Államalapító királyunkat halála után negyvenöt évvel, 1083. augusztus 20-án avatták szentté, teste exhumálásakor pedig leválasztották az épségben maradt jobb karját, mivel csodás erőt tulajdonítottak neki. A székesfehérvári társaskáptalan kincstárában helyezték el, ám annak őre, Mercurius bencés szerzetes ellopta, és a bihari birtokán rejtette el. Szent László király a nyomára bukkant, de nem büntette meg a tolvajt, helyette apátságot létesített azon a helyen. Körülötte település jött létre, ez a mai Szentjobb község, Nagyvárad közelében.
A Szent Jobb tiszteletét az Aranybulla iktatta törvénybe, mely ekkor még az egész karra vonatkozott. A felső részét valószínűleg Nagy Lajos választatta le és vitette Lengyelországba 1370-ben, mikor északi szomszédunkban is királlyá koronázták. A kézfej a XV. század során Biharból Székesfehérvárra került, majd a török uralom idején előbb Boszniába, 1590 körül pedig Ragúzába, vagyis a mai Dubrovnikba, ahol a domonkos szerzetesek őrizték. Mária Terézia 1771-ben hozatta haza, hogy ezzel is megnyerje a magyar rendek rokonszenvét.
Az ereklyének ezüstből készíttetett egy üvegfalú tartót is, melyet felül akantuszleveles, bordás baldachin díszít. Tetején egykor a Szent Korona kicsinyített mása állott, de az már nem látható. E rokokó stílusú ötvöstárgyat 1862-ben Scitovszky János hercegprímás kezdeményezésére cserélték le a ma is használt neogótikus tartóval, melyet Lippert József tervei alapján Bécsben készített a Brix und Anders cég, szintén ezüstből. Ez azonban kevésbé tűnik fel, hiszen a figyelmet a gazdagon díszített, oromzatos-nyeregtetős láda vonja magára, melynek üvegfalait mérműves ablakok tagolják. Szintén Bécsben, Bröse ötvözmester műhelyében készült, és súlya igen tekintélyes, negyvennyolc kilogramm. Az eredeti ereklyetartó ma az esztergomi Főszékesegyházi Kincstárban található, és 1904 óta Szent Kőrösi Márk földi maradványait őrzi.
Kevésbé ismert, hogy Szent Istvánnak nemcsak a karja, de néhány másik csontdarabja is fennmaradt. Középkori iratok említik a koponyájának egy két centiméteres darabját, illetve egyik bordájának egy öt centiméteres töredékét. Megvan még az egyik lábszárcsontja is, bár nem Magyarországon, hanem Bécsben. Albert király (1437–1439) özvegye, Luxemburgi Erzsébet ugyanis oda menekült a főurak elől, és a Szent István-székesegyháznak, vagyis a Stephansdomnak ajándékozta. Ma is ott őrzik egy 1847-ban készült, aranyozott bronz ereklyetartóban, melyet ékkövekkel díszítettek. A 47 centiméter hosszú és 44 centiméter magas üvegfalú ládika tetejére a Szent Korona kicsinyített mását állították.
István királlyal együtt Imre herceget és Gellért püspököt is szentté avatták, utóbbinak egy ereklyéjét szintén az esztergomi Főszékesegyházi Kincstárban őrzik. Jelentősége felbecsülhetetlen, hiszen alig maradt fenn tőle ereklye, az 1514-es parasztháborúban ugyanis szétszórták a csontokat. Ez annak köszönheti megmenekülését, hogy Nagy Lajos király még 1384-ben az itáliai Muranó városának ajándékozta. Scitovszky János hercegprímásnak innen sikerült visszaszereznie a XIX. század közepén. A püspök combcsontjának alsó részét egy üveghenger foglalja magában, mely egy 72 centiméter magas, neogótikus ötvösmű része.
Az 1083-as szentté avatást László király kezdeményezte, akinek 1192-ben hasonló megtiszteltetésben lett része. Több csontját is ereklyeként kezelték, koponyája számára Zsigmond király uralkodása alatt készítették azt a hermát, mely az egyik legjelentősebb középkori műkincsünk. Évszázadokig Nagyváradon őrizték, ahonnan Naprágyi Demeter püspök Győrbe vitte át, és – kisebb megszakításokkal – azóta is az ottani székesegyházban őrzik. Nyakszirtcsontjából egy darabot később visszaadtak a Nagyváradi Püspökségnek, mely egy hasonló hermát készíttetett számára. A lovagkirály egy fogát pedig ma Esztergomban őrzik, ahová Simor János korábbi győri püspök vitte magával, mikor 1868-ban érsekké nevezték ki. Az aranyozott sárgaréz ereklyetartó gótikus úrmutatókra emlékeztet, az üveghenger fölötti felépítményben Szent László apró szobra látható.
A magyar szentek közül Erzsébet a legismertebb, hiszen élete javát német földön töltötte, arrafelé Türingiai Szent Erzsébetnek nevezik. Halála után Marburgban helyezték örök nyugalomra, és 1235-ben történt szentté avatása után csontjai számára is itt készítették a legdíszesebb ereklyetartót. Egy különleges ereklyéje viszont Esztergomban található, méghozzá az ágyának fejfájából esztergált botot. A tisztelet ugyanis nemcsak földi maradványokat, hanem használati tárgyakat is megillethet. A több mint egy méter hosszú tárgy felső gombját Hessen tartomány címere díszíti, ugyanis II. György hessen-darmstadti gróf készíttette a XVII. század közepén.
Szent Margittól is egy hozzá kötődő tárgyat mutatunk be, mely látványosan jellemzi az aszketikus életét. Apja, IV. Béla a tatárok elől menekülvén felajánlotta újszülött gyermekét Istennek az ország megmeneküléséért, és a vész elmúltával valóban a domonkos apácák gondjára bízta. Kezdetben Veszprémben, majd a Nyulak szigetén – a mai Margit-szigeten – épített kolostorban töltötte szigorú, önfegyelmező életét. A krisztusi tanítást követve királyi származása ellenére a legkisebb akart lenni rendtársai között, a legalacsonyabb rendű munkákat végezte, és gyakran korbácsolta is magát. Szenvedéseit azért ajánlotta fel, hogy az egymás ellen háborúzó apja és bátyja kibéküljenek. Hosszú ideig viselt vezeklőövet is, melyet ma szintén a Főszékesegyházi Kincstárban őriznek ereklyeként. A két félköríves vaspánt egyenként 42 centiméter hosszú és 5 centiméter széles, elülső végük azonban kiszélesedik, hiszen Margit ott kötötte össze őket. Aranyozott ezüst tartójukat 1881-ben készítette a bécsi Anders cég Lippert József prímási főépítész tervei alapján. Félkör alakú, tehát a pántokat egymás alatt tartják benne. Külső felületét levéldíszes zománcmezők és drágakövek is díszítik.
Szent Istvánnal kezdődően a magyar szentek tetteikkel és életükkel példát mutattak az ország népének, sőt az egész világnak. Ereklyéikkel erre a követendő mintára emlékezünk, tiszteletük pedig minden korban tartást ad a különböző nehézségek, kihívások közepette.
A nyitóképen: A Szent Jobb-körmenet 1904-ben (Forrás: Fortepan/Képszám: 277705)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció