Ivóvizet a Várba: 165 éve készült a Clark Ádám tervezte vízmű

Írta: Domonkos Csaba

2021. január 12. 12:00

Egy település nem lehet meg víz nélkül. Budán már a középkorban működött egyfajta vízellátás. A várost a Svábhegyen lévő forrásokból és a Dunából is ellátták vízzel, amelyet egészen a XIX. század közepéig állati erővel hajtott szivattyúval juttattak fel a hegyre. Az első gépi szivattyúmű 165 éve létesült a fővárosban, az 1856-ban nyílt meg Budán, tervezője nem más, mint a Lánchíd építésvezetője, Clark Ádám.

A budai Vár vízellátását már Zsigmond király alatt is szivattyús vízművel biztosították, majd Mátyás király a Svábhegy forrásait vezette a Várba. Hasonló módon látták el a török kori Budát is friss vízzel.

A török kiűzése után a Vár lakosságának vízellátását továbbra is a Svábhegyről, vízvezetéken keresztül vezetett vízzel biztosították, de emellett szükség volt a Duna vizének feljuttatására is. A szintkülönbséget szivattyúkkal küzdötték le, a gépezet a Vár aljában volt felállítva, és lovakkal hajtották. A török kiűzése után készült berendezés nem volt elégséges, ezért azt 1777-ben Kempelen Farkas tervezte újabb berendezéssel cserélték fel, amelyet 1780-ban tovább bővítettek.

A kétféle forrásból ellátott Budának ezért a kortársak szerint sokkal jobb minőségű vize volt, mint Pestnek, annak ellenére, hogy a Duna vize azért nem volt a legmegfelelőbb.

A Szentháromság téren jobbra látható szögletes épület volt a kút, ide a Svábhegyről vezették a vizet (Forrás: FSZEK, Schwindt Károly metszete, 1830-as évek) 

A város folyamatosan fejlesztette a vízhálózatát, 1831-ben Buda város mérnökének, Baczó Józsefnek vezetésével például bővítették a hálózatot, és az ólomcsöveket vascsövekre cserélték.

A XIX. század közepére az állati erővel hajtott szivattyú már nem volt elégséges, ezért 1855-ben Buda város új vízmű készítését határozta el. A régi kútházat kívánták modernizálni, ezért az új gőzgépet ugyanúgy a Fő utca 3. alatt helyezték el, mint az addigi szivattyút, és ugyanúgy a Duna vizét juttatta el a Várba, akárcsak a régebbi, állati erővel működtetett gépezetek. A vizet azonban nem „nyersen” használták fel, azt kavicsos és homokos szűrőn átvezetve, valamennyire tisztították.

Clark Ádám nemcsak hidat és alagutat épített, de Buda vízellátásáért is sokat tett (Barabás Miklós műve 1840-ből, forrás: OSZK) 

A gőzgép kivitelezésnek és a vízmű átépítésének munkálataira Clark Ádámot kérték fel, aki a költségeket 14 ezer forintban határozta meg. A Budapesti Hírlap 1855. július 31-i száma ezt írta:

„Budán a várban kivált száraz időben a víz szűke érezhető volt. E bajon nem sokára segitve leend, miután egy Clark ur terve szerint készítendő, és nem messze a lánczhidtól még az idén felállítandó gözerőmű oda óránkint 3500 akó friss vizet fog felvezetni.”

Az építkezés gyorsan zajlott, 1856. január 12-én a Hölgyfutár már erről számolhatott be:

„A budai vizvezetésre Clark Ádám ur által készített gőzgép, egy bizottmány előtt már letevé a próbatétet, s minden tekintetben jelesnek találtatott. A gép már most minden percben megkezdheti működését, s ha a várbeliek mindennel oly bőven lesznek ellátva, mint vízzel, úgy sz. György napra mind hozzájuk hurcolkodunk.”

A berendezés ezután nem sokkal később, 1856. január 16-án helyezték üzembe. Az új szerkezet napi 2000 köbméter szűrt vizet szivattyúzott fel a Várba. Nemcsak a 8 közkutat látta el, hanem a 6200 méter hosszú vízvezetéken keresztül 38 épületbe juttatta el a vizet, így Budán a Váron kívül a Tabánt, a Vízvárost és a Krisztinavárost, összesen 40 ezer embert látott el. Persze a vízfelhasználás még egész mást jelentett, mint ma, azt is lehet tudni, hogy erre a hálózatra összesen ugyan 104 WC volt rákötve, de csak 7 fürdőszoba.

A mai Fő utca 3. alatt működött sokáig a szivattyúház. A Clark-féle berendezést az új szivattyúház építésekor elbontották, helyére Máltás Hugó tervei alapján bérház épült (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu) 

A Hofbauer János városi kútmester által kiépített szűrést egy hat helyiségből álló ciszternarendszerrel oldották meg, amely idővel feledésbe merült, és csak 2009-ben találták meg véletlenül.

Ez a szűrés nem volt közegészségügyileg megfelelő, a járványok terjedését nem igazán akadályozta meg, és ez is hozzájárult ahhoz, hogy a Clark-féle berendezés nem sokáig tudta kiszolgálni a gyorsan növekvő város igényeit.

A Várkert kioszk eredetileg a Clark Ádám által épített vízművet leváltó berendezésnek adott helyet, azaz egy gépház volt (Fotó: FSZEK, Budapest Gyűjtemény, Klösz György fotója, 1880-as évek) 

A nagyobb kapacitású és tisztább vizet biztosító új vízművet már máshova építették, mint az elődeit, ez a ma ismert Várkert kioszkban kapott helyet. Az épületet Ybl Miklós tervei szerint 1875-1882 között épült meg, és eredeti funkciójaként a vízmű gépháza volt, a tornyában a gőzgép kéményét rejtették. Ez a berendezés tehát leváltotta a régi kútházat és a régi berendezést. A következő évtizedekben pedig kiépült Budapest modern vízhálózata, amely már a közegészségügyi feltételeknek is megfelelt.

Nyitókép: Buda látképe az 1840-es években (Forrás: FSZEK, Budapest Gyűjtemény)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó