Az 1870-es évek elején Budapest még csak papíron létezett, de a városvezetők már nagyban tervezték az egyesítéssel létrejövő új várost. A lehetőségek határtalanok voltak, hiszen a cél világos volt, a kisvárosokból egy egységes, nagy világvárost kellett teremteni viszonylag rövid idő alatt. Ebben egységes volt a kormányzat, a városvezetés és a frissen felállított, a város kiemelt fejlesztéseit irányító Fővárosi Közmunkák Tanácsa is.

A fejlesztés jórészt a város széli üres vagy jobbára falusias területeket érintette, hiszen ilyen helyen futott a tervezett Nagykörút és a Sugárút, de voltak olyan elképzelések is, amelyekért meglévő, nagy múltú intézményeket is beáldoztak volna. Az egyik ilyen előterjesztés bontásra ítélte volna a Rókus Kórházat, amely Pest egyik legrégebbi kórházaként működött az akkori város szélén.

A Rókus Kórház és környezete 1870-ben (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

Pest város tanácsához 1872-ben nyújtotta be a bontásról szóló javaslatát Tavasy Endre képviselő, és arról igen gyorsan döntöttek is, ahogy arról a Pesti Napló 1872. augusztus 8-i száma beszámolt:

„Tavaszy Endre képviselőnek indítványát a Rókus-kórház eltávolítása ügyében elfogadták s Gerlóczy tanácsos elnöksége alatt Hamza, Havas, Déry, Mezey, Tavaszy, Vecsey, Di- Bcher, Hatzenberger, Becker, Széher, Királyi, Sztupa, Csengey, Incze, Halász Géza tisztifőorvos, dr. Hoffmann Rókus kórházi igazgató, egy számvevőségi tag s Kun Gyula tollnokból álló bizottmány küldetett ki ez ügyben.”

Mindezt aznap, amikor a városi tanácsot a Rókus Kórház igazgatója arra figyelmeztette, hogy közeleg a kolerajárvány Magyarországhoz.

Miért merülhetett fel, hogy ezt a nagy múltú és valójában az orvoslás hazai élvonalában járó intézményt megszüntessék? E kórházban alkalmazta elsőként idehaza Flór Ferenc sebészorvos a műtötteknél a dietil-éterrel és kloroformmal történő altatás módszerét, valamint 1851-ben Semmelweis Ignác a nőgyógyászaton a klórvizes kézmosást két vizsgálat között, valamint a rendszeres ágyneműcserét és takarítást, ami a gyermekágyi láz előfordulását 1 százalék alá csökkentette.

A kórház az 1890-es években Klösz Gyürgy fotóján (Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.05)

A kórház igazi közkórház volt, ekkor már 678 ággyal, amely már nem szegényházként, hanem valódi, mai értelemben is értelmezhető gyógyítási központként is működött. (A XIX. században még teljesen általános volt, hogy aki tehette, otthonában gyógyult, a kórházak inkább egyfajta szegényházak voltak). A kórházat 1798-ban adták át, és a következő 70 évben többször bővítették. Mégis az 1870-es évek elejére a kórház szűknek bizonyult, már a kórtermek közepére is ágyakat helyeztek, és folyamatosan napirenden volt a bővítés.

Pont azért gondoltak arra a városi képviselők, hogy a Rókust bezárják, mert a XIX. században megváltozott a kórházak szerepe. Egyre inkább a valódi gyógyítás terepévé váltak, más elvek szerint épültek fel, ahol a fertőző betegeket fizikailag is elválasztották a nem fertőző páciensektől. A képviselők tisztában voltak azzal, hogy a város kórházi kapacitása kevés, főleg ha az egyre zsúfoltabb városra rátör egy újabb járvány. Ezért inkább abban gondolkodtak, hogy új, modern kórházakat építenének. A Rókusról 1872. augusztus 10-én a Fővárosi Lapok újságírója az alábbiakat írta, midőn annak állapotát az 1868-ban átadott, tehát viszonylag új Lipótmezei tébolydával hasonlította össze:

„S ha a látogatónak eszébe jut az egésségtelen Rókus-kórház elavult volta, a két hely közt oly különbséget talál, hogy az egésségügy és emberszeretet nevében szinte hajlandó lehetne a Rókus-kórház ócska falainak egy csákánynyal menni.”

A Rókusra, illetve az új kórházra volt is ajánlat, a Budapesti Közlöny 1872. szeptember 4-i számában a következő kis hír jelent meg:

„A Rókus-kórházra egy consortium ajánlatot fog tenni Pest városának. E szerint késznek nyilatkozik a kórházi épület és telek átengedéséért a város által kijelölendő helyen, a híres lipcsei kórház mintájára egy nagy kórházat felépíteni. A Rókus-kórházból bérházat akarnak csinálni.”  

Tény, hogy a pesti egészségüggyel kellett valamit kezdeni. Ebben az évben, 1872-ben himlőjárvány is pusztított, annak ellenére, hogy már elérhető volt a himlő elleni oltás, de kevesen kapták csak meg, és 1872-ben tört ki ismét a kolerajárvány.

A Rókus helyére álmodott toronyház (Magyar Építőművészet, 1928. 5–6. szám)

A Rókus azonban mégis megmaradt. Budapesten a következő években számos új kórház épült az akkoriban modernnek számító elvek alapján. A régi, öreg kórház is tartotta a lépést a fejlődéssel, 1875-ben különválasztották a fertőző betegeket, és amikor 1876-ban Ferenc József látogatást tett az intézményben, mindent rendben talált. A technikai fejlődéssel is lépést tartott, jó példa erre, hogy e kórházban alkalmazták elsőként – feltalálása után 2 évvel – a röntgent.

A következő évtizedekben a régi épület még párszor veszélybe került, Gregersen Hugó 1928-ban a kórház helyére egy 34 emeletes toronyházat tervezett. A kórház a metróépítésekor is veszélybe került, ugyanis a kórház közelében a metróépítkezés szüneteltetése alatt, 1953–1963 között egy kísérleti alagutat építettek, egy új talajszilárdítási módszer kipróbálására. A sikertelen kísérlet miatt a kórház is veszélybe került, de szerencsére nem történt tragédia. A Rókus Kórházat legutóbb 1978 és 1991 között teljesen felújították, kibővítették.

Nyitókép: A Rókus Kórház az 1830-as években (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)