A lovak évezredeken keresztül meghatározó részei voltak a városoknak. A ló volt az az erő, amely mozgatta a várost. A modern nagyváros is lóvontatású közlekedéssel született meg, a lóvasút, az omnibusz, a konflis az emberek gyorsabb közlekedését, míg a lovas kocsik az áruk mozgatását tették lehetővé. A XX. században ugyan a tömegközlekedésből kiszorultak a lovak, de az áruszállításban még sokáig tartották magukat a ló vontatta kocsik.
Magyarországon, ahol a motorizáció a XX. században nem olyan ütemben fejlődött, mint Nyugat-Európában, még inkább megmaradtak a lovas kocsik. A II. világháború után teherautó alig maradt az országban, és az 1950-es évek benzinkorlátozásai és a kollektivizált gazdaság sem segítették a teherautók elterjedését. Azaz a lovas kocsik még az 1950-es években is megszokott részei voltak Budapestnek, igaz lassan-lassan terjedtek a teherautók, azok is egyre nagyobb számban szállították az árukat a boltokba vagy akár a tüzelőt és a jeget a magánházakba.
Budapest az 1950-es években nem volt közlekedési dugóktól terhelt város, „köszönhetően” annak, hogy 1950 és 1958 között csak a kiváltságosok használhattak személyautót. Ezt a korlátozást 1958-ban feloldották, és bár nem jelentek meg tízezerszámra az autók Budapest útjain, a hatóságok mégis a forgalom növekedésétől tartottak. Ezért számos közlekedést érintő változást hoztak, így a „hatalmas” forgalom elvezetése érdekében árkádosították a Rákóczi utat – hogy elférjen ott 2x3 sáv, ugyanis 1959-ben döntöttek arról, hogy egy autópályahíd épül az Erzsébet híd helyére –, de más intézkedéseket is hoztak. 1959. június 15-től a belvárosi közlekedést alakították át, amit a Népszava 1959. június 7-i száma így indokolt:
„[…] ezt az intézkedést Budapest világvárosi rangja, s a napról napra növekvő járműforgalom tette szükségessé. A főútvonalakon lassúbb közlekedési eszközök gátolták és lassították a forgalmat. A rendelettől azt várják, hogy tehermentesítik a főváros legforgalmasabb útvonalait.”
De milyen intézkedéseket hozott Budapest rendőrfőkapitánya 1959-ben? Első körben a Nagykörúton belül, ideértve a Rákóczi utat és a Kossuth Lajos utcát, reggel 7 és este 9 óra között lezárták a teherautók átmenő forgalma elől. A célfuvart, azaz az áruszállítást lehetővé tették, de csak a legrövidebb útvonalon. Ugyancsak ettől az időponttól az adott területen a nappali és az éjjeli órákban egyaránt tilos volt lovas kocsival, kézikocsival, triciklivel és kerékpárral közlekedni.
A kerékpár kitiltása azért érdekes, mert az 1920-as évektől egyre komolyabbá vált a budapesti kerékpáros forgalom, hiszen sok embernek ez jelentette a megfizethető közlekedést. Annyira jelentős volt ez, hogy a Horthy Miklós hídon, majd az újjáépítés után Petőfinek elnevezett hídon volt külön kerékpársáv is. Az 1950-es években is sokan kerékpároztak, mert a tömegközlekedés zsúfolt volt, autót pedig nem lehetett ugye használni. A kerékpárt azonban 1959-ben kitiltották Pest nagy részéről. Akkor ugyanis egész másként tekintettek a kerékpárra – ahogy még a következő évtizedekben is –, nem egy alternatív, zöldvárosi közlekedési eszközre, hanem a szegénység, az elmaradottság szimbóluma volt. Ugyanekkor már azt is lehetett tudni, hogy 1960. január 1-től még nagyobb területen, gyakorlatilag a Hungária körúton belül, Budán pedig a Budai körúton belül kitiltják az állati erővel vont járműveket, kézikocsikat, valamint teherhordó tricikliket.
A szabályok megszegőit tetemes, akár 500 forintig terjedő bírság fenyegette. A rendelkezést a rendőrség azzal is magyarázta, hogy a lakosság szépérzékét zavarja, hogy a teherautók összekoszolják a várost (amely alapvetően szürke volt, hiszen mindenki fával vagy szénnel fűtött), másrészt a gyors forgalmat zavarja e járművek lassú sebessége. A Népszava 1959. június 14-i számában a rendőrség illetékese a teherjárművek közlekedéséről azt mondta:
„A rendeletnek nem célja megbénítani vagy gátolni a teherszállítást. A tehergépkocsik átmenő forgalmának korlátozása annyit jelent: ha az említett útvonalakon levő címekre kell árut szállítani, akkor a gépkocsivezető köteles a szállítás rendeltetési helyéhez legközelebb eső mellékutcáról ráhajtani a főútvonalra és a rakodás után a legközelebbi mellékutcán távozni a főútvonalról. Vagyis, úgynevezett célfuvarral lehet behajtani a nevezett főútvonalakra.”
A hatalmas forgalom azt jelentette, hogy Budapesten 1959 elején 35 000 gépjármű volt bejegyezve, ma ez a szám közelít a 700 000-hez, azaz az akkori járműállomány a mostaninak egyhuszada volt volt.
Nyitókép: Hatalmas forgalom a Belvárosban, a teherautó akadályozza a forgalmat (Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU_BFL_XV_19_c_11)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció