Budapest az ország közepe, a szíve, ezt az is kifejezi, hogy szinte minden főút ide fut be Magyarországról, hiszen azért itt jött létre Buda és Pest városa, mert az utak itt tudták keresztezni a Dunát. Ezért a város életéhez elengedhetetlen volt, hogy a fontosabb utakon el lehessen érni a fővárost. A legfontosabb útirány hagyományosan a Budapest–Bécs útvonal volt, hiszen ez kapcsolta a magyar fővárost Nyugat-Európához. 

Ennek fényében talán meglepő, hogy a Bécs–Budapest műút csak 1930-ban nyílt meg. Természetesen Budapest addig sem volt elzárva Bécstől, hiszen számos útvonalon lehetett eljutni az egyik fővárosból a másikba, de ezek még nem a mai értelemben vett országutak voltak, hanem jó esetben is csak részben burkolt makadámutak vagy földutak, amelyeket szekerekre terveztek. Ezeken eljutni Bécsből Budapestre egy fél napot is igénybe vett még autóval is.  

Korabeli poros, keskeny országút (Fotó: Fortepan/Képszám: 43806)

A rossz út miatt nem indultak el 1928-ban a Budapest–Bécs autóbuszjáratok, pedig a járatot tervező társaság próbautakat is szervezett. 
Miben volt más ez az 1930-ban átadott út a régebbi, már a középkor óta létező utakhoz képest? Attól, hogy ezt kifejezetten autóforgalomra tervezték, ennek jegyében megfelelő alapozást és jobbára pormentes burkolatot kapott.  Az I. világháború előtt a közlekedés fő eszköze a vonat volt, az autókra tervezett országutakat a háború után kezdték el kiépíteni, ekkor lett igény arra, hogy az út felülete sima és pormentes legyen. 

Mivel ebben az időben még nem volt általános az aszfaltburkolat, a 200 kilométeres útnak kevesebb mint a felét fedték le így, a többi keramit kis- és nagykocka vagy betonburkolatot kapott. Az út ráadásul széles volt, átlagosan 6 méter, ami duplája volt a hagyományos makadámutak szélességének. 

A külső Bécsi út 1930 körül (Fotó: Fortepan/Képszám: 9538)

Maga a megnyitó 1930. október 4-én, szombaton így zajlott az Ujság másnapi tudósítása szerint: 

„Szombaton reggel félkilenckor Óbuda határában a 8-as kilomélerjelző kőnél, a fellobogózott hídnál, nyitotta meg ünnepélyesen Bud miniszter az uj országutat. Az ünnepélyes megnyitásra érkezők autói a megnyitás után hosszú sorban száguldottak egymás után.”

Igen, a Budapest–Bécs műút nem Budaörs felé indult, hanem Óbudáról, a mai 10-es út nyomvonalán hagyta el Budapestet, ami nem meglepő, hiszen már az ókortól fogva erre haladt a nyugat felé vezető főút. Ugyancsak ezért hívják ma is az Óbudára, illetve a 10-es útra vezető főutat Bécsi útnak. 

A főút Tát–Nyergesújfalu közötti szakasza 1934-ben, amely autóversenyekre is alkalmas volt (Fotó: Fortepan/Képszám: 41643) 

A 200 kilométeres út 12 millió pengőbe került, de a kortársak szerint megérte a beruházást, mert az úttól a korabeli politikusok, valamint a sajtó Budapest felértékelődését várta, nemcsak közlekedési szempontból, hanem politikailag is. A sajtótudósítások és a beszédek nem győzték hangsúlyozni, hogy az új út mennyire megfelel a nyugat-európai utaktól elvárt színvonalnak.

Ugyancsak ettől várták a budapesti idegenforgalom felélénkülését. Nem egészen két héttel a megnyitás után, 1930 október 16-án a Sporthírlap című újság már így írt: 

„Megbízható helyről vesszük ugyanis a hírt, hogy az elmúlt vasárnap Győrnél az országúton délelőtt 11 és 12 óra között 24 olyan gépjárművet számoltak meg, amely osztrák rendszámmal volt ellátva és így kétségtelenül Ausztriából igyekezett Budapest felé. De ez csak arra az egy órára esik, amely alatt informátorunk a forgalmat figyelte. Ugyanaznap azután délután hat óra körül, amikor már sötétedett, a bécsi országút valósággal feketéllett a Budapest felől Bécs irányába igyekvő osztrák autóktól. Ezekben a wikendező osztrákok tartottak hazafelé, akik az országút megnyitásának első vasárnapját máris arra használták fel, hogy a kiépült pompás úton élvezetes autó kirándulást tegyenek Budapestre.”

Valóban sokat jelentett Budapestnek az új út, illetve a megépítése előtt komoly hátrányt jelentett annak hiánya. Már három éve folyamatban volt az építkezés, amikor a Fővárosi Közgyűlésben az addig használt utak rendkívül rossz állapota volt a téma. Egy erről szóló, 1930 júniusában elhangzott interpellációban (amit a Fővárosi Közlöny 1930. június 27-i száma közölt) Magyar Miklós bizottsági tag idézte fel az alábbi esetet:

„Itt járt az Osztrák Yacht Klub elnöke is autójával és azt mondta: hála Istennek, hogy már itt vagyok Budapesten, ezt a szép Budapestet akartam meglátni, gondoltam, hogy balkáni utak lesznek itt, de a magyar utak a balkáni utaknál is rosszabbak, eszközölje ki a Magyar Automobil Klub, hogy autóját hajóval vitesse haza Bécsbe.”

A város számára tehát szinte létfontosságú volt, hogy Bécs felől jó úton lehessen megközelíteni, ami ekkortól lehetségessé is vált. Persze október 4-én, a hivatalos átadáskor még nem volt kész teljesen, valójában csak október közepén fejezték be, de az október 4-i átadóval legalább el lehetett mondani, hogy a határidő előtt átadták.

A Budapest–Bécs közötti állami út betonozása (Technikai fejlődésünk története [Budapest, 1928])

Az út átadása valóban serkentőleg hatott Budapest turistaforgalmára, nem sokkal később, 1931 májusában már el is indultak a Bécs–Budapest közötti autóbuszjáratok, amelyek 1934-ben már napi három alkalommal közlekedtek az osztrák fővárosból Budapestre.

Nyitókép: A Bécsi út építése 1930-ban (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)