A mai Budapest területén már a rómaiak is építettek hidakat. Egyes feltételezések szerint abban az időben a Duna felett is volt állandó híd, ám ezt sok kutató vitatja. Azonban a rómaiak ezen túl is sok hidat építettek, de nemcsak utaknak, hanem a vízvezetékeknek is, ugyanis a római mérnökök ugyan ismerték a nyomás alatt működő vízvezetéket, de nem szerették. Ahol lehetett, a vizet kis esésű, úgynevezett gravitációs vezetékeken vezették, ha kellett kőboltozatok során át. Ilyen kőboltozatok maradtak ránk a római időből a Szentendrei út mentén.
Az is biztos, hogy a törökök is építhettek hidakat Buda és Pest környezetében, de ezek nem maradtak fel. A XVIII. században az újra betelepülő Buda és Pest számára több híd épült az Ördög-árok, az Aranyhegyi árok vagy a Rákos-patak felett. Gáll Imre a Régi magyar hidak című könyvében 1970-ben még több kisebb kőhídról írt, bár ezek közül számos, például a Rákos-patak felettiek már akkor sem léteztek. Ma is számos kisebb-nagyobb kőboltozat van, illetve lehet még Budapest területén is, amelyek pár méteres nyílásokat hidalnak át. Az Ördög-árok felett csak a Tabán területén egykor öt híd vezetett át, ma az Ördög-árok egy zárt csatornában fut.
A pesti városfal mentén is futott egy vizesárok, és egykoron egy csatorna, a Rákos-árok húzódott a mai Nagykörút térségében, ezeken természetesen hidak biztosították az átkelést.
Az ipari forradalomig a hidak általában fából vagy kőből épültek, a kőhidak boltozatos hidak, azaz ívhidak voltak, de a XIX. században a fahidacskák és a kő ívhidak mellett építettek még pár különleges hidat Budapesten, amelyek szintén nem a Duna felett álltak. Ezek közül talán a legérdekesebb a Városligetben állt, ugyanis ez egy mini függőhíd volt. A Dróthíd nevet is azért akasztották rá a pestiek, mert kábelek tartották az útpályát. Ne egy Erzsébet híd méretű szerkezetre gondoljunk, a Városliget szigetére vezető, 1826-ban elkészült kis híd mindössze 20-22 métert hidalt át.
A városligeti Dróthíddal szinte egyidőben egy „hatalmas” vasúti viadukt is épült Pesten. 1827-ben nyílt meg a csak pár hónapig létező Pest-Kőbánya lebegővasút, amelynek kocsijai egy hosszú, 7 kilométeres fa hídszerkezeten futottak Pestről Kőbányáig.
A Városligetben több híd is épült, hiszen a tó szigetére csak így lehet átkelni, ma is több kisebb híd vezet át a Vajdahunyadvárhoz, de a Városligetben áll ezenfelül még két nagyobb és szerkezetében különleges híd is. Az első, ma látszólag értelmetlen alkotás, hiszen semmit nem hidal át, ez a Wünsch híd, nevét a tervezőjéről, Wünsch Róbertről kapta. Egykor nagyon fontos szerepe volt, ugyanis alatta futottak – ekkor már nem alagútban – a földalatti vonatai. Ráadásul e híd a magyar hídépítészet történetében is jelentős, hiszen az egyik legelső vasbeton hidunk.
A Városliget másik meghatározó hídja nagyobb, ugyanakkor épült, mint a Wünsch híd, 1896-ban, és a Városligeti-tó felett vezeti el az autóforgalmat. Ez a Zielinski híd. A háromnyílású ívhíd kifejezetten díszes kialakítású. (A kandeláberei a Lánchídéval megegyezőek, „ideiglenesen” helyezték el azokat 1968-ban, a híd tervezett felújításakor kívánták az eredetieket helyreállítani. Sok cikkben olvasható, hogy e lámpák a II. világháború után kerültek fel a hídra, de valójában „csak” 1968-ban.)
A kisebb-nagyobb hidak mellett voltak és vannak még olyanok Budapesten, amelyek viszonylag nagy méretűek, és egyben különleges szerkezetűek. Van, amely még áll, de van, amely már eltűnt. A Repülőtéri út megnyitásakor az út több vasútvonalat is keresztezett, ezek felett nagyon szép vonógerendás ívhidak vezettek át. Sajnos ezek ma már nem léteznek.
Ahogy már nem sokáig létezik az a viszonylag nagy, 70 méteres fesztávú acél Langen-tartós híd sem, amely az első ilyen szerkezet volt a MÁV vonalain (ez a szerkezet egyfajta vonógerendás ívhíd), és a Déli körvasutat vezeti át a Tétényi út felett. Ez 1949-ben épült az addigi jóval szerényebb áthidalás helyett. A Déli körvasút fejlesztése során azonban ezt a 75 éves hidat elbontják, az átjárót kiszélesítik, és egy sokkal nagyobb hidat építenek a helyére.
Budapesten van két olyan híd, amely méretében, legalábbis hosszában összemérhető a dunai hídjainkkal, a város központjában vannak, de valójában „láthatatlanok”.
Az egyik a Ferdinánd híd. Ez a híd a Nyugati pályaudvar vágányhálózata felett vezet át, és teljes hossza 287,8 méter. Az eredeti 1874-ben épült, 1940–1942 között újították fel, építették át a mai formájában, igaz 1992-ben ismét felújították.
A másik „láthatatlan” híd nagyon közel van a Dunához, csak nem azon keresztül vezet át, hanem azzal párhuzamosan, hiszen ez a 2-es villamos pályája. A villamos a pesti rakparton a Lánchíd és az Erzsébet híd között egy viadukton halad, ugyanis a villamos egyszerűen nem fért el a felső rakparton, az alsó rakparton pedig nem akarták vezetni, hisz azt el szokta árasztani az áradó Duna, ezért egy vasszerkezeten, valójában hídon halad.
Nyitókép: A Városligetben a híd megvan, alatta a földalatti vonala már nincsen (Fotó: Fortepan/FŐMTERV)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció