1929 és 1973 között közlekedő egyik szerelvény modellje (Fotó: MMKM, Szikora Zsombor)

A kiállítás kurátora Földváry Gergely volt, a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény szakmai vezetője, a szakmai anyagának összeállításában a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum munkatársai is részt vettek.

A Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpontban (1121 Budapest, Zugligeti út 64.) a Fogaskerekű 150 című kiállítás jövő év áprilisáig lesz látható, a nyitvatartási idő alatt számos programmal, például a Városmajori remíz bemutatásával készülnek a Helytörténeti Gyűjtemény munkatársai.

Nyitókép: A még gőzvontatású fogaskerekű modellje (Fotó: MMKM, Szikora Zsombor)