Tisza Kálmán 1830 decemberében született a Bihar vármegyei Geszten, nagybirtokos köznemesi famíliájának kastélyában. Édesapja volt a hírhedt bihari adminisztrátor, a konzervatív Tisza Lajos, akiről Jókai Mór A kőszívű ember fiai című regényében az idős Baradlayt mintázta, illetve a feltételezések szerint Tisza Kálmán testvérei szolgáltak alapul a regénybeli Baradlay fiúk megmintázásához. Például Baradlay Richárd huszárkapitány alakja mögött Tisza László, Kálmán testvérbátyja állt, aki az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején szintén huszártisztként szolgált, és megsebesült a móri csatában.

Tisza Kálmán miniszterelnök 1880-ban (Forrás: MNM TF, 6592.1957.)

Tisza Kálmán a szabadságharc elején belépett a nemzetőrségbe, majd a debreceni kormány szolgálatába szegődött, és miniszteri tisztviselő lett belőle néhány hónapra. A szabadságharc leverése után a testvéreivel együtt külföldre távozott, németországi egyetemre jártak a fivérek, majd beutazták Nyugat-Európát, hogy a magyarság számára a reformkorban mintaként odaállított országokat saját szemükkel látva, minél több tudással felvértezve térjenek haza.

Az 1850-es években az elnyomó neoabszolutista rendszer, az 1860-as években a hatvanhetes kiegyezés kritikusaként vált ismertté a neve.

Idővel azonban feladta a kiegyezéssel szembeni álláspontját, fokozatosan közeledett a dualista berendezkedés elfogadásához, miáltal megnyílt előtte a kormányra kerülés esélye. Bár elvfeladással vádolták, de ő kijelentette, „jobban szeretem hazámat, mint eszméimet”. 1875 márciusában belügyminiszteri, októberben miniszterelnöki kinevezést nyert Ferenc József királytól.

Tisza Kálmán képmása, Horovitz Lipót festménye (Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnok)

E pillanattól kezdve tizenöt esztendőn keresztül irányította kormányfőként a Magyar Királyságot, miközben a belügyminiszteri pozíciót is sokáig megtartotta, de az 1880-as évek második felében a kabinet elnökeként a pénzügyminisztérium vezetését is magára vállalta. Vaskézzel tartotta össze kormánypártját, innen a politikai neve: Generális.

Az 1889-es nagy véderővita okozta a bukását, 1890 márciusában mondott le a miniszterelnökségről, de ezután is meghatározó alakja maradt a kormányzó Szabadelvű Pártnak.

Jelentős befolyással rendelkezett felekezete, a református egyházon belül, évtizedek folyamán betöltötte a Nagyszalontai Református Egyházmegye segédgondnoki, majd gondnoki, a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnokhelyettesi, a Dunántúli Református Egyházkerület főgondnoki és a Magyarországi Református Egyház Egyetemes Konventjének világi főgondnoki tisztségét. Nem véletlenül nevezték „Magyarország kálvinista pápájának”.

A boldog békeidők folyamán a Fővárosi Közmunkák Tanácsának (FKT) elnöke a mindenkori miniszterelnök volt szokásjogi alapon. E posztot tehát Tisza is betöltötte tizenöt éven keresztül, de nagyban számíthatott itteni munkájában hűséges politikai fegyvertársa, a „Budapest vőlegényének” nevezett Podmaniczky Frigyes báró támogatására, aki 1873 és 1905 között a Közmunkatanács alelnöke volt, és a kormányfők helyett elvégezte a mindennapos ügyintézési, tervezési és előkészítési feladatokat az FKT körül.

Noha a boldog békeidők Budapestjének fejlődését elsősorban Podmaniczky Frigyeshez köti a nemzeti közemlékezet, illetve a korabeli sztárépítészek – köztük Hauszmann Alajos, Lechner Ödön, Steindl Imre, Unger Emil, Ybl Miklós – munkásságához, mögöttük fontos volt a mindenkori kormányfő szerepe is.

Podmaniczky Frigyes báró, Tisza kulcsembere a Fővárosi Közmunkák Tanácsánál, a fénykép 1880 körül készült (Forrás: MNM TF, 2125.1958.)

Tisza tizenöt esztendős kormányzása folyamán több olyan törvény is született, amely a főváros boldogulását volt hivatva szolgálni.

Ilyen volt 1880-ban „az állandó országház építéséről” született törvény, mely szerint a Tömő téren fekvő területen kell az országgyűlés mindkét házát befogadó parlamentet építeni. E törvény végrehajtásával a miniszterelnököt bízták meg, aki rögtön munkához is látott, hogy arisztokratákból, fővárosi politikusokból, építésügyi szakemberekből bizottságot hozzon létre, amely felügyeli a tervpályázatokat, majd a kiviteli munkákat. Tisza Kálmán e bizottság elnökévé saját öccsét, Lajost választatta, aki ekkor már királyi biztosként vezette a tiszai árvízi pusztítás után Szeged városának újjáépítését.

Az épülő Országház 1892 körül (Forrás: MNM TF, 65.490)

Az országgyűlés 1881-ben döntött úgy a kabinet kezdeményezésére, hogy 179 ezer forintért megvásárolja az állam számára a budavári Sándor-palotát, amely már 1867 óta miniszterelnöki rezidenciaként szolgált, de állandó bérlése többe került volna hosszú távon, mint a tulajdonba vétele.

A Sándor-palota (Forrás: MNM TF, 68.1003)

A Nemzeti Színház korszerűsítéséhez, tűzvédelmi rendszerének kiépítéséhez utólagosan 141 ezer forinttal járult hozzá a kabinet, mellyel a belügyminiszter (vagyis Tisza) előzetes kiadásait hagyták jóvá utólag.

A Ludovika Akadémia felépítése és építésének finanszírozása miatt két törvényjavaslatot is benyújtott a kabinet. A fővárosban fegyver- és lőszergyár alapításáról is intézkedett a Tisza-kormány.

A Ludovika Akadémia épülete (Forrás: MNM Grafikai Gyűjtemény, 7739)

Hogy az Operaház 1884-ben megnyithassa kapuit, a Generálisnak komolyan be kellett avatkoznia az eseményekbe, és ugyanígy járt el annak érdekében, hogy a főváros a Nagykörutat kiépíthesse. Ez utóbbi fedezetéhez is törvényi felhatalmazással csoportosíttatott át pénzt a kabinet. A fővárosi magisztrátus arra kapott engedélyt, hogy a korábbi – a Sugárút kiépítéséhez szerzett –, 1870-es kölcsönből származó, visszafizetendő hiteleit ezekre a Nagykörút körüli munkákra fordítsa.

Az Operaház 1885 körül (Forrás: MNM TF, 71.1448)

Előterjesztettek Tisza miniszterei olyan javaslatokat, amelyek a főváros és egyes magyarországi régiók közötti vasútvonalak megépítését tűzték ki célul. Ezek elkészülte nagy hasznára volt Budapestnek, hiszen a mobilitási kapacitás növekedésével több nyersanyag, több késztermék, több utas érkezett ide, növelve ezzel a fővárosi kereskedelem volumenét, az ezzel járó helyi adóbevételeket, és több fővárosi lakosnak lehetett munkát biztosítani.

Budapest 1870-től nyújtott adókedvezményeket, adómentességeket törvényi felhatalmazás alapján az egyes városrészekben a befektetési célú építkezések (bérlakások, bérpaloták) támogatására, Tisza kormánya többször is tett törvényi intézkedéseket annak érdekében, hogy földrajzi értelemben növekedjenek azok a területek a kerületekben, amelyekre érvényesek a kedvező feltételek.

Annak törvényi hátterét, hogy adókedvezmények által a budai oldalon is felpörögjenek a nagy építkezések, 1884-ben teremtették meg, és ekkor kezdték kidolgoztatni az első terveket, amelyek eredményeképpen a budai Várban nagyszabású, reprezentatív építkezések vették kezdetüket az 1890-es években a királyi palota és minisztériumi objektumok tekintetében.

Kormányzati kezdeményezésre törvények születtek a budapesti körvasutak pályáinak kiépítéséről, amelyek 1892-ben készültek el. 1881 és 1884 között épült meg  a Központi pályaudvar eklektikus stílusú épülete, a mai Keleti pályaudvar.

Deák Ferenc szobra 1890 körül (Forrás: MNM TF, 231.1958)

Képzőművészeti alkotások is köthetők a Generális miniszterelnökségéhez. Deák Ferenc halála után, 1876-ban törvény szólította fel a kabinetet, hogy „az elhunythoz méltó emléknek az ország fővárosában, országos adakozás útján felállítása végett szükséges intézkedéseket azonnal tegye meg”. Ennek eredményképpen készült el a Magyar Tudományos Akadémia előtt Deák Ferenc szobra 1887-ben. Tisza személyesen adott be törvénytervezetet az országgyűlés elé Andrássy Gyula gróf halála után, 1890-ben, mely szintén a kormány kötelességévé tette, hogy méltó emlékműről gondoskodjon. Ez alapján készült el később az Országház előtt a Zala György alkotta Andrássy-féle lovas szobor.

A modern fővárosi rendőrség felállítása érdekében az 1881. évi XXI. törvény értelmében tehetett lépéseket Tisza Kálmán.

Hosszadalmas előkészületek után, 1885-ben sikeresen megrendezték a Városliget területén az Országos Általános Kiállítást, amely szintén igényelte a kormányzati közreműködést és a finanszírozási háttér biztosítását. E rendezvényt a millenniumi ünnepek főpróbájának is tekintették, a magyar nemzet kulturális és gazdasági kincseit akarták megmutatni a világ számára.

Az 1885-ös Országos Általános Kiállítás megnyitása (Forrás: MNM TF, 65.1872)

Az 1885-ös Országos Általános Kiállítás plakátja (Forrás: Wikipédia)

A törvények többsége vagy egyenesen a kormányfőt jelölte ki, hogy intézkedjen a fenti esetekben, vagy a belügy-, illetve a pénzügyminiszter kötelességévé tette, de mint tudjuk, Tisza a másfél évtizedes miniszterelnöksége idején közel tizenkét évig a belügyi tárcát, és két alkalommal, nagyjából három évig a pénzügyi tárcát is személyesen vezette, vagyis a fővárosi feladatok e minőségében is rátaláltak.

 

Emlékérem Tisza miniszterelnöksége 10 éves jubileumára 1885-ben (Forrás: MNM Éremtár, 157.1885)

Budapesten, a Sándor utcai régi képviselőház (ma Olasz Intézet a Bródy Sándor utcában) közelében emelkedő, a Tiszákkal közeli rokonságban álló Degenfeld-Schomburg grófok palotájában hunyta le örök álomra a szemét.

Tisza Kálmán halálának helyszíne, a Degenfeld-Schomburg-palota a századfordulón (Fotó: Fortepan/Képszám: 82068)

A fővárosi közgyűlésen Márkus József főpolgármester méltatta érdemeit. „Kiváló érdeklődéssel viseltetett székesfővárosunk iránt s hathatósan támogatott bennünket, Budapest fejlődésére irányzott minden törekvésünkben. […] Meg vagyok győződve arról, hogy a székesfőváros közönsége hálával és kegyelettel fordult a ravatal felé, amelyen a nagy halott teteme nyugodott és igaz részvéttel a család felé, a melynek gyöngéd szeretete annyi önfeláldozással igyekezett enyhíteni végső szenvedéseit. […] Felkerestem a polgármester urat, szíveskedjék intézkedni az iránt, hogy az általános gyász jeléül a székesfőváros épületeire a gyászlobogó kitűzessék és hogy a nagy halott ravatalára a székesfőváros nevében koszorú helyeztessék. […] Indítványozom […] méltóztassék a tanácsot utasítani, hogy Tisza Kálmán emlékének méltó módon leendő megörökítése iránt tegyen minél előbb javaslatot.”

Tisza Kálmán ravatala (Forrás: MNM TF, 54.260)

Márkus főpolgármester részvéttáviratot is intézet Tisza özvegyéhez, aki válaszolt erre, levelét be is mutatták a közgyűlésnek.

Arra a javaslatra, hogy mi módon állítsanak méltó emléket Tiszának, őszig kellett várni. A Fővárosi Közmunkák Tanácsának október 14-én tartott ülésén, ahol a Generális egykori politikai harcostársa, Podmaniczky Frigyes báró elnökölt, a következő döntést hozták: „Az elnök előterjesztésére a tanács a VIII. ker. Ujvásár-teret »Tisza Kálmán-tér«-nek nevezi el”.

Bevonuló katonák a Tisza Kálmán téren (Forrás: MNM TF, 2503-1957.)

A józsefvárosi Újvásár-tér, amit 1902-ben Tisza Kálmánról neveztek el (Fotó: Fortepan/Képszám: 82424)

A döntésnek nem mindenki örült, egy fővárosi képviselő hangot is adott nemtetszésének, mert e teret eredetileg az egy esztendővel korábban elhunyt volt igazságügyi miniszterről, Szilágyi Dezsőről akarták elnevezni.

A Tisza Kálmán tér 1934-ben (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A Tisza Kálmán tér lett a második világháború után a Köztársaság tér, napjainkban pedig a II. János Pál pápa tér nevet viseli.

Nyitókép: Tisza Kálmán képmása, Horovitz Lipót festménye (Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnok)