Budapesten a tömegközlekedést néhány évtizedig a lóvasút és az omnibusz jelentette. A lóvasúthálózatokat két vállalat tartotta kézben, a Pesti Közúti Vaspálya Társaság, illetve a Budai Közúti Vaspálya Társaság. A PKVT-t Károlyi Sándor alapította 1865-ben, és Pesten építette ki hálózatát, míg Budán a BKVT első vonala 1868-ban nyílt meg, és a Lánchíd budai hídfőjétől Óbudáig vezetett.

A két társaság nemigen zavarta egymás köreit, hiszen elválasztotta őket a Duna, a Lánchídon meg nem lehetett lóvasutat átvezetni. Méretében a PKVT volt a nagyobb, hiszen a pesti oldalon kiterjedtebb hálózatra volt szükség, mint a területileg sokkal kisebb budain, és a földrajzi viszonyok is a pesti terjeszkedésre voltak kedvezőbbek, de persze Budán is egyre több vonal létesült.

Lóvasút az Orczy úton 1890 után (Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.084)

A két hálózat összekötésére az 1870-es években nyílt lehetőség, ugyanis a kormány új hidat kívánt építeni a Margit-sziget déli végénél. Már maga az is jó üzlet volt, hogy Pest és Buda között lóvasút közlekedjen, amit még fokozott, hogy a tervezett híd kötötte össze Buda és Pest két legfontosabb vasútállomását, a Déli Vasút budai indóházát és a Középponti Vasút pesti állomását. A kormány azonban kimondta, hogy csak akkor ad engedélyt az új hídon a lóvasút üzemeltetésére, ha a leendő üzemeltető kifizeti azt a többletet, amennyivel többe kerül a híd akkor, ha a lóvasúti közlekedés miatt szélesebbre épül. Ez az összeg 270 ezer forintot tett ki, ami magában nem volt kevés, de valójában ez a Margit híd – hiszen erről a hídról volt szó – teljes bekerülési összegének alig 5,4 százaléka volt.

Mind a két társaság meg kívánta szerezni a kizárólagos közlekedés jogát, azonban nem azonosak voltak az anyagi feltételeik. A budai vállalat jóval kisebb volt, mint a pesti, míg a PKVT a kért összeget alig negyed év alatt kitermelte, addig ezt a budai cég közel két év alatt szedte be. Ráadásul a pesti vállalat nyereségesen működött, míg a budai nem, a PKVT az 1876-os évben 153 685 forintos üzleti jövedelmet termelt, míg a budai társaság 16 ezer forintos veszteséggel zárt.

Lóvasút a forgalomban a Kálin téren az 1890-es években (Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.042)

A Margit híd 1876-ban megnyílt, és ugyan alkalmas lett volna lóvasúti közlekedésre, de egyik társaság sem fizette be a kért összeget, így itt nem indult meg a lóvasút. A háttérben viszont komoly alkudozás folyt. Azért, hogy megszerezzék a hídon való közlekedés kizárólagos jogát, a vállalatok azt is vállalták volna, hogy a saját hálózatukat a másik parton is meghosszabbítsák, azaz a PKVT Budán, míg a BKVT Pesten is vonalat épített volna.

Persze eredményre a tárgyalások nem vezettek, hosszasan alkudoztak, egyeztettek, de nem jutottak dűlőre. Az eredménytelen tárgyalásoknak végül az vetett véget, hogy a PKVT egyszerűen átvágta ezt a gordiuszi csomót, vevőként jelentkezett a budai társaságért. A vevő 110 ezer forintot kínált, és végül 145 évvel ezelőtt, 1878. február 2-án létrejött az egyezség. Az üzletről így számolt be a Hon című lap 1878. február 7-i száma:

„A hosszas alkudozás, melyet a pesti közúti vasút a budaival ez utóbbinak megvétele ügyében a végből folytatott, hogy jogot szerezzen a főváros két partján járó vonalaknak a Margithídon való összeköttetésére, mint értesülünk végre megállapodásra vezetett. A vételár 110,000 forintban határoztatott meg. De mivel a pesti közúti vasút társulat a budai vonalakat csakis a tervezett összeköttetés czéljából szerzi meg, a megállapodás szerint a vétel ahhoz a feltételhez köttetett, hogyha a hídpályára a pesti közúti vasút megkapja az engedélyt. A pesti társulat a vételárt 6 százalékos kötvényekben róná le. Hogy a közmunkatanács s a kormány meg fogják adni az engedélyt, nem lehet kétkedni részint azért, mert a Margithíd épen a közúti sínnyomra való tekintetből építtetett a rendesnél szélesebbre, részint, mert a két lóvasút egyesítése a fővárosi közönségnek régi óhaja.”

A február 2-án létrejött szerződés hatályba lépésének két feltétele volt: egyik, hogy a főváros a budai társaság engedélyét átruházza a pestire, egyben 10 évvel meghosszabbítja azt, másrészt a kormánnyal megegyezés születik a Margit hídon való közlekedésre.

Lóvasútállomás a Közvágóhídnál az 1880-as években (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

A szerződés megkötése után tehát még hosszú tárgyalások vártak a felekre, de a kormánnyal már az új vállalkozás, a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság egyezkedett. A cég rövid ideig a Bp.K.V.T. cégjelzést használta, majd áttért a BKVT-re (amely rövidítés megegyezett az 1878 előtti budai cégével).

A főváros bizonyos feltételekkel – például az átszállójegyek bevezetését kérték – beleegyezett az engedélyek átruházásába és meghosszabbításába, majd 1879. február 10-én, tehát több mint egy évvel a két cég egyesülése után a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság megkötötte a szerződést a pénzügyminisztériummal a híd használatáról, részletfizetésben egyeztek meg, és így az első lóvasút 1879. június 21-én át is haladt a hídon.

Nyitókép: A Margit híd a vasúti sínekkel az 1880-as években (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)