A gabonára a XVIII. században és a XIX. század elején is nagy volt a kereslet külföldön, különösen a háborúk idején. Fontos kérdés volt tehát, hogy miképp lehet az árut gyorsan az európai piacokra juttatni, ezért volt érdeke a bécsi kormányzatnak is a magyarországi közlekedés, így a hajózás fejlesztése.

Ám Széchenyi István ennél egy, vagyis inkább több lépéssel továbbment. A közlekedés, az áruszállítás mellett fontosnak tartotta a hazai gépipar és az élelmiszer-feldolgozó ipar fejlsztését is. Nyilvánvaló volt számára, hogy ha itthon dolgozzák fel a gabonát jó minőségű lisztté, akkor azt jobb áron lehet értékesíteni. Ehhez viszont korszerű malmok kellettek.

Széchenyi egyik zsenialitása volt, hogy megtalálta azt a pontot, ahol, ha lökést ad, akkor jelentős fejlesztést indít el, legyen az a gőzhajózás, a vasútépítés, a tudományfejlesztés vagy akár a malomipar. Olyan gőzmalmot akart alapítani, amely mintája lehet a többi üzemnek, és egyben a modern magyar gépipar alapjává válhat.

A gabonát a XIX. század első felében még jórészt vízimalmok őrölték, Pestnél is sok malom volt. A molnárok nem lelkesedtek az új gőzmalomért (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjetmény) 

A gőzmalom létrehozására részvénytársaságot alapított, ez volt az 1838. december 26-án létrejött Pesti Hengermalom Társaság. Széchenyi korszerű üzemet kívánt felépíteni, és ehhez még az „ipari kémkedés” eredményeit is felhasználta. Levelezésben állt ugyanis Mészáros Lázárral (az első felelős magyar kormány későbbi hadügyminiszterével), aki akkor ezredével Itáliában, Milánóban állomásozott, közel a svájci határhoz. Svájcban már korszerű gőzmalmok üzemeltek, sőt a svájci gőzmalmok kezdtek el elsőként, 1835-től malomkő helyett vas őrlőhengereket használni. Mészáros, segítendő a hazai malomépítést, egy emberét – természetesen megfelelő „fedőtörténettel” – átküldte a határon, hogy lépjen be az egyik ottani malomba, és amit tud, lessen el. Az így megszerzett információkat Mészáros pedig megírta Széchenyinek, aki ennek hatására a vállalkozásban nem az angol mintát követte, hanem a modernebb, svájci rendszert vette át.

Magát a malmot a Lipótvárosban, a mai Balassi Bálint – Stollár Béla – Falk Miksa és Balaton utca által határolt területen, a mai Olimpiai parkkal szemben építették fel Hild József tervei szerint. Az üzemet József nádorról József Hengermalomnak nevezték el. 

Az öntöde hengerszékei Ausztriában készültek, és azok egyébiránt svájci Sulzberger-rendszerűek voltak, Széchenyi ugyanis svájci befektetőket, a Holzhammer-céget is bevonta, sőt ők voltak a legnagyobb részvényesek.

A pesti hengermalom tervrajza. A malmot a Lipótvárosban, a mai Balassi Bálint – Stollár Béla – Falk Miksa és Balaton utca által határolt területen, építették fel Hild József tervei szerint (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A két hengerszéket egy 30 lóerős gőzgép mozgatta meg. Ma igen kevésnek tűnik a 30 lóerő, de akkor ez volt az ország legerősebb gőzgépe. A malom napi 350 mázsa gabona őrlésére volt alkalmas, ami az akkori átlagos vízimalmok teljesítményének a sokszorosa volt. A kész malmot 180 éve, 1841. szeptember 22-én adták át. Érdekes módon Széchenyi csak annyit ír e napon naplójában a malomról, miután meglátogatta azt. Az építkezés többe került, mint azt tervezték, ezt Széchenyi István a részvényesek előtt 1842. január 4-én így magyarázta:

„A’ malmoknak felállítása jóval meghaladta azon sommát, mellyet mozgásba hozatalára előlegesen kiszámítánk. […]  Fel is épült első malmunk, mondom, nem csak olly szilárdul és magasan, mikép még az 1838-ikit is tulhaladó dunai ár se véthetne annak, de olly tág idomilag is, hogy minden uj főfalak építése nélkül, háromszorilag lehetne bővítni annak kiállító tehetségét. – Tulhaladták tervezett költségeinket azon körülmények is, hogy a’ dolognak biztosb folytathatása és jobb rendben tartása tekintetébül egy gőzkatlan helyett tüstént kettőre tevénk szert, ’s a’ tisztviselők minden lakásait is és minden műhelyeket egy uttal szép terjedelmű telkünkön építénk fel; […] ’s ezen felül, hogy éppen azon időszakba esett malmunk bevégzése, mikor a’ bajai lángözön általjánosan 25 percenttel rugtatta fel az épületfának árát.”

Az első időkben technikai nehézségek hátráltatták a munkát az üzemben; sok volt a meghibásodás, és az emiatti leállás. A részvényesek éppenhogy a garantált 5 százalékos hozamot megkapták. A megnyitás után alig 9 évvel, 1850-ben előbb maga a malom, majd 1851-ben a gépműhely is leégett. Később, 1867-ben az egykori épület helyére új malmot építettek, amelyet 1911-ben városrendezési okokból elbontottak.

A József Hengermalom 1850-ben leégett, helyére 1867-ben építettek új üzemet. A képen a Pesti Hengermalom Társaság telepe a Lipótvárosban 1889-ben (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Bár üzletileg nem volt sikeres, hivatását betöltötte a József Hengermalom. Az első pesti hengermalom ugyanis sokkal több volt, mint egy egyszerű gőzmalom. Saját gépműhellyel és öntödével is rendelkezett, amely a modern magyar gépipar bölcsője lett. Nemcsak az 1847-re önállósodott Gépgyár Társaság köszönheti létét a József Hengermalomnak, de tulajdonképpen a későbbi nemzetközi óriásvállalat, a Ganz is. A József Hengermalomban vállalt munkát ugyanis a svájci származású Ganz Ábrahám, aki önállósodva Budán megalapította a magyar ipar későbbi zászlóshajójává váló öntödéjét.

A Széchenyi István által elindított lökés valóban jelentős fejlődést adott a magyar malomiparnak: az 1850-es évektől egyre-másra alakultak a gőzmalmok Budán és Pesten. Ráadásul a Mechwart András (a Ganz vezérigazgatója) által szabadalmaztatott kéregöntésű őrlőhengerek nyomán a századfordulóra Európa legnagyobb malomipari központjává vált Budapest.

Nyitókép: A József Hengermalom (Forrás: Magyar Technika, 1951. szeptember 1.)