Az évad 1944-ben  – a háború ellenére – valamennyire a megszokott módon zajlott a Közlekedési Múzeumban. Mivel akkoriban az épületben nem volt fűtés, ezért télire bezártak, és minden év májusbában nyitottak ki újra. A Pesti Hírlap1944. május 2-án  így adott hírt a nyitásról:

„A Közlekedési Múzeum május 1-én megnyílt és október végéig minden hétköznapon – hétfő kivételével – de. 9–13 óráig, du. 14,30-tól 17 óráig, vasárnapokon és ünnepnapokon de. 9–13 óráig áll a közönség rendelkezésére. A belépés díjtalan.”

1944-ben bombatalálat érte a Közlekedési Múzeumot (Fotó: Fortepan/National Archives)

Természetesen a múzeum vezetése tudatában volt annak, hogy a háború elérheti a gyűjteményt is, ezért korábban hosszabb időre bezártak, és valamennyire felkészültek egy nem várt eseményre, így sok értékes tárgyat óvóhelyre vittek. De sajnos nem minden kincset.

Az 1944-es év végzetes volt nemcsak az ország, hanem a Közlekedési Múzeum számára is. Az 1944. július 2-i amerikai szőnyegbombázás félrecsúszott, és a bombák a Városligetbe csapódtak be, ekkor két bomba eltalálta a múzeumot. Ez még nem lett volna végzetes, de ősszel, szeptember 17-én újabb bombatalálat érte az épületet. Ez olyan jelentős károkat okozott, hogy a gyűjtemény háromnegyede elpusztult. Ezután a megmaradt darabokat is elszállították az épületből, de az ostrom és a fosztogatások tovább károsították a gyűjteményt.

A gyűjtemény háromnegyede elpusztult (Fotó: Közlekedési Múzeum archívuma)

A megmaradt darabokat az ostrom után elszállították (Fotó: Közlekedési Múzeum archívuma)

A háború után úgy tűnt, hogy a múzeum gyorsan helyreállítható lesz. Lelkes munkatársak megpróbálták menteni a menthetőt, és 1947-ben a Károlyi-palotában kiállítást rendeztek, amelyre sok régi tárgyat sikerült helyreállítani. A gyűjtemény is gyarapodott, mivel a kiállításra készült új anyagok is a múzeumba kerültek.

A régi épület 1944-ben (Fotó: FSZEK Budapest-képarchívum)

Biztató volt, hogy elfogadták az intézmény új szervezeti szabályzatát. A múzeum szervezetileg a MÁV-hoz tartozott, és 1949-ben a MÁV keretében terv is készült az épület eredeti formájában történő helyreállításáról, oly módon, hogy egy szint ráépítésével bővítették volna. A magas költségek miatt ez nem valósult meg. 

A Magyar Állam Vasúti és Közlekedésügyi Csarnoka a Városligetben, a millenniumi kiállításon 1896-ban, Klösz György felvétele (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára)

A múzeum régi épülete (Fotó: Közlekedési Múzeum archívuma)

A MÁV 1951-ben már egy Lágymányoson felépülő új épülettel számolt. Azt ugyanis, hogy a múzeumban a gyűjtemény nem fér el, már 1910-ben tudták a szakemberek, és már ekkor gondolkodtak új helyszínekben. Az új épület felépültéig 1951-ben a statikailag alig sérült régi épületet tervezték helyreállítani, de a pénzhiány ezt a tervet is a bizonytalan jövőbe tolta. Sőt 1954-ben a Fővárosi Tanács a múzeumépület teljes bontásáról döntött, amelyet meg is kezdtek. A teljes bontást a múzeum akkori vezetőjénak, Mészáros Vincének a sajtó és a közvélemény, valamint a MÁV vezérigazgatója segítségével sikerült megakadályoznia. 

A múzeum épülete még befalazott ablakokkal 1957-ben (Fotó: Fortepan)

Ebben a környezetben nyílt meg 60 évvel ezelőtt, 1959 őszén egy érdekes kiállítás, amelynek igen beszédes volt a címe:  A Közlekedési Múzeumért. A tárlatnak az adott szomorú apropót, hogy a múzeumot 15 évvel korábban, 1944. szeptember 17-én érte súlyos bombatalálat. Ez újra ráirányította a közönség figyelmét a múzeumra. Eddigre elkészült egy olyan helyreállítási terv, amely az 1954-es bontás után megmaradt épületrészek felhasználásával egy szerényebb múzeumépület felépítését tette lehetővé.

Azt egyébként az illetékesek sem szánták véglegesnek, ez kiderült a kiállítás megnyitóján Kossa István közlekedés- és postaügyi miniszter szavaiból, amelyet a Közlekedéstudományi Szemle 1959. évi 10. számában megjelent „A Közlekedési Múzeumért” kiállítás című írásból idézünk: 

„Ma még nem gondolhatunk arra, hogy olyan hatalmas új múzeumot létesítsünk, amely a már most is rendelkezésre álló kiállítási anyag egyidejű, állandó bemutatására alkalmas és a közlekedés történetéről átfogó képet adó, s emellett a korszerű közlekedési technikát is szemléltető kiállítások rendezésére is lehetőséget nyújtson. A bemutatott tervek szerinti épület azonban alkalmas lesz arra, hogy itt különféle értékes és hasznos közlekedési célkiállítások kerüljenk megrendezésre.” 

A munka aránylag lassan haladt, az építkezés 1960-ban kezdődött, és 1965-re fejeződött be. Az új épületben – valójában a három esztelen rombolás (a két 1944-es bombatalálat, majd az épületben nagyobb károkat okozó 1954-es bontás) maradékaként – 1966 áprilisában nyílhatott meg az addigra a MÁV felügyelete alól kikerült intézmény. 

A régi épület bejárata (Fotó: Közlekedési Múzeum archívuma)

Az „új” épület magán viselte a múlt minden problémáját, egyrészt, hogy már az eredeti felépítésekor, 1896-ban is ideiglenes épületnek szánták, illetve, hogy a felújítás az 1960-as évek színvonalán is rossz minőségben történt, így az épületet rendesen fel sem lehetett fűteni vagy ki sem lehetett szellőztetni.

A nyári hűtés szóba sem került. 1978–1987 között egy új épületszárnnyal bővült a múzeum, amelyben viszont rengeteg volt a lépcső, és az emeleten nehezebb tárgyakat elhelyezni nem igazán volt szerencsés.

Egy 1966-os kép a helyreállítási munkálatokról. A képen a múzeum dolgozói: Jánosi Sándor asztalos, folklorista, volt főcserkész (b), gróf Zichy Péter villanyszerelő (j) (Forrás:  Dr. Mészáros Vince – Dr. Mészáros Balázs: A Közlekedési Múzeum története 1942–1967 között, in: A Közlekedési Múzeum évkönyvei 10.)

A Közlekedési Múzeum erősen leromlott főépülete 2015-ben bezárt. Hosszú előkészítés után végre megvalósulhat az évszázados álom: modern, kifejezetten a múzeum céljára kialakított, nagy méretű épületet kap a Közlekedési Múzeum, amely az Északi Járműjavító hatalmas csarnokában lesz annak teljes felújítása után.

A tervezőket nemzetközi tervpályázaton választották ki, jelenleg az előkészitő munkák zajlanak, amelynek keretében a múzeum jelentős gyűjteményfejlesztésbe kezdett. A napokban jelentették be, hogy két újabb ikonikus járművel, egy Ikarus 211-es és egy Ikarus 280-as busszal gazdagodott a gyűjtemény. Erről és a jövő céljairól az intézmény főigazgatója, Vitézy Dávid a következőket mondta: 

„A Közlekedési Múzeum megújítása érdekében világos gyűjteménybővítési koncepcióval rendelkezünk, melyben kiemelt célunk a hazai járműgyártás emlékeinek megőrzése és bemutatása. Most ismét két újabb Ikarus autóbusz került a gyűjteményünkbe, miközben még az idei évben további értékes járműveket tervezünk megvásárolni, és gőzerővel zajlanak a restaurálási és a digitalizálási munkák is.”

A Közlekedési Múzeum egyik legújabb szerzeménye (Fotó: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum)

Olvassa el korábbi cikkünket is: 120 éve nyílt meg a Közlekedési Múzeum

Nyitókép: A Magyar Állam Vasúti és Közlekedésügyi Csarnok épülete a Városligetben, a millenniumi kiállításon 1896-ban, Klösz György felvétele (Fotó: Fortepan)