Hosszas előkészítés után idén megkezdődött a Lánchíd felújítása, amely várhatóan 2023-ig tart. Az elmúlt hetekben kialakították a felújításhoz szükséges daruk helyét, állványzatot építettek, és átvizsgálták a Duna-medrét is. A mai napon pedig teljesen lezárták a hidat. Cikkünkben részletesen bemutatjuk, hogy az elkövetkezendő másfél évben milyen munkálatokat végeznek a hídon.

1. Újjáépítik a meglévő közúti pályalemezt 

A Lánchíd pályájának építése 1949-ben (Forrás: Fortepan/Képszám: 96616) 

A Lánchíd 1915-ben egy akkor szokásos pályaszerkezetet kapott, ami felfordított ereszcsatorna alakú vasgerendákra, „zórés vasakra” épülő, többrétegű betonból és arra helyezett fakocka burkolatból állt. Az 1915-ös burkolat pár év alatt tönkrement, ezért 1920-ban átépítették. Ekkor került kiskockakő a hídra, amelyet 1929-ben aszfaltra cseréltek. Az 1947–1949-es újjáépítéskor a hídpályát tartó (szintén új) kereszttartókra egy akkor modern vasbeton pályalemez került. A vasbeton erős, jól bírja a terhelést, ám a téli útsózás hatására idővel tönkremegy. A vasbetont már az 1973-as és az 1986–1988-as felújításnál is javították, de most teljesen elbontják, és egy modern, könnyű, acélszerkezetes pályalemez készül.

2. A megmaradó acélszerkezeteket javítják, és gondoskodnak a rozsdásodás elleni védelmükről

A híd felújításának előkészületei 2021 nyarán (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu) 

A híd teljes acélszerkezete – azaz amit festeni kell – 73 ezer négyzetméter. Az acélszerkezet egy része, a láncok 70 százaléka 1914–1915-ben készült, azokat a híd 1945-ös felrobbantása után újra felhasználták. A többi acélszerkezet jelentős része a II. világháború utáni. Bár a hidat azóta többször festették, de mára a szerkezeten jelentős korrózió mutatkozik. A sózás ugyanis erőteljesen rombolja a hidat, és ez ellen a festék sem véd tökéletesen.

A Lánchíd korlátja és az állványzat, amelyről a felújítást végzik majd (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu) 

3. Elbontják a járdákat, majd újjáépítik azokat

A járdákat is átépítik, felújítják. A felújítás tervezésénél felmerült, hogy 3, illetve 4 méteresre szélesítenék azokat, de a híd szerkezete nem igazán viselné el a bővítést. A járdák egyébként az eredeti hídon a mostaninál is keskenyebbek voltak, az 1849-es hídon ugyanis csak 1,8 méter szélesek voltak, azokat az 1914–1915-ös átépítés során bővítették 2,2 méteresre. A régi hídon sok panasz volt rájuk, keskenyek voltak, csúsztak, síkos volt az egyszerű deszka padlóburkolat. Ráadásul szigorú közlekedési szabályok voltak érvényben, a járdákon csak egy irányban (a jobb oldalon) lehetett haladni, tilos volt megállni, visszafordulni. 

4. A járdák műemléki korlátait felújítják, restaurálják

A korlátokat 1947–1949-ben készítették a korábbi, 1915-ös állapotoknak megfelelően, majd 1986–1988-ban átalakították azokat. Addig ugyanis a díszes öntöttvas elemeknek egyben tartófunkciójuk is volt, az átalakítás után ezt már a korlátoszlopokban elhelyezett zártszelvény biztosítja. 

5. A föld alatti lehorgonyzókamrákat szigetelik, felújítják, a budai oldalon lévő szellőzőket átépítik

A láncok mind a két hídfőben mélyen a föld alatt vannak lehorgonyozva. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a föld alatt, a Duna vízszintjénél mélyebben van Budán és Pesten is 2-2 kamra, amelyeknek a folyó felé eső oldala enyhén befelé dől. Ezen a falon van a lehorgonyzó saruelem, amely a láncokat megfogja, azaz az egész hidat, az 5000 tonnás szerkezetet tartja.

