Kilencven éve indult el az első budai trolibusz

Ha Budapest történetét, de ha csak azon belül a közlekedés történetét nézzük, nagyon sok érdekességgel szembesülünk. Többször előfordult, hogy egykor népszerű vagy teljesen elfogadott közlekedési eszköz eltűnt, majd újra felbukkan a történelem során. A város közlekedésében több alkalommal jelentek meg például a hajóhidak, a gőzhajók, a Sikló, és ilyen visszatérő közlekedési eszköz volt a trolibusz is, amely kilencven éve tette meg első útját a magyar fővárosban.

Azt talán sokan tudják, hogy az első pesti troli 1949. december 21-én, Sztálin 70. születésnapján indult el, és ezért is viseli az első pesti trolijárat a mai napig a 70-es viszonyszámot. Ez az állítás igaz is, hiszen Pesten valóban ez volt az első trolivonal, és a következő években számos más viszonylat is épült. Még az is felmerült, hogy a Lánchídon is trolivonalat vezessenek át, és így a troli megjelent volna Budán is, valójában másodszor. E tervről azonban az 1950-es évek derekán letettek, így Buda jelenleg nem rendelkezik trolivonallal. Azonban ez nem mindig volt így.

A troli valójában sokkal korában jelent meg, mint az autóbusz, sőt a villamosnál és az autóknál is, hiszen az első felső vezetékről táplált jármű egy 1882-es kis kocsi volt, amelyet a német Siemens cég mutatott be. A kis kocsi egy áramszedővel egy felső vezetékről kapta az áramot, ezen a felső vezetéken egy kis kocsi futott, a trolley. A troliközlekedés Magyarországon már 1904-ben elindult, mégpedig a Tátrában épült trolivonalon.

Budapesten pedig 90 éve, 1933 decemberében jelentek meg a trolik. Nem kell nagy hálózatban gondolkodni, egy vonalat építettek ki, amin három Magyarországon épített – de fő darabjaiban külföldről származó – jármű közlekedett. Óbudán ugyanis már 1923-ban vállalata az akkori budapesti tömegközlekedési vállalat, a BESZKART, hogy villamosvonalat épít ki, de a forgalom nem volt elég nagy ahhoz, hogy egy villamost gazdaságosan lehetett volna üzemeltetni a Vörösvári út és az Óbudai temető között. A viszonylaton egy autóbusz, a 7-es busz közlekedett, de helyette más megoldást kerestek.

A korabeli szakemberek úgy számoltak, ha egy vonalon az óránkénti utasforgalom 15 000 és 1500 fő között van, akkor kell villamos, ha 1500 és 600 között, akkor a trolibusz is ideális, és 600 főnél kevesebb utasnál lehet autóbuszt alkalmazni. Ezért az adott szakaszra a trolibuszforgalmat ideálisnak látták, mert a buszhoz képest olcsóbban tudta az utasokat szállítani, és a menetideje is kevesebb volt a számítások szerint. A Városi Szemle 1932-es számában, a Villamos, autóbusz és trolleybusz a nagyvárosi forgalomban című tanulmányban (R. jelzés alatt jelent meg) olvashatjuk az alábbi megállapítást: 

„egész gyenge forgalom esetén az autóbusz, de főként a trolleybusz jóval rentábilisabb közlekedési eszköz már, mint a villamos. Az autóbusz szerepe akkor jobb a trolleybuszénál, ha hosszabb utakról van szó. Egyébként mérvadó az a megállapítás, hogyaz autóbuszok forgalma a nagyvárosokban igen korlátolt. A trolleybusz üzeme a legjobb akkor, ha az utasszám annak 20 percenkénti indítását kívánja csak.”

Az adott óbudai 2,7 kilométeres, tehát viszonylag rövid vonalon ezért ideális volt ez a megoldás, hiszen az üzemeltetés ugyan a villamosnál drágább volt, de a kiépítése viszont sokkal egyszerűbb, nem kellett síneket lefektetni. A vonalat 1933-ban építették ki, és az Uj Nemzedék 1933. november 11-én ezt írta:

„A BESZKÁRT a Bécsi úti villamos végállomás és az óbudai temető között akarja kipróbálni az újfajta közlekedési eszközt, a trollibuszt, 2 kocsival már többször bejárták ezt az útvonalat, ma megkapták a harmadik kocsit is. Illetékes helyen úgy informáltak bennünket, hogy még ebben a hónapban, legkésőbb a hónap végén 3 kocsival megindul a rendszeres trollybusz forgalom. A menetdíj 10 vagy 16 fillér lesz, de természetesen átszállójegyeket is lehet váltani a villamosra.”

A vonal azonban nem készült el 1933 novemberére, csak decemberre, a járatot 1933. december 16-án, ünnepélyes keretek között adták át, előbb egy kis ünnepséget tartottak a Beszkárt székházában – ugyanis hideg volt, az utcákon bokáig ért a hó – , innen vonultak ki Óbudára az előkelőségek. A vonalat végül két tantusszal, azaz előre váltott 6 filléres kisszakasz villamosjeggyel lehetett igénybe venni, ami olcsóbb volt a 16 filléres buszjegynél. Az új közlekedési eszköz egyéb előnyeiről a Nemzeti Ujság 1933. december 17-én ezt írta:

„előnye a villamossal szemben az, hogy nincs hozzákötve a sínekhez, mert az úttesten jobbra-balra kitér, az utazás pedig sokkal kellemesebb a trollibuszon, mint az autóbuszon, mert a kocsikon nincs benzin- és olajbűz, járása pedig sima és zökkenésmentes.”

A megnyitón Tóbiás Károly, a BESZKART igazgatója elmondta, hogy a trolibusznak még nincs magyar neve, ezt nem kívánta a cég eldönteni, azt rábízták a pesti humorra. (Az óbudaiak el is nevezték, már az első napokban trotlibusznak hívták.) A budai trolibuszok 1944-ig közlekedtek, akkor a város ostromában a vonal elpusztult. A kocsikat később az 1949-től kiépülő pesti hálózatban is alkalmazták, majd selejtezték. A trolibusz tehát 90 éve velünk él, 90 éve jelent meg Budapesten ez a jármű. A városiak megszerették, hozzátartozik Budapesthez, de még mindig nincs más neve, mint ami az indulásnál, 1933-ban volt, azaz ma is trolinak hívjuk.

Nyitókép: A BESZKART trolibusza (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)