Azt hihetnénk, időutazás csak a sci-fikben lehetséges, pedig ehhez elég felmenni a budai Várba. Ott ugyanis a magyar történelem számos korszakából találhatóak emlékek, ráadásul egymás közvetlen közelében! Ilyen helyszínre kiváló példa a várhegy Tabán felőli oldala, a Csikós udvar és annak környéke. Itt legalább háromféle kor építményei vesznek körül bennünket: a II. világháború után újjáépült Karakas pasa tornya, a mellette lévő, Anjou-kori kortinafal-rekonstrukció, és a toronyba délről belefutó Ybl-támfal, amely egészen a Budavári Palota krisztinavárosi szárnyáig, az Országos Széchényi Könyvtár épületéig tart. Ahogy nevéből sejthető, ez a Palota út mentén húzódó vörös téglás falszakasz a XIX. század végéről származik, és Ybl Miklós nevéhez kötődik, aki 1891-ben bekövetkezett halála előtt tervezte és irányította a Budavári Palota kibővítését és környezetének rendezését. 

A vörös téglás Ybl-támfal a mostani felújítást megelőzően, fölötte a visszaépített Lovardával 2018-ban (Fotó: Kozics Júlia/pestbuda.hu)

Ekkor készült el az Ybl-támfal is. A Palota kibővítésének munkálatait ugyan – Ybl halála után – Hauszmann Alajos vezette, a támfal azonban még nagyrészt elődje munkája – mondta lapunknak Potzner Ferenc építész, a Nemzeti Hauszmann Program keretében zajló fejlesztéssel megbízott vezető tervező.

A Várkapitányság irányítása alatt a Budavári Palotanegyed megújítását célzó program az elmúlt években kapott nagy lendületet, ennek keretében folyik a Csikós-udvar és környezetének teljes megújítása is. Az udvar épületeinek és palotakertjeinek visszaépítése és revitalizációja a Várba látogatók teljes körű kiszolgálását biztosítja. Az akadálymentesítést a Hauszmann-féle rámpa oldja meg. Az udvar egységes és esztétikus képét pedig a megújuló Ybl-támfal teszi majd teljessé.

A támfal a felújítás előtt (Fotó: Halász Csilla/pestbuda.hu)

Potzner Ferenc elárulta, a jelenleg zajló munkálatok során elvégzik a támfal kőelemeinek helyreállítását: megtisztítják és restaurálják őket, a téglabetéteket pedig kicserélik. Ez utóbbira azért van szükség, mert a háború utáni felújítás során az eredeti, Ybl által használt nagy tégla helyett kis méretű, soklyukú klinkertéglát alkalmaztak a tervezők. Ez viszont – amellett, hogy nem volt autentikus, hiszen ilyen tégla Ybl idejében még nem is létezett – az időjárás viszontagságait is nehezebben viselte, a tégla rései közé befolyó víz miatt ugyanis idővel szétfagyott az anyag.

Az Ybl-támfal ugyanis úgynevezett súlytámfal és mint ilyen, egyik legfőbb jellemzője, hogy saját súlyával tartja a mögötte lévő földtömeget. Így pedig „befelé” dől, ezáltal külső felületén végig tud folyni a víz, a szigetelésre ezért ilyen szerkezeteknél kiemelt figyelmet kell fordítani. Ez a föntiek miatt problémát jelentett az utóbbi évtizedekben, a mostani rekonstrukció során azonban megoldódik majd.

Serényen folyik a munka a támfalon: a régi vörös téglaburkolatot már leszedték, hamarosan felkerül az új. Háttérben a Karakas pasa tornya (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A jelenleg is zajló felújítás során mindezeken kívül orvosolnak egy régi problémát is: eltüntetnek egy, a falon húzódó repedést, amely évtizedek óta jelen van, a megújult falat azonban már nem fogja csúfítani.

A szerkezetileg stabil támfal tehát külsőleg megújul, így méltó környezetéül szolgál majd a fölötte elhelyezkedő Csikós-udvar – szintén Potzner Ferenc tervezésével újjáépült – épületeinek: a Lovardának és a Főőrségnek is. 

A meglévő kőfelületeket is helyreállítják. Szemben a falon az országcímer (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Érdekesség, hogy a jellegzetes, kőfalpilléres-kőarmírozású, vöröstégla-betétes támfal a II. világháborút megelőzően hosszabb volt a mostaninál. Ybl ugyanis az építkezés kezdetén elbontatta az eredeti Karakas pasa tornyát, helyére Hauszmann egy kapuépítményt tervezett. Ez azonban nem épült meg, csak a támfal egy rizalitja jelezte a helyét, amelytől északi irányba haladva az Alagúttól felvezető, ma is meglévő lépcsőig nyúlt el egykor a támfal.

Az Ybl-támfal a felújítás után méltó lesz megújult környezetéhez (Fotó: Both Balázs/pestbuda)

A II. világháború azonban jelentős szemléletbeli változást hozott. A háborút követően visszaépítették a Karakas pasa tornyát (a ma látható torony tehát már nem eredeti, hanem modern kori építmény), attól északra pedig egy, a korra jellemző stílusú falat emeltek egészen a Fehérvári rondella vonaláig, így alakult ki a ma ismert stíluskavalkád. Mivel közben a helyreállítás helyett lebontották a Főőrség épületét, a Lovardát és a Csikós-udvarról a Hunyadi-udvarra vezető Hauszmann-rámpát, ez a rész egy furcsa zsákutcává vált. A korábbi, Ybl–Hauszmann-féle koncepció megszűnt, az új viszont hiányos lett, ám a látvány évtizedekre konzerválódott.

Ezen az 1963-as légi felvételen jól látszanak a háború utáni újjáépítés fázisai: a nyíllal jelzett, épülő Karakas pasa tornya, tőle jobbra pedig az Ybl-támfal megmaradt szakasza. A támfal fölötti Csikós-udvaron ekkorra a Lovardát már lebontották, ám a Lovát fékező csikós szobra és a Főőrség még a helyén áll (Fotó: Fortepan/Magyar Honvédelmi Szövetség)

Ezt a furcsa és hiányos állapotot hivatott rendbe tenni a Nemzeti Hauszmann Program, amelynek részeként visszaépült a Lovarda, a Főőrség és a Stöckl-lépcső, helyére került a Lovát fékező csikós szobra, épül a Hauszmann-rámpa, végül pedig rendeződik majd a teljes Csikós-udvar, ahol egy új zöld terület is elkészül. Mindezek méltó keretezéseként pedig újra eredeti szépségében áll majd az Ybl-támfal is, amely kiváló példa arra, hogyan válhat műalkotássá egy alapvetően funkcionális építmény.

Nyitókép: A felújítás alatt álló Ybl-támfal a Krisztinaváros felől fotózva (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)