A lehorgonyzókamrák terve W. T. Clark 1852-es könyvében (Forrás: bpestchainbridgearchive.com)

Valójában a kamrák vízszigetelését soha nem tudták megoldani, a víz a híd elkészülte óta mindig szivárog. Folyamatosan szivattyúzni kell, hogy a kamrában dolgozók lába ne legyen állanódan vizes, ugyanis a lehorgonyzókamrát, ahogy a híd többi részét is, folyamatosan ellenőrzik. Emellett a XIX. században egy acélrácsozat épült egy méterrel a padlózat fölé.

A II. világháborúban a budai lánckamrában elhelyezett robbanóanyagok azért nem léptek működésbe, mert a lánckamrában felgyűlt víz tönkretette azokat. A pesti oldalon viszont felrobbantak. Annak ellenére, hogy az újjáépítéskor is sok munkát fordítottak a szigetelésre, az nem sikerült teljesen, azaz a lánckamrák ma is áznak, a levegő párás, dohos, ezért a szellőzés itt kiemelten fontos, ennek javítása a híd korrózióvédelmében játszik kiemelt szerepet.

6. Kiépítik a lehorgonyzókamrák dunai árvízi védekezési rendszerét.

A  lehorgonyzókamrák bejáratai – amelyekbe eredetileg a Vámszedőházakből volt a lejárat – most a gyalogos-aluljárókból nyílnak. Ezek azonban az árvízszint alatt vannak, így egy dunai árvíz esetén az ajtók víz alá kerülnek, ezért azok ajtajainak tökéletesen kell zárniuk, nehogy a horgonykamrákat elárassza az áradó Duna.

Megújulnak a kis aluljárók is (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu) 

7. A hídfőkben lévő gyalogos-aluljárókat kiszélesítik, a hídfők lépcsőit átépítik, valamint a helyiségeket felújítják

A Lánchíd hídfői régebben a Duna partján álltak. A rakpartok kialakításával jelent meg az igény, hogy a hídfők itt is átjárhatók legyenek. A gyalogos-aluljárók ezért nem egyidősek a híddal, a pestit közvetlenül a II. világháború előtt, a budait a háború után, az újjáépítéskor alakították ki.

8. A kőoroszlánokat restaurálják, és a hiányzó műemléki elemeket visszaépítik

A híres oroszlánok már 1849 óta őrzik a hidat, a mostai felújítás során restaurálják azokat (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu) 

A felújítás során restaurálják a kőoroszlánokat. Azok – sok más helyen olvasható adattal ellentétben – valójában már a híd 1849-es megnyitása óta ott vannak. A híd jelképeinek is nevezhető kőoroszlánokkal – és a Lánchíddal – kapcsolatos tévhitekről korábban részletesen írtunk.

Más műemléki elemek viszont változtak, így például a címerek is. A háború után, 1949-ben a Rákosi-címer, 1973-ban a Kádár-címer került a hídra, az eredetieknek megfelelő csak 1996-ban. A kandelábereket pedig 1949-ben a Kossuth-címerrel öntötték ki, így az is maradt rajtuk, és csak 1986-ban kerül mindegyikre utólag a Szent Korona, a babér és a tölgyfaág.

9. Új LED-technológiás közvilágítást és változtatható színképű díszvilágítást szerelnek fel

A mostani díszkivilágítás 1999-ben, a híd 150. évfordulójára készült el. Az első változata még 1937-ben gyulladt fel a hídon, majd elvileg 1949-ben is került a hídra díszkivilágítás, de ez nem működött. A Fővárosi Tanács 1966 elején adott megbízást a felújításra az Épületgépészeti és Villamossági Tervező Vállalatnak, és a cég levélben fordult a szakemberekhez, javaslatokat kérve a világításra, sőt a lakosságtól is kért ötleteket.

A híd eredeti díszkivilágítása 1937-ben (Forrás: Fortepan/Képszám: 73195)

Ennek ellenére 1970-ben rohammunkában, a kereskedelemben kapható lámpákkal (összesen 2000 darabbal) építették ki a díszkivilágítást, hogy elkészüljenek 1970. április 4-re, azaz a „felszabadulás” hivatalos napjának 25. évfordulójára. A gyorsan elvégzett kivitelezés sem volt eredményes, erre utal az MSZMP budapesti bizottságának belső tájékoztató anyaga 1972 augusztusában. Ebben arról írnak, hogy a főváros egyesítésének centenáriumi rendezvénysorozatára a Lánchíd díszkivilágítását, amely addig üzemen kívül volt, üzembe kell helyezni.

Az 1973-as felújításkor a dísz- és a közvilágítás is megújult, a hídra 400 wattos nátriumizzókat szereltek, reluxarendszerű árnyékolással. Ez volt Budapesten a második nátriumlámpás világítási rendszer. Azonban az 1980-as évekre ez is tönkrement, és az 1986–1988-as felújításkor cserélni kellett. Ekkor a híd új díszkivilágítási rendszerére öt változatot próbáltak ki 1987. március 2-án és 3-án este. Az öt változatot a híd más-más részeire szerelték fel egy rövid szakaszon.

10. A pesti rakparton lévő zászlótartó bástyákat felújítják

Valójában ezek nem tartoznak a hídhoz, azokat a Dunagőzhajózási Társaság építette meg 1853-ban, amikor is a hídtól északi és déli irányban is kikötőpartokat alakítottak ki. A két bástya jelezte a kikötőpartok végét.

A díszes híd mára kissé megkopott (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu) 

11. Gyalogos-átkelőhelyet létesítenek a pesti hídfő északi és déli járdája között

A gyalogosok átkelése mindig is gondolt okozott. Az 1930-as évekig a hídon a járdákon csak egy irányban lehetett közlekedni. A szigorú szabály 1937 októberéig volt érvényben, ekkor a budapesti főkapitány az Erzsébet hídon és a Lánchídon – kísérleti jelleggel – engedélyezte, hogy a gyalogosok mind a két irányban közlekedhessenek. Ugyanis a hídfőknél a kötelező haladási irány betartása miatt annyian keltek át az úttesten a másik oldalra, hogy az balesetveszélyes volt. Bár a gyalogosok számára ma már nincs kötelező haladási irány, ettől függetlenül még mindig sokan az úttesten mennek át egyik oldalról a másikra. A zebrával biztonságosabb lesz a gyalogosok közlekedése.

12. Rendbe teszik a hídon lévő közművezetékeket

Egy híd nemcsak autóknak és gyalogosoknak biztosít átkelést, de például a közművezetékeknek, a gáz-, áram- vagy vízvezetékeknek is. A Lánchídon már az 1850-es években vezettek át gázcsövet, később távíró-, telefon- és más kábeleket is, ma is vannak rajta kábelek, és egy már nem használt gázvezeték is. 

A járműforgalom várhatóan 2022-ben,a gyalogosok csak 2023-ban vehetik újra birtokba a felújított Lánchidat (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu) 

A Lánchíd nem pusztán ikonikus jelképe a fővárosnak, de része történelmünknek is. Széchenyi István sokéves, elszánt munkája és a hídtörvény elfogadása kellett ahhoz, hogy 1840-ben megkezdődjön az építése. A kor egyik legkiemelkedőbb műszaki alkotását 1849-ben adták át. A régi szerkezet teljes elbontásával gyakorlatilag új híd épült 1914–1915-ben, majd a II. világháborúban a német csapatok felrobbantották, ezért 1947–1949 között újjáépítették. Legutóbb az 1980-as évek második felében végeztek jelentős felújítást rajta.  A 172 éves híd most ismét megújul azért, hogy a XIX. század csodája, az akkori világ egyik legnagyobb hídja a XXI. században is megállja a helyét. 

Nyitókép: Felújítás előtt a 172 éves Lánchíd (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)