Madách Imre és Petőfi Sándor ugyanabban az évben születtek, sőt mindketten január hónapban. Petőfi január 1-jén, Madách majd három héttel rá, január 21-én. Mégis, sokak számára úgy tűnik, mintha két különböző korban éltek volna, ami talán eltérő életművükből is adódik. Az azonos születési hónap mellett azonban abban is rokonok voltak, hogy mindketten olyan hölgyekbe voltak szerelmesek, akikkel a tavaly ünnepelt, egyébként szintén januárban, csak egy évvel korábban, 1822-ben született Lónyay Menyhért, az 1867-es Andrássy-kormány pénzügyminisztere, későbbi miniszterelnök is szoros kapcsolatban állt.

Madách Imre, Morelli Gusztáv fametszete. Megjelent Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben (1887–1901) kiadványban (Forrás: Wikipédia)

Barabás Miklós: Petőfi Sándor, 1845 (Forrás: Wikipédia)

Lónyay és Madách 1837-ben kezdték meg Pesten a felsőfokú tanulmányaikat, mindketten a pesti egyetem bölcsészeti, majd jogi fakultásán tanultak, és az évfolyamtársaik között számos olyan diák volt, akik később jelentős életutat futottak be. Velük együtt tanult például a dualizmus első kormányfője, gróf Andrássy Gyula, valamint testvére, a hazai vasércbányászat és a kohászat fejlesztésével foglalkozó, vasgrófként is emlegetett Andrássy Manó is.

Lónyayt és Madáchot szoros barátság fűzte egymáshoz, ami mögött ott volt az irodalom iránti érdeklődésük is, az egyetemi évek alatt Mixtura néven kéziratos folyóiratot szerkesztettek. Lónyaytól sem állt távol az írás, de Madách bírálatára felhagyott a vers- és drámaírási próbálkozásaival. Közgazdasági és politikai kérdésekben azonban később többször tollat ragadott, s több művet is megjelentetett ebben a témában. Az egyetemi évek alatt Lónyay és Madách gyakran jártak a Vigadóba a Musikverein hangversenyeire vagy az ekkor még a Lloyd-épületben székelő Nemzeti Casino termeibe, ahol műkedvelő vonósnégyeseket és vonósötösöket hallgattak. Emellett az egyetemi tanulmányaik kezdetén megnyíló, akkor még Pesti Magyar Színház (1840-től Nemzeti Színház) előadásait sem hagyták ki, bár Madáchot az édesanyja féltette ettől a komédiás élettől, nehogy a fia rossz társaságba keveredjen.

A Királyi Magyar Tudományegyetem központi épülete a XIX. század elején (a mai belvárosi Egyetem téren) Leopold Zechmeyer metszetén. Itt tanult Madách és Lónyay, illetve az Andrássy testvérek: Gyula és Manó grófok (Forrás: ELTE ÁJK)

Lónyayék ekkor az egyetemhez közel, az Egyetem utcában, a szemináriumi templom (mai Egyetemi, Kisboldogasszony-templom) átellenében fekvő, görög Palikucsevni-házban laktak, Madách pedig az innen nem messze lévő Széna (ma Kálvin) téri Szakáll-házban. A ház feltehetően a mai Kálvin tér 1. szám alatt állt egykor, Madách évfolyamtársa Kámánházy Béla viszont a visszaemlékezésében ezt a későbbi Németh Samu-féle házzal (mai Baross utca 1., Üllői út 2–4.; 1870-es években Kálvin tér 11.) azonosította.

Így a zárkózott természetű, de elmés, számos nyelven beszélő, zenét és festészetet tanult, szellemes és jó intellektuális képességekkel megáldott Madách szívesen látott vendég volt Lónyayéknál, akik az 1830-as évek legvégén a város megbecsült és befolyásos lakói közé tartoztak. Lónyay Menyhért apja, Lónyay János ugyanis királyi biztosként nagy szerepet vállalt az 1838-as árvíz mentési és újjáépítési munkálataiban.

Az egykori Széna tér (ma Kálvin tér) az 1838-as árvíz idején. A Széna téri Szakáll-házban lakott Madách, amikor Pesten tanult

Lónyay János, Lónyay Menyhért édesapja (Forrás: Wikipédia)

Lónyay Menyhért 1848-ban, 26 éves korában (Forrás: Wikipédia)

Ez a közeli barátság elkerülhetetlenné tette Madách találkozását Lónyay Menyhért húgával, Etelkával, aki iránt az ifjú költő szerelemre lobbant. Így nem meglepő, hogy Madách hihetetlen nagy boldogsággal szólt arról a Lónyay Etelka részvételével is zajló estélyről, farsangi táncos mulatságról, melyet Lónyay János 1840 januárjában rendezett a felnőttkor küszöbén álló Menyhért fiának, részben a gyermek- és tanulóévek lezárásaként.

Lónyay Menyhért számos vendéget és barátot hívott meg erre az alkalomra, köztük a legjobb barátját és diáktársát, Madách Imrét is, aki költői nyelven, előszóval és verses mottóval, szinte elragadtatva számolt be levelében testvérének, Madách Máriának erről az eseményről. Madách már délután 4 órakor készülődni kezdett, hogy az estélyen elegánsan, a „legjobb kiadásban” jelenhessen meg, s minden (ruha)ránc és minden gomb a legpontosabb elrendezés szerint álljon rajta. Sőt, nem vetette meg ebből az alkalomból az intenzív illatokat sem, az 1840-es években Európában divatba jövő Patchouli (Pacsuli) parfümmel fújta be magát, s „mint tavaszi illatos zephir” érkezett meg a bálozó ifjú hölgyek – miként levelében írta – „virágok felé” Lónyayékhoz.

A frissítőkkel, fagylalttal és süteményekkel, pástétomokkal és salátákkal fűszerezett estély számos táncprogramból állt. Ez utóbbiak közül az a cotillion (füzértánc) volt Madách számára a legemlékezetesebb, amelyet nehéz küzdelmek árán, de végül is sikerült Lónyay Etelkával eltáncolnia, miközben egész este eszébe sem jutott, hogy más bálozó lányokat is megtáncoltasson.

Cotillion (füzértánc) a XVIII. század vége felé, Antoine-Jean Duclos rézkarcnyomatán (Forrás: Wikimedia Commons)

Lónyay Etelka azonban nem viszonozta a költő érzelmeit, amit Etelka másik bátyja, Lónyay Albert kissé becsmérlően csak egyszerű diákszerelemként értékelt, amely mindig is volt és lesz az iskolába járó fiatalok között. Madách részéről azonban valószínűleg nemcsak egyszerű fellángolás volt, az irodalomtörténeti hagyomány szerint ez a szerelem, a múzsává váló Etelka ihlette Madách első, 1840-ben Lantvirágok címmel megjelenő verseskötetét.

A Madách életében igen emlékezetes bál után néhány évvel később, 1844. augusztus 6-án Etelka Szirmay Ödön földbirtokosnak adta a kezét, akitől több gyermeke is született, de a házasságuk nem tartott soká. Válással végződött, és az asszony újra a családi nevét használta. Mondhatni, Madáchcsal rokonlelkek voltak. Etelka maga is szerette a művészetet, írt néhány elbeszélést, kiadta édesanyja, Lónyay Jánosné szül. Lónyay Florentina németből lefordított emlékiratait, és virágcsendéleteket is festett. 1896-ban Újpesten halt meg. Madách, Etelka házasságát követően, 1845-ben házasodott meg, de a Fráter Erzsébettel kötött frigy kilenc évvel később szintén válással végződött.

Madách 1840-ben megjelenő Lantvirágok című kötete

A történet másik hőse, Petőfi sem volt szerencsésebb alkat Madáchnál a fiatalkori szerelmek terén, bár ő nem Lónyay testvérébe, hanem abba a hölgybe volt szerelmes, akinek Lónyay Menyhért is udvarolt. A hölgyet Kappel Emíliának hívták, s a kor gazdag nagykereskedőjének és bankárjának, Kappel Frigyesnek volt a leánya. Kappelnek a Bálvány utcában (ma Október 6. utca) irodája, a mai Váci utca 19. szám alatt előkelő háza volt, ahol Kisfaludy Károly és Vörösmarty Mihály is lakott egy időben, de nemcsak laktak, hanem mindketten itt is haltak meg ebben a házban.

A ház falán tábla emlékeztet Kisfaludy és Vörösmarty halálára (Fotó: Dubniczky Zsolt/Pestbuda.hu)

Kappel Frigyes egykori Váci utcai háza helyén ma többemeletes, modern épület áll (Fotó: Dubniczky Zsolt/Pestbuda.hu)

Kappel Frigyes lánya Pest ünnepelt szépsége, szemrevaló teremtés volt, akire Petőfi az 1840-es években Liszt egyik hangversenyén figyelt fel, talán nem is először a városban. A költő barátai vették észre, hogy Petőfi figyelmét, aki állítólag nem igazán kedvelte a zenei darabokat, nem Liszt dallamai kötötték le, hanem a páholyban ülő Kappel Emília elbűvölő szépsége.

Persze a társadalmi különbségek ekkor is megvoltak, amire Petőfi barátai is felhívták a költő figyelmét. „Nem magunk fajta szegény legénynek való” – mondta Lisznyai Kálmán, a Petőfivel szintén egy évben született költő. Petőfi azonban heves, tüzes természetű férfi volt, akit bántott ez az önérzetes emberhez nem illő beszéd, s meg akarta mutatni barátainak, hogy van ő olyan bátor ember és a vagyoni és társadalmi válaszfalak korántsem akadályozzák meg őt abban, hogy megkérje a dúsgazdag bankár leányának, Kappel Emíliának a kezét az apjától.

El is ment hozzá a Váci utca 19. szám alá, ahol a bankár előtt előadta a szándékát: megkérte tőle a leánya kezét. Kappel Frigyes udvarias, jó modorú ember volt, aki ismerte és becsülte Petőfi műveit. Nem tessékelte ki a lánglelkű költőt, hanem a frigyet leánya beleegyezéséhez kötötte, megkérdezve, hogy beszéltek-e már erről. Petőfi bevallotta, hogy még az életben nem beszéltek egymással, amire a bankár úgy vélekedett, hogy előbb a leánya vonzalmát kellene megnyernie.

Kappel Emília (Forrás: Wikipédia)

A leánykérésből persze nem lett házasság. Közismert, hogy Petőfi Szendrey Júliával kötött házasságot 1847-ben, Kappel Emília pedig két évvel korábban, 1845-ben Lónyay Menyhértnek mondta ki a boldogító igent, akivel Lónyay 1884-ben bekövetkezett haláláig majd negyven évig élt házasságban.

Kappel Emília és Lónyay Menyhért

Nyitókép: Petőfi Sándor és Madách Imre portréja