Művészi tekintetben a szocialista realista szobrászat zsákutcának bizonyult, és a városlakók sem érezték magukénak a kultúrpolitika által támogatott irányvonal köztéri emlékműállításait, amelyek hosszabb-rövidebb ideig mégis a városkép részei voltak. Ezeknek az alkotásoknak a tekintélyes része, főleg a politikai szobrok a rendszerváltáskor el is tűntek Budapest köztereiről. Így járt Kun Béla, Lenin, Marx, Engels, Osztapenko s a munkásmozgalom egyéb élharcosai.

Míg 1990 előtt őket kellett példaképnek tekinteni, ma a róluk készült alkotás a dikatúrára és annak bukására emlékeztet az e célból épült emlékparkban. A XXII. kerületi Memento Park 1993. június 27-én, a szovjet csapatok távozásának 2. évfordulóján nyílt meg.A tovatűnő Osztapenko és Steinmetz, Memento Park, 2021 (Fotó: Nagy László Bálint/pestbuda.hu)

A Sztálin-csizma és a felvonulási tribün

A nyolc méter magas Sztálin-szobor Mikus Sándor munkája volt: Sztálin 72. születésnapja előtt néhány nappal, 1951. december 16-án avatták a Felvonulási téren, a mai Ötvenhatosok terén, a Városligeti fasor torkolatánál. A párt és a kormány nevében Révai József mondott beszédet, a korszak retorikájának sablonjaival: „a szocializmust felépíteni pedig annyit jelent, mint gránitnál keményebb és szilárdabb alapra építeni nemzetünk függetlenségét.”

Végül nem lett „ércnél maradandóbb” a szobor: a csizmájáról lefűrészelve döntötték le 1956. október 23-án. Később a csizmát is eltávolították, a domborműveket letakartatták, sőt az utóbbiakat 1975-ben el is bontották. 

Mikus Sándor készítette a Sztálin-szobrot, amelyet 1953-ban állítottak fel a Dózsa György úton, a Városligeti fasor torkolatánál (Fotó: Fortepan/Képszám: 51885)

Sztálin csizmájának másolata a Memento Parkban látható (Fotó: Nagy László Bálint/pestbuda.hu)

A szobrot és a közel 10 méteres talpazatot tribün vette körbe, a felvonulásokon erről integettek a pártvezérek. A Memento Parkban ma látható másolatról hiányoznak a szocialista életképeket bemutató, szintén Mikus Sándor műhelyében 1953. május 1-ére elkészült domborművek.

Lenin és a Ruhatáros

A Felvonulási térre, a tribün közelébe két olyan emlékmű is került, amely soha nem „találkozott” a ledöntött Sztálin-szoborral. Egyik Pátzay Pál Lenin-szobra. Az 1965-ben felállított mű a Kádár-rendszer ideológiáját kívánta legitimizálni.

Az egyébként jeles mester, Pátzay Pál pártpropagandai szempontok alapján készített művéről Boros Géza művészettörténész reális értékelést ad: „Művészettörténeti szempontból Pátzay Leninje közepes kvalitású, átmeneti mű, amely konzervatív stílusával félúton helyezkedik el a köztéri propagandaszobrászat szocreál hagyománya és a hatvanas évek második felének merészebben »deheroizáló” ábrázolási között.”

Pátzay Pál Lenin-szobrát a Felvonulási téren állították fel 1965-ben (Fotó: Nagy László Bálint/pestbuda.hu)

Lenin szobra a Memento Parkban (Fotó: Nagy László Bálint/pestbuda.hu)

A Felvonulási tér másik jellegzetes szobrát Berény Róbert: Fegyverbe! Fegyverbe! című 1919-es plakátja ihlette. A szoborparkban más munkáival is jelen lévő Kiss István – az 50. évfordulón, 1969-ben avatott – Tanácsköztársaság-emlékműve Ruhatáros-szoborként híresült el.

Kiss István: Tanácsköztársaság-emlékmű (Fotó: Fortepan/Képszám: 192138)

A Tanácsköztársaság-emlékmű a Memento Parkban (Fotó: Nagy László Bálint/pestbuda.hu)

A 8 méter magas, zászlót tartó, rohanó figura az 1931-ben felszentelt, 1951-ben felrobbantott Regnum Marianum-templom helyére került. Az expresszionista plakát transzformációja szocialista realista szoborrá esetlenül hat, Boros Géza szavaival élve „groteszk hatásúra sikeredett.”

Marxizmus–leninizmus: az eszmerendszer megalapozói

A Jászai Mari tér V. kerületi oldalán 1971-től a rendszerváltásig állt Marx és Engels szobra, Segesdi György kubista kompozíciója. Az alkotást nem véletlenül helyezték el itt, a ma képviselői irodaházként ismert épület mellett, az ugyanis az MSZMP KB központi székháza volt, Kádár János irodáját is itt rendezték be, igaz, nem erre az oldalra, hanem a Dunára nézett.

A marxista–leninista eszmerendszer megalapozóinak szobrát az 1991-es fővárosi döntés eredményeként ugyan eltávolították a helyszínről, de akkor még lehetőséget adtak a főváros kerületeinek, hogy befogadják és közterületeiken felállítsák a művet. Nem volt rá jelentkező, így a szoborparkba került.

Segesdi György alkotása a Marxot és Engelst ábrázoló emlékmű, amely a Jászai Mari téren állt. Ma a Nagy Imre-szobor van a helyén (Fotó: Fortepan/Képszám: 141291)

Marx és Engels a Memento Parkban (Fotó: Nagy László Bálint/pestbuda.hu)

Kun Béla-emlékmű: a rendszerváltás előtt készült

A rendszerváltás előtt csupán néhány évvel, 1986-ban avatták fel Kun Béla emlékművét a Vérmezőn. Miközben Sztálin szobrának ledöntését még a Kádár-rendszer is jóváhagyta, a Tanácsköztársaság vezetője, a vörösterror irányítója, aki több száz ártatlan ember kivégzéséért tehető felelőssé, szobrot kaphatott pár évvel az ország diktatúra alóli felszabadulása előtt. Varga Imre papírmasé jellegű emlékműve a politikus születésének centenáriumára készült, ma pedig a Memento Parkban látható.

A Varga Imre alkotta Kun Béla-emlékművet a Vérmezőn avaták fel 1986-ban. Ma a Memento Parkban látható (Fotó: Nagy László Bálint/pestbuda.hu)

A két sorstárs, Steinmetz és Osztapenko

A Sztálin-szobrot készítő Mikus Sándornak más jellemző művei is láthatóak a szoborparkban. A legismertebb az egykor a 4-es főúton, a vecsési útelágazásnál felállított Steinmetz Miklós monumentális, egész alakos szobra. A pécsi születésű, a spanyol polgárháborúban is részt vevő százados a szovjet hadsereg ultimátumát vitte a németeknek, amikor 1944. december 29-én életét vesztette aknarobbanás következtében. A pályaműgyőztes szobrot, amelynek tervezésében Vasziljev orosz százados is részt vett, Steinmetz halálának 4. évfordulóján, 1948-ban avatták. 1956-ban felrobbantották, ezt követően Mikus átdolgozott változatát állították a helyére, amely ma a szoborpark végén látható.

Mikus Sándor alkotása Steinmetz Miklóst ábrázolja, a 4-es főúton a vecsési elágazásnál állt (Fotó: Fortepan/Képszám: 99344)

Steinmetz Miklós a Memento Parkban (Fotó: Nagy László Bálint/pestbuda.hu)

A Szoborparkban közvetlenül mellette foglal helyet „sorstársa”, a köznyelvben „Osztyapenkó”-ként élő Ilja Afanaszjevics Osztapenko százados ikonikus szobra: négy évtizedig a Balatonra vezető 7-es főút fővárosi bevezető szakaszán ő fogadta és búcsúztatta az autósokat. A szintén ultimátum átadásával megbízott, katonai pályafutása előtt a gorlovkai Lenin-bányában dolgozó Osztapenko is ugyanazon a napon hunyt el, mint Steinmetz, véletlen szovjet aknatűz áldozata lett.

Kerényi Jenő szobra: Ilja Afanaszjevics Osztapenko. Évtizedekig ő búcsúztatta a Balatonra tartó autósokat (Fotó: Fortepan/Képszám: 87142)

 Osztapenko szobra a Memento Parkban (Fotó: Nagy László Bálint/pestbuda.hu)

A monumentális szobor alkotója az expresszív stílust képviselő, Szentendréhez is kötődő szobrászművész, Kerényi Jenő, aki számos bibliai ihletésű szobrot is készített – tűrt kategóriában. Korábban Steinmetz megformálására nyújtotta be a pályázatát, amin nem nyert, viszont „vigaszdíjul” felkérték Osztapenko megörökítésére. Az avatásra a százados halálának 7. évfordulóján került sor. A szobor 1956-ban olyan mértékben megsérült, hogy Kerényi 1958-ban újraformázta a művét. 

Kisfaludi Strobl Zsigmond katonaszobrai

Kisfaludi Strobl Zsigmond is azon jelentős szobrászművészek közé tartozik, akiknek egyes művei a szocialista realizmus jegyében születtek. A szoborparkban két katonakompozíciója található.

A szovjet katona a művész által tervezett, 1947. április 4-én felavatott Gellért-hegyi Felszabadulási emlékmű mellékalakja. A Szabadság-szobor előterében megformált harcost 1956-ban lerombolták, ezért a mester 1958-ra újból elkészítette.

Kisfaludi Strobl Zsigmond szobra, a Szovjet katona (amely Gellért-hegyi emlékmű része volt) ma a Memento Parkban látható (Fotó: Nagy László Bálint/pestbuda.hu)

A szovjet–magyar barátság emlékműve, Memento Park (Fotó: Nagy László Bálint/pestbuda.hu)

A kezet szorító magyar és a szovjet katona, mint A szovjet–magyar barátság emlékműve a kőbányai Pataki István téren, mai Szent László téren állt. 1956-ban avatták: hamarosan a forradalmárok ledöntötték, de később visszakerült az eredeti helyére.

A Fővám tér Dimitrovjai

Az 1933-ban a Reichstag felgyújtásával vádolt bolgár kommunista vezető, Georgi Dimitrov (1935 és 1943 között a Kommunista Internacionálé irányítója) a róla elnevezett Dimitrov téren, a mai Fővám téren két szobrot is kapott, de nem egyszerre, hanem azok egymást váltották. A Dimitrov tér névadójának két öntvénye egymás mellé került a szoborparkban.

Jordan Kracsmarov: Dimitrov, a szobor a mai Fővám téren állt (akkor Dimitrov tér) (Fotó: Fortepan/Képszám: 94438)

Dimitrov mellszobra ma a Memento Parkban tekinthető meg (Fotó: Nagy László Bálint/pestbuda.hu)

A Szófia város tanácselnöke által ajándékozott Jordan Kracsmarov Dimitrov-mellszobor Gádor Endre közreműködésével kétszeresére nagyított változata került 1954-ben a Duna-parti térre. Az 1956-os forradalomban napokig egy fán lógott akasztva, majd helyreállítva visszahelyezték. Az új szobor érkezésekor a Máriaremetei út (akkor Dimitrov út) elejére költöztették.

Dimitrov egész alakos szobra a Memento Parkban (Fotó: Nagy László Bálint/pestbuda.hu)

A második, immár egész alakos, életnagyságnál nagyobb bronzszobrot, Valentin Sztarcsev művét 1983-ban szintén a bolgár főváros ajándékozta Budapestnek. Közel egy évtizedig a Szabadság híd és a Gellért-hegy adta hozzá a hátteret.

Pártemlékművek a Köztársaság téren

Az 1956-os forradalom október 30-i kiemelkedő eseményéhez, a pártház ostromához kapcsolódik az egykor a Köztársaság téren, a mai II. János Pál téren álló két gigantikus pártemlékmű. Alkotójuk a pártállami rendszerben sokat foglalkoztatott Kalló Viktor. A halálba hanyatló 5 méteres patetikus kolosszus figurája pályázaton nyerte el a kultúraformálók tetszését, így 1960-ban ezt állították fel a téren.


Kalló Viktor 1960-ban emelt emlékműve a Köztársaság téren (ma II. János Pál pápa tér)  (Fotó: Fortepan/Képszám: 99408)

A rendszerváltás után a Memento Parkba került a Köztársaság téri emlékmű (Fotó: Nagy László Bálint/pestbuda.hu)

A térre 1983-ban a szobrász egy 20 méter széles domborműves falat is készített, melynek középpontjában az ostrom során elesett pártfunkcionáriusok nevei voltak olvashatók.

Kalló Viktor 1983-as emlékműve a Köztársaság téren (Fotó: Fortepan/Képszám: 67172)

Az egykori Köztársaság téri dombormű ma a Memento Parkban nézhető meg (Fotó: Nagy László Bálint/pestbuda.hu)

A szoborpark gondolatát elsőként Szörényi László irodalomtörténész vetette fel a Hitel című folyóirat 1989. július 5-i számában, amelyben ezt írta: „Az 1995-ös világkiállítás látogatói tolonganának, hogy megnézhessék a világ első Leninkertjét. Fizetnének. Akár kemény valutában is.”

A park megépítésére a Fővárosi Közgyűlés 1991-ben írt ki pályázatot, amelyet Eleőd Ákos építész nyert meg. A XXII. kerületi önkormányzat által felajánlott telken, a Balatoni út, Szabadkai utca sarkán 1993-ban meg is nyílt a Memento Park. A honlapján azt olvashatjuk, hogy ez a múzeum Közép-Európa első olyan tematikus létesítménye, amely egy diktatúrára és annak bukására emlékeztet.

Nyitókép: Mikus Sándor: Sztálin, 1953 (Fotó: Fortepan/Képszám: 51885)