A XIX. század második felében mind a statisztikai adatok, mind a városkép átalakulása Pest-Buda, de leginkább Pest nagyvárosi fejlődéséről szóltak. Jelentős mértékben nőtt a népességszám, és a város térbeli keretei is kitágultak, arculata szebbé és elegánsabbá vált. Mindez nem hagyta érintetlenül az egyházi épületeket sem, és a korábbi időszakokban épült templomok majd mindegyike egy olyan esztétikai átalakuláson vagy megújuláson ment keresztül, amely az egyházi építészet terén is a nagyvárosiasodás folyamatának tekinthető.

Az egyházi épületek iránti nagyszabásúbb kívánalmak a század derekán a lipótvárosi templom – a mai Szent István-bazilika – építési programjában fogalmazódtak meg. Az épülettől azt várták el, hogy – Bécs, Párizs vagy München egyházi épületeinek a mintájára – a szűkebb és tágabb környezetének, magának a városnak a jelképévé váljon. Nagy templom legyen, bejárata a város központi terére nyíljon! Persze ez az elvárás a fővárossá váló Pest-Budán a többi városrész egyházi épületeire éppúgy igaz volt. Bár ezeknél nem feltétlenül a monumentális alkotásokban gondolkodtak, de a díszesebb egyházi épületek iránt igény jelentkezett, s hiányként konstatálták azokat. Igény volt arra, hogy ahol áll, ott újítsanak, ahol esetleg még nincs vagy régi, ott építsenek.

A mai Szent István-bazilika helyén egykor álló lipótvárosi templom a XIX. század első felében. Carl Vasquez rajza 1837-ből (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény/Képszám: AN063684)

A mai Szent István-bazilika több mint fél évszázadon át épült 1851 és 1906 között (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény/Képszám: 000164)

A Bazilika ma is a város egyik gyöngyszemének számít (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A nagyszabásúbb templomátalakítások az 1860–1870-es években kezdődtek, ami többnyire a díszesebb homlokzatok, tornyok építését, vagy a már meglévő toronyfödémek, leginkább a korábbi gúlafedelek lecserélését jelentette. Mindez természetesen a helyi közösségek érdekeit szolgálta, emellett azonban erősítette a város leendő fővárosi rangját, és támogatta az európai nagyvárosokhoz való fölzárkózásnak az egyházi építészetben is megfogalmazódó programját. A templomok megújítása Pest esztétikai, városképi átalakulásának sokszor elég látványos elemét képezte, és a szakrális jelentőségén túl a falusi és ipari környezetnek a fővárosi ranghoz illő miliő kialakulásáról is szólt.

A józsefvárosi plébániatemplomot Kundt Ignác a XVIII. század végén egy középtornyos épületnek tervezte. Az építkezést tőle átvevő Kasselik Fidél viszont gyökeresen szakított elődje tervével, és ő már két templomtoronyban gondolkodott. A plébániatemplom ennek alapján készült el 1814-ben, de pénzhiány miatt a tornyokat nem rézsisakkal, hanem lapos gúlatetővel fedték be. A templomtornyok díszes sisakokat az 1860-as években kaptak, amikor a tornyok renoválása során a tetőszerkezet és a fedélszék megújítására került sor.

Az 1838-as árvíz idején a kép jobb oldalán látható józsefvárosi plébániatemplom tornyainak tetejét még egyszerű gúlatető fedte (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1886. március 14.)

A templom új, díszes rézsisakjai az 1860-as években készültek (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény/Képszám: K000547)

2020-ra a templom külső homlokzata teljes felújításon ment keresztül (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Bakáts téren ma álló ferencvárosi plébániatemplom az 1870-es évek új építésű templomai közé tartozik, mely 1867 és 1879 között készült Ybl Miklós tervei szerint román stílusban.

Pest legfiatalabb külvárosának, az 1792-ben alapított Ferencvárosnak az első temploma még 1822-ben, mindössze négy hónap alatt épült, feltehetően Zitterbarth János építőmester tervei szerint. Ehhez a mai Bakáts téren álló telket még 1795-ben Fellner János bognármester ajánlotta fel plébánia és katolikus templom építése céljára, 1821-ben pedig Schik Mária Katalin tette ugyanezt az összes vagyonával. A ferencesek által működtetett kis, falusias jellegű, törpe tornyú templom az 1838-as nagy pesti árvíz során súlyos károkat szenvedett, s bár a falait ezt követően megerősítették, 1865-ben mégis le kellett bontani. Új templomra volt szükség, mégpedig olyanra, amely a provinciális jelleget már levetkőző, a leendő fővároshoz illő, díszes épület. Felépülését Pest 50 000 forintos adománya segítette, illetve az a további adománygyűjtő akció, amelynek védnökségét Ferenc József felesége, Erzsébet vállalta el. Az új templom felszentelésére az uralkodói pár házasságkötésének 25. évfordulóján, 1879. április 24-én került sor.

A környező épületek fölé magasodó karcsú, 66,7 méter magas tornya már akkor jellegzetes képévé vált a fejlődésnek indult ipari városrésznek, ami alul egy nyolcszögben végződő sisak segítségével impozáns megjelenést keltve tör az ég felé. Emellett a tornyot két, kisebb méretű fiatorony fogja közre. A szakrális épület látványát az is emeli, hogy előtte egy széles utca vezet jórészt a Dunához, s így tornya és főhomlokzati képe kellőképpen tud érvényesülni a városrészen belül. Az eredeti terv szerint a fő- és kereszthajó találkozásánál huszártorony is épült volna, ami végül nem valósult meg.

A mai Bakáts téri plébániatemplom helyén egykor egy 1822-ben épült kis, falusias jellegű templom állt, ami az 1838-as árvíz alkalmával súlyos károkat szenvedett (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1886. március 14.)

Az új ferencvárosi plébániatemplom 1889-ben Hermann Oskar Rückwardt felvételén. A fő- és kereszthajó találkozásához huszártornyot is terveztek, ami végül nem épült meg. Az új templom felszentelésére 1879. április 24-én került sor (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény/Képszám: 000497)

A ferencvárosi templom a felépülése óta nem, de a környezte megváltozott napjainkra (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A templom főhomlokzata a Bakáts utca felől (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A belvárosi Ferenciek (korábban: Barátok) terén található ferences templom jórészt máig változatlan formában a törökök kiűzését követően a XVIII. század elején, 1727 és 1743 között épült olasz barokk stílusban. Az épület egyik meghatározó eleme a torony, mely – a ferencesek hagyományainak megfelelően – a szentély és a hajó találkozásánál, a templom déli oldalán található. Talán egy utólag épült építészeti elemként tűnhet a szemünkbe, pedig nem az, mert a tornyot a templom építésével egy időben kezdték építeni.

A sisakdísz azonban az idők folyamán változott. Kezdetben egy hagymakupolás sisakdísz fedte, s csak egy évszázad múlva, 1863-ban készült el a ma is látható, a templom egyik ékességét adó, díszesen faragott kősisak, mely Wieser Ferenc tervei alapján készült. A munkálatokat Szandaház Károly szobrász- és Schuster Károly kőfaragómester végezte. Wieser Ferenc tervei szerint a négyszögletes részek sarkain szobrok álltak volna, amelyeknek a helyét ma obeliszkek foglalják el. A toronysisak eredetileg az időjárásnak kevésbé ellenálló mészkőből készült, ezért ezt idővel ellenállóbb kövekre cserélték.

A belvárosi ferences templom képe napjainkban, ami a XVIII. század óta alig változott valamit (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A templom tornyának ékessége: a díszesen faragott kősisak. A torony sarkain álló obeliszkek helyére Wieser Ferenc eredetileg szobrokat tervezett (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A budavári Nagyboldogasszony vagy közismertebb nevén Mátyás-templom átalakítása 1874 és 1896 között zajlott, Schulek Frigyes tervei szerint, aki neogótikus stílusban varázsolta újjá és koronázótemplomi rangjához méltóvá a szakrális épületet. A déli harangtorony vagy más néven Mátyás-torony tetején a XVII. és XVIII. században hagymasisak állt. 1696-ban még csak egy, az 1723-as tűzvész után pedig 1737-re egy kettős hagyma alakú sisakot építettek, amelyet idővel a rossz állapota miatt – zsindelytetőre cseréltek ki. Ezt követte a ma is látható átépítés 1874-ben. Schulek azonban a templomra egy másik, kisebb tornyot is tervezett: a főhajó és kereszthajó találkozásánál emelkedő huszár- vagy négyzeti tornyot.

A Mátyás-templom tornyának tetejét a XVIII. század második felében egy kettős hagyma alakú sisak díszítette, s az akkori huszártorony is ehhez volt hasonlatos (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1892. március 6.)

A Mátyás-templom és tornya az átalakítása előtt, az 1870-es évek első felében (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény/Képszám: 081227)

A Mátyás-templom az átalakítás után az 1890-es években Klösz György felvételén (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény/Képszám: 001332)

A budavári Nagyboldogasszony-templom napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Mátyás-templomon a főhajó és kereszthajó találkozásánál emelkedő huszártorony 1935-ben  (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény/Képszám: 023452)

A huszártorony napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A krisztinavárosi templom építése szintén a XVIII. században kezdődött. Batthyány József hercegprímás 1795 márciusában engedélyezte egy új templom felépítését a még korábban készült régi kápolna mellett. A munkálatokkal 1797 nyarára készültek el, a templom terveit Hickisch Kristóf építőmester készítette, aki egyúttal a kivitelezést is irányította. Az egytornyú szakrális épület ekkor egy kevésbé látványos gúlafedelet kapott, mely közel száz évig fedte a tornyot. A templom nagyszabásúbb díszítésére 1883–1884-ben került sor Czigler Győző tervei szerint, amikor a homlokzatdíszek megújulása mellett a ma is látható rézsisakokkal gazdagodott.

Krisztinavárosi templom Budán az 1860-as évek falusias környezetében (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény/Képszám: 023287)

Az 1880-as évek derekára nemcsak a templom tornya, de a környezete is már változáson ment keresztül (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény/Képszám: 010043)

A krisztinavárosi híveket tömörítő egytornyú szakrális épület napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Nyitókép: A józsefvárosi plébániatemplom (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)