Ahol Gárdonyi és Móricz is gyakori vendég volt – Volt egyszer egy Valéria kávéház a Nagykörúton

Írta: Szilléry Éva

2023. január 7. 11:00

A pesti Nagykörút fejlődésének is meghatározója a valamikori Valéria kávéház, hiszen az Üllői út és a József körút sarkán nyílt kávézó az egész környékre pezsgő társasági életet hozott. A több mint 130 éves neoreneszánsz, háromemeletes épület túlélte a háborúkat és a forradalmat, ám azóta többször átalakították.

Az Ausztriából Magyarországra telepedett Petshacher Gusztáv tervei alapján építették 1889-ben azt a neoreneszánsz jegyeket mutató sarokházat, amelynek változásai jól nyomon követhetőek néhány fennmaradt képeslapról. A József körút 87. – Üllői út 36. most árkádos részén volt a Valéria kávéház növényekkel gazdagon díszített, tágas terasza, kényelmes, széles karfájú fonott bútorokkal. A kávéház 1892-re nyitott meg, minden irányból hívogató bejárata a ferdén lecsapott homlokzati oldalon volt. Az építész, akinek emlékét az Andrássy út több villája őrzi, éppen abban az évben halt meg, amikor a saroképület elkészült.

A Valéria kávéház (Forrás: képeslap/hungaricana.hu)

Egy 1915-ös keltezésű, kétnyelvű (magyar és német), Üllői út – Ulloi Strasse feliratos képeslapon látható a körútról a belváros felé nyíló Üllői úti látképe, balra az Iparművészeti Múzeummal, korabeli két kocsis villamossal, kalapos hölgyekkel és a Valériával. Gyönyörű nyitány ez, a város külső részéről befelé haladóknak, mintegy a belváros kapuzata.

Korabeli képeslap az Iparművészeti Múzeumról, jobbra látható a Valéria kávéház

A körúttól kifelé akkoriban családi házas övezet volt, korábban, a Nagykörút kiépítése előtt már ezen a környéken jellemzőek voltak a kocsmák, kis éttermek, a körút megépítésével sorra nyíltak meg az új kávéházak.

A körút az 1870-es évektől kezd épülni, a Ferenc és a József körút felől, a Margit híd irányába folytatódott az építkezés, ezért a szóban forgó részen vannak a legrégebbi épületek. A közel eső Petőfi hidat sokkal később építik meg, a Mária Terézia laktanya épülete pedig az egyik legrégebbi, már az 1840-es években elkészült, így a pesti Nagykörút vonalának kiépítésénél is szerepet játszott a régi kaszárnyaépület. A Valéria kávéház törzsközönségét kezdettől részben a tiszti kar alkotta.

A Valéria kávéház felirata az egymástól távol álló ablakok alatt helyezkedett el, alatta nagy méretű napernyő fedte a kaput. Az épületen a reneszánsz elemek dominanciája fedezhető fel: a második emeleti, díszes szemöldökpárkányok közötti kagylódíszes fülkék római reneszánsz díszítőelemek. Az ikerablakok fölött női maszkos kartusdíszek tűnnek fel. A sarokrész legmeghatározóbb eleme a második emeleti bábos korlátos erkély, aminek párja az Üllői úti oldalon a kapu fölött látható. Szintén a homlokzat meghatározó jegyei a sarok félköríves erkélyei, ezek a mai homlokzatról teljesen eltűntek.

A kávéház 1900-ban Klösz György felvételén

Egy másik fotón, amely már a harmincas évekből való, bauhausos feliratra vált a kávéház, és némiképp változik a homlokzat képe is: kinyúló előtető került a bejárat felé, és a sarokhomlokzat felső szintjeinek nyílásai is módosultak. Azért is figyelemre méltó a változás, mert nem gyakori, hogy egy befejezett homlokzatot 20-30 évvel az építése után ugyanabban a stílusban építsenek újjá.

A mai épületkép pedig már az 1956-os forradalom utáni átalakulásnak köszönhető, s bár ez a sarok kevéssé sérült, mint a szemközti, jócskán alakítottak az épületen. Mai formája 1959-re készült el, a Kádár-korszak építkezésének tipikus árkádosításával, aminek sok értelme nem volt, de a valamikori terasz területét teljesen elfedték vele.

A történelmi kávéház első tulajdonosa Deák János volt, s noha a kávéház már az ő idejében nagy népszerűségre tett szert, zenét még akkoriban nem szolgáltatott a vendégeinek. A tulajdonos egyszerűen úgy gondolta, hogy a zene nem a kávéházba való. Kezdetben nem is volt olyan élénk, városszerte ismert társasági hely a Valéria, mint amilyenné későbbi tulajdonosai tették: a körút, majd a pesti oldal kiemelkedő kávézójává.

Szeiffert Antal neves kávés vette át 1906-ban, neve a Valéria kávéház felirat alatt, az árnyékolón messziről olvasható volt. Ekkoriban az élőzene mindennapos: esténként Csajkovszkij melódiái mellett zajlik a társasági élet.

Gárdonyi Géza és Móricz Zsigmond is gyakori vendég volt a kávéházban (Forrás: jozsefvaros.hu)

Széles törzsközönsége az orvostanhallgatók, a Klinikák és az egyetem orvosai közül került ki, de a már említett Mária Terézia laktanya és a Ludovika Akadémia tisztjei is gyakori vendégek voltak. Akárcsak az írók: törzshelye volt Ambrus Zoltánnak, a századforduló kiemelkedő írójának, aki ebben a házban lakott. Budáról a Fővám térre költözve gyakori vendég Móricz Zsigmond is, aki Az asszony beleszól című alkotásában említi a Valériát.

Érdekes, hogy Móricz, amikor az Üllői út 95. szám alatt élt, a ház aljában lévő Erzsébet kávéházba járt, akárcsak Ambrus a Valériába, majd mikor elköltözött, akkor vált egyik törzshelyévé a Valéria. Ide járt Gárdonyi Géza is, az író Az öreg tekintetes című regényében említi is a kávéházat. De írt róla Hegedűs Géza is az Útvesztő című munkájában, és mint oly sok kávéháznak, Karinthy Frigyes és Kosztolányi Dezső is gyakori vendége volt.

Az egykori diáknegyed határvonalán állt a kávéház: a Kálvin tér, Baross utca, Üllői út és Nagykörút által közrezárt terület hagyományosan a pesti egyetemi élet helyszíne volt.

A kávéház vonzó terasza messziről hívogat: dús növényzetével, kényelmes, fonott székekkel, gazdag világításával, messzire látható feliratával. A beltér azonban jóval visszafogottabb: nem jellemző rá a pompa, a túldíszítettség, mint akár a közeli Bodó kávéházra a Baross utca sarkán. Tágas boltozatos terek, berendezése egyszerű, inkább a korabeli kisvendéglők stílusában válogatták, mint némely pesti kávéházban fellelhető díszes elegancia igényével.

A kávéház 1943-ban, a tágas teraszon kényelmes, széles karfájú fonott bútorok találhatók (Forrás: jozsefvaros.hu)

Volt azonban biliárdasztal, a fényesebb, hangosabb élet az Üllői úti szárnyhoz tartozott, míg a József körúti a visszafogottabb, szegényesebb része volt a kávéháznak Illés Endre drámaíró, szerkesztő emlékezése szerint. „A Valéria Kávéház a József körút Üllői út sarkán tengette hervadt, olcsó életét. A világosabb, Üllői úti szárny állandóan biliárdgolyók csattogásától visszhangzott, fiatal medikusok számolták itt a poeneket, és hasogatták a zöld posztót; a körúti rész viszont füstös, nyomott, sivár terem volt, elhagyott, vidéki állomások restijére emlékeztetett” – írja Illés Endre Mestereim, barátaim, szerelmeim című kötetében.

A háború után Lévai Adolf lett a Valéria tulajdonosa, aki nagyon jól döntött, amikor Ottó Dezsőre bízta a vendéglátást. Korábban a Várkert Kioszkot, később a híres Stambul kávézót működtette a neves vendéglátós. Hiába a rengeteg körút menti rivális – a szemközti sarkon, az Iparművészeti Múzeum oldalán a Gebauer, kőhajításra innen a Bodó, a Medikus, a Széchenyi és a többi –, a Valéria rövid időn belül uralkodó lett, köszönhetően Ottó Dezső kiváló üzleti érzékének.

A legjobb kávékat kínálta, négyféle kávét, amelyet mind frissen a József körúton pörköltek. Kivételes ajánlat a fagylalt és a bőséges reggeli. Itt kezdte a napot az egész orvosi és tisztkar, de a budai polgárok körében is ismertté vált a Valéria.

Ottó Dezső a rendszeres élőzenére is nagy figyelmet szentelt, a vendéglátós prímásokat hívott meg, olykor prímásversenyeket hirdetett a Valériában, sőt még arra is volt gondja, hogy egyes hangversenyeket a Magyar Rádió közvetítse. Jó viszonyban volt bizonyos Brüll úrral, aki a cigányok nagy hatalmú impresszáriója volt. Brüll előre jelezte a kávéháznak, ha lejárt valamelyik híres prímás vagy cimbalmos szerződése, és meg lehetett invitálni a kávézóba.

Tágas, boltozatos terek voltak a Valéria belső részén (Forrás: Magyar vendéglős- és kávés-ipar, 1908, 11. évf. k.sz.)

A Valéria később annyira népszerű lett a prímásairól, hogy a szakmai rivalizálás is elkezdődött, a sajtó is figyelemmel kísérte, amikor az erdélyi és a pesti prímások között párbajt hirdettek, és bár a terv füstbe ment, látható, milyen vérre menő harc folyt azért, hogy kik játszhatnak olyan nívós kávéházban, mint amilyen a Valéria volt azokban az évtizedekben. Híre ment, hogy a kolozsvári Halász Lajos prímás és Csorba Lajos között lovagias ügy támadt, a budapesti prímások egyszerűen ki akarták szorítani a nagynevű erdélyi művészt. Az incidensről így számolt be a Keleti Ujság 1935. október 11-én: 

„Másfél hónapos pesti tartózkodás után, sorozatos életveszéllyel a háta mögött, mindamellett százszázalékos testi épségben hazaérkezett Halász Lajcsi, a határon innen és túl nagy port felvert „cigánypárbaj“ hőse. Néhány héttel ezelőtt a „Keleti Újság“ is foglalkozott azzal az incidenssel, amely egyrészt a jó nevű erdélyi cigányprímás, másrészt a sikereire féltékeny pesti kollégák között támadt. Ismeretes, hogy a József-körút és az üllői-út sarkán levő „Valéria“ kávéházban, ahol Halász Lajcsi és cigányzenekara muzsikált, egy este megjelent két cigányprímás és fennhangon sértő kijelentéseket tettek erdélyi kartársuk játékára. Kölcsönös levélváltás után a „felek“ úgynevezett „cigánypárbaj“-ban állapodtak meg, amelynek a nagyközönség előtt, nyilvánosan kellett volna lezajlania Halász és Csorba Gyula pesti cigányprímás között. A különös párbaj elmaradt, a pesti cigányok azonban nem nyugodtak addig, amíg véget nem vetettek Halász Lajcsi további sikereinek. A pesti prímások addig érveltek súlyos anyagi érdekeikkel, hogy szombaton kikézbesítették Halásznak a végzést: bevonták a tartózkodási engedélyét.”

Halász Lajos a lapnak azt is elmesélte, hogy a sajtó mindvégig az ő pártján volt, ebből is látható mekkora figyelem övezte a prímások életét és a kávéházat.

A húszas évek Ottó Dezső munkájának köszönhetően a kávéház fénykorát jelentik, de nem tesz jót hírnevének a korabeli bűnügyi híradások egyik nagy figyelmet érdemlő eseménye, bizonyos erzsébetvárosi körben történt bombamerénylet tetteseinek letartóztatása. A merénylet kitervelője, az ügyben bűnösnek talált Márffy József és asztaltársasága ugyanis rendszeres vendége a Valériának, így a bűntény akkortájt beárnyékolja kávéház életét.

Az 1923-as hírek így írnak az esetről: „A detektívek még aznap este elfogták a gyilkos társaságot a Valéria kávéházban. Óriási szenzációt keltett, hogy a riporterkirály vezette nyomra a rendőrséget. Nyolc tettest tartóztattak le, közülük Márffy Józsefet, a bűntett kitervelőjét, az Ébredő Magyarok ferencvárosi irodájának vezetőjét, és Marosi Károly illatszerbolti alkalmazottat.”

A Nagykörút, Üllői út kereszteződése, az aluljáró építkezési területe, szemben az Iparművészeti Múzeum, jobbra volt az egykori kávéház, 1970 (Fotó: Fortepan/Képszám: 252808)

Az Esti Kurir 1924-es riportja a kávéház pincérét is megkérdezte az ügyben, amelyből látható, mennyiben befolyásolta a bűneset a Valéria életét akkoriban. „Mondják, csakugyan idejárt Márffy, Marossy, Szász, Chriaszti és még néhányan, de hát persze akkor még nem tudtak itt semmiről. Azóta megcsappant az Üllői úti kávéház közönsége. Sokat ártottak Márffyék az üzletnek. – Rossz hírt csináltak nekünk, – mondja a pincér – és bizalmatlanul figyel az arcunkba. – Sokan jártak ide, tudtuk, hogy ébredők, de persze azt sose mondták, hogy bombával dolgoznak. Vegyes közönség jár a kávéházba ma is. Magas rangú katonatisztek a közeli laktanyából, egyetemi hallgatók az egyetemekről és klinikákról, kereskedők és iparosok. Mi igazán nem válogathatjuk a vendégeinket [...] A Mária Valéria tükrös beszereléseiben bizony ritkán ülnek. Természetesen az ítéletről folyik a szó. Nehéz őket közelről megfigyelni, csupa gyanakvó, zárkózott ember.”

A pincér azt is hozzátette, akkoriban ha egy rendőrtisztviselő benyitott a Valériába, a vendégség összerezzent. Mint oly sok kávézónak, a Valériának is kialakult a városban elterjedt neve: „Kurvalériának” hívta a népnyelv a legenda szerint, a körútról gyakran odalátogató ledér hölgyek miatt.

Márffyék esete kétségtelenül sokat ártott az üzletnek, ennek ellenére a Valéria igazi nagy korszaka a 20-as, 30-as évek maradt.

A második világháborúban nem sérült meg annyira az épület, hogy újjá kellett volna építeni, a kávéházat azonban 1949-ben államosították. 1956-ban a Corvin közi ellenállók egyik hadiszállása volt, és bár az Üllői út másik oldala sokkal jobban megrongálódott, a harcok nem kímélték ezt a saroképületet sem.

A körúti kávéházi életnek a háborúk intettek búcsút: hatvannégy kávéház volt a körúton 1986-ban, közülük ötven élte meg az első világháborút, huszonöt maradt meg a másodikra.

Az Üllői út és József körút sarkán lévő épület földszintjén, az árkádok helyén működött a Valéria kávéház (Forrás: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Valéria ebben a tekintetben is igen hosszú és gazdag történetet írt. A forradalmat követő átalakítás után, a hetvenes években Imbisz büfé nyílt a kávéház egykori helyén, az árkádok alatt, ennek világító felirata még a rendszerváltás után is messzire látható volt az épületen.

Nyitókép: A Valéria kávéház 1942-ben (Forrás: jozsefvaros.hu)

EZEK A CIKKEK IS ÉRDEKELHETIK:

A Szent Korona hazatért – A Rákóczi-induló hangjai mellett emelték le az amerikai gépről a magyar ereklyéket

125 éves a Központi Statisztikai Hivatal székháza

A BKV 55 éve jött létre – Minden járművön kalauz volt, és olcsón lehetett utazni


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó