A terület egykor a Duna medre volt, a Duna szabályozásakor szorították össze a folyót egy innen, a mai Gellért térről induló hosszú gáttal, de a gát mögött nem töltötték fel a régi medret. A vasúti híd megépülte ezt a mesterséges öblöt kettévágta, és északi részén egy tó jött létre. Azonban a Gellért-hegytől délre nem igazán volt semmi, itt a városnak egy nagy pusztasága terült el. Megközelíteni bajos volt, mert vagy a Gellért-hegy és a folyó közti szűk sávon jutott el ide az ember, vagy megkerülve a hegyet, illetve a Dunán keresztül.
Ám 1896-ban, a Ferenc József híd átadásával megnyílt a lehetőség a beépítésre. Nem messze innen, Pesten, a Kiskörút és a Rákóczi út sarkán volt is egy intézmény, amely folyamatos helyszűkével küzdött, a Műegyetem, amely a Múzeum körúti épületeit 1882-ben foglalta el, és már szinte a kezdetektől kiderült, hogy az eredetileg 600, majd a bővítésekkel 800 hallgatóra tervezett épület bizony kicsi. Már 1897-ben törvényben kapott felhatalmazást a kormány, hogy a budapesti és a kolozsvári tudományegyetemek mellett a királyi József Műegyetem részére is telket keressen és új épületeket építsen.
A keresés eredménye az lett, hogy az 1902. évi XVII. törvénycikkben 10 millió koronát engedélyeztek az új egyetemépületekre. A választás a budai oldalra, a Gellért tértől délre első területre esett.
Az 1902-es tervek szerint a – mai szóval – műegyetemi campust mindössze négy épület alkotta volna, a főépület, a kémiai pavilon, a fizikai és elketrotechnikai pavilon és egy melléképület. Azonban a terület akkora volt, hogy már eleve biztosította a lehetőséget, hogy a jövőben újabb épületekkel az egyetem terjeszkedhessen.
A törvény elfogadására a tervek Czigler Győző egyetemi tanár vezetésével el is készültek, így az építkezés 1903 tavaszán meg is indulhatott. Czigler javasolta a lágymányosi helyszínt, mert ugyan a terület mocsaras volt, de olcsóbban lehetett megszerezni, mint más alkalmas pesti telket. Czigler a Gellért térhez legközelebbi kémiai épületet építhette csak fel, ez 1904 szeptemberében el is készült, és már át is adták a rendeltetésének, illetve a fizikai és elektrotechnikai épület terveivel készült el, amikor is 1905-ben váratlanul elhunyt. A munkát – amelyhez csak az új Országgyűlés építkezése volt fogható – Hauszmann Alajos vette át, aki Pecz Samuval folytatta az építkezést. A hatalmas, városképileg is meghatározó, a Dunával párhuzamos központi épületet Hauszmann tervezte meg.
Közben a programot kibővítették, újabb épületekről határoztak, például önálló könyvtárról, ezért a 10 milliós költségkeretet további 2 millió koronával meg is emelték. A fizikai és elektrotechnikai épületbe 1906-ban költöztek be a hallgatók.
A tervezett építkezések teljes körűen 1909 november végére készültek el, a Vasárnapi Ujság így köszöntötte az új épületet az 1909. november 28-i számában:
„Teljesen készen áll már s át is van adva rendeltetésének a Ferencz József-híd mellett közvetlenül délre, a Lágymányoson a József-műegyetem, az egyetlen magyar műszaki főiskola új épületcsoportja. Kitűnő helyen fekszik, a Duna partján, ahonnan hatalmas arányai érvényesülhetnek, elejével a híd előtti téren, hátával a lágymányosi síknak, Budapest legújabb s egyik legszebb városrészének, a Fehérvári út környékének mintegy kapuja képen. A hatalmas épülettömb e helyen olyan perspektívát kap, mintha a Gellérthegy délkeleti lejtőjének folytatásaképen bocsátkoznék le a Dunára.”
A felépült épületek nem egységes stílusúak, hiszen a könyvtár neogót templomra hasonlít, míg a többi épület is változatos stílusban készült. Erről Hauszmann a Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönyének 1909. évi 12. számában ezt írta:
„A műegyetemi épületek nem egyenlő stílusban készültek, hanem egymástól eltérő építési kiképzésben részesültek és különbözők a koncepcióban és a formák kezelésében. Ez a körülmény abban találja magyarázatát, hogy a tervezésben három építész önállóan vett részt, akiknek művészi egyénisége az épületek kiképzésében is megnyilatkozik. Ezt a változatosságot egyébként az épületek speciális rendeltetése is némileg megokolja, de építőművészi szempontból is elfogadható és érdekes csoportosításra nyújtott alkalmat, amit az uniformis egyhangúsággal nem lehetett volna elérni. Azt hiszem, hogy a különböző rangú és változatos stílű kiképzés nem hibája, hanem lényeges előnye az új műegyetemi épületeknek.”
A teljes épületegyüttest tehát 115 évvel ezelőtt, 1909 november végén foglalta el az egyetem. Különösebben nagy ünnepség nem volt, ennek oka az épp zavaros hazai belpolitikában volt keresendő, ami miatt a király nem kívánt részt venni egy ilyen ünnepen, így a Műegyetemet csak egy házi ünnepséggel avathatták fel.
A Műegyetem a XI. kerületben valóban városformáló lett, hiszen a hallgatók és az egyetemen oktatók, dolgozók közül sokat ide, az egyetem körül, és miatt beépülő utcákba költöztek, és megkezdődött annak a városrésznek a kialakulása, amely ma a XI. kerület központját alkotja.
Nyitókép: A frissen felépült Műegyetem (Fotó: Fortepan/Deutsche Fotothek / Brück und Sohn)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció