A Millenniumi Földalatti Vasút 1896-os megnyitásától egészen az 1973-as meghosszabbításig, a Szépművészeti Múzeumtól a Széchenyi fürdőnél lévő végállomásáig egy, a Városigeti-tavat megkerülő nagy hurkot leírva a felszínen, illetve egy kisebb bevágásban futott. A kis híd az Állatkert állomásnál a pálya feletti kapcsolatot biztosította, mivel a síneken keresztül tilos volt átjárni; és aki a belváros felé szeretett volna utazni, annak e hídon kellett az Állatkert felől átkelnie. Azért az Állatkert felől érkezőknek kellett átmenniük a hídon, mert a Földalatti 1973-ig megmarad bal járatúnak. De ha 45 éve megszűnt a feladata, miért maradhatott meg? 

Annak ellenére, hogy a híd aránylag kicsi, hiszen a nyílása 10,7 méter, szélessége a korlátokkal együtt 2,6 méter, az útpálya csak 2 méter, jelentős műszaki emlék egy olyan korból, amikor a magyar mérnökök is új anyagokkal, új technológiákkal kísérleteztek. A pici hídszerkezet tervezője, aki egyben a Földalatti Vasút vasbeton szerkezetét is építette, Wünsch Róbert cementtechnikus volt, a híd szerkezete pedig merev betétes betonhíd. Ma a legtöbb nagy épület vasbetonból készül, megszokott, kedvelt építőanyag.

A XIX. század utolsó harmadában sok kísérleti megoldással próbálkoztak a mérnökök, hogy a legideálisabb vasbeton szerkezetet megtalálják. A szerkezet előnye az, hogy a beton a nyomást nagyon jól bírja, a húzást viszont nem. A vas viszont ellenáll a húzásnak, így a kettő kombinációja egy olyan anyagot eredményez, amely a húzást és a nyomást is jól bírja, így ideális teherhordó elemek, áthidalások készíthetők belőle. Első vasbeton hidunk 1889-ben épült Solton, ma is áll. A városligeti híd is vasbeton híd, a Wünsch Róbert által az 1880-as években szabadalmaztatott technológiával építették, ma már nem használják. Ebben az esetben nem egy vashálót építettek a betonba, hanem merev, nagy méretű vasbetéteket. 

A híd alatt a földalatti (Forrás: Wikipédia)

Nemcsak a fő nyílásban használták ezt a rendszert, hanem a lépcsőkarok nyílásánál is. A híd felülnézete T alakú, hiszen a városligeti oldalon a lépcsők oldalra vezetnek le a hídról. A kis híd arra is szép példa, hogy betonból is lehet tetszetős szerkezeteket építeni. Annyira igaz ez erre a hídra, hogy még a korlátok is előregyártott betonelemekből készültek. A híd architektúrájának tervezője Brüggermann György volt. 

Bár az 1973-as átépítést a híd megúszta – annak műemlékké nyilvánítását a Közlekedési Múzeum kezdeményezte –, a „hálás utódok” rongálását nem. A hídról az 1980-as évekre minden mozdíthatót, így a beton korlátelemek jelentős részét is elvitték, igen rossz állapotba került. A korlátelemeket 1981-ben újragyártották, de a szerkezet az 1990-es évekre újra lepusztult, romlásnak indult. 2006-ban azonban teljes felújításon esett át, és ekkor kapta mai bordó-fehér színét, előtte évtizedekig sárga színű volt.  Egyes tudósítások szerint a hídnál rendezte gyűléseit egy időben a Magyar–Ír Baráti Társaság, mert a híd motívumai a kelta templomokra emlékeztették őket. 

Wünsch Róbert érsekújvári vasbeton hídjának makettje a Közlekedési Múzeum gyűjteményéből (Forrás: Közlekedési Múzeum) 

Wünsch Róbert emlékét egy kerek emléktábla őrzi a hídon. Nem ez volt az egyetlen hasonló szerkezetű hidja: a városligetit megelőzően, 1892-ben egy 102 méteres, hatnyílású, hasonló szerkezetű hidat épített Érsekújváron. A városligeti híd, hasonlóan a Millenniumi Földalattihoz, akkori nevén Ferencz József Földalatti Vasúthoz, világszínvonalú alkotás volt, méltó a millenniumi kiállításhoz